Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-498

72 A nemzetgyűlés 498. ülése 192K A frankhamisítás. (Urbanics Kálmán: Azt is önöktől tanultaik! Ebben az országban önök hamisítottak először bankót! A fehér bankót önök csinálták! — Pakots József: Miért utánozták! — Urbanics Kálmán: A példát önök adták!) Elnök: Urbanics képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Malasits Géza: Követték a nemes példát!) Malasits képviselő urat hasonlóképen kérem! (Urbanics Kálmán: Nem mi, hanem azok a betyárok követték! — Malasits Géza közbeszól.) Malasits képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani! Méltóztassék csendben maradni! Farkas István: A pangás növekedik, a munkanélküliség nagyobb arányokat ölt, mert gazdasági válságot, krízist idézett fel a frankhamisítás! A külföldi tőke sok helyen, sok vonatkozásban megszakítótta az összeköttetést a magyar érdekeltségekkel. Ennek leromlás a következménye. Azon a politikai rendszeren, amely ezt előidézte, nein akar változtatni az egységespárt. Már pedig lehetetlen, hogy az állapotok így maradjanak, lehetetlen azért, mert akkor ezek a puccsok újra meg újra fel fognak merülni. Arra van tehát szükség, hogy mindenekelőtt meg kell változtatni ezt az állapotot. Az az ideiglenes állapot, amely most tart az államformában, felidézője a puccsoknak. Mindig királyt akarnak hozni és ha egyszer az egyik Habsburg, másszor a másik Habsburg bocsát ki bizonyos pénzeket, annak az érdekében csinálnak propagandát, és a kormány ezt mind tűri, nem tudja megakadályozni. Az államformát kell tehát véglegesen elintézni. (Viczián István: El van az már régen intézve! — Cserti József: Ez az oka mindennek!) Az ideiglenes állapotot meg kell szüntetni s meg kell alkotni az államtanácsot. Fogadják el a szociáldemokrata pártnak ezt az álláspontját. (Zaj és élénk derültség a jobboldalon.) Elhiszem, hogy ez az uraknak baj! (Urbanics Kálmán: Ezer év előtt megcsinálták az államformát, és az nagyon jó volt! — Cserti József: Örökké csak nem leszünk ebben a bizonytalanságban?! — Perlaki György: Nem bizonytalanság -ez!) Pedig ezt mi nem a magunk részére kívánjuk, hanem az állam, az ország részére. És rendet akarunk! Azt akarjuk, hogy a puccsok lehetősége megszűnjék, azután alakuljon választási kormány, állítsa helyre a közszabadságokat, iktassa törvénybe a titkos választójogot, írjon ki uj választásokat. Más megoldás nincs. Aki mást akar, az csal: becsapja az országot, becsapja a népet és tönkreteszi ezt a kis, megmaradt Magyarországot is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől. — Fekete Lajos: 1918-ban ugyanezt mondták! — B. Podmaniczky Endre: Elég volt a vörös uralomból! — Esztergályos János: Becsületes köztársaságot kell csinálni! — Cserti József: Akárhogy fél a báró ur, előbbutóbb köztársaság lesz. — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Cserti József: Csak az jöhet! Nem jöhet más! — Urbanics Kálmán: Népköztársaság, ugy-e? — Peyer Károly: Frankkirályság! — Pikler Emil: A frankhamisitási királyság ^ jobb? — Urbanics Kálmán: Fehér -köztársaság, amelyet maguk csináltak a fehér bankóval!) Csendet kérek! (Pikler Emil: Magyar királyi szovjet! Az jobb!) Farkas István: A ministerelnök ur tegnap az egységespárt értekezletén nyilatkozatot tett s a sajtóban is megjelent egy nyilatkozata. Ugy látszik, hogy a frankügyet, amelyet itt nem akarnak engedni tárgyalni, a ministerelnök ur saját pártjában akarja elintézni. Azt ». évi január hó 29-én, pénteken. mondotta a t. ministerelnök ur, hogy a kormány összes tagjai szolidárisak. Erre taps követte az egységespártban ezt a kijelentést. Nem baj! Legyenek szolidárisak ugy, mint eddig voltak szolidárisak. Együtt kell elmenniök, mert valamennyien felelősek azért a politikáért, amely puccsokra, frankhamisításra vezetett. Valamennyien felelősek azért, hogy itt olyan állapotok vannak, amilyenek vannak. A kormány felelőssége kétségtelenül fennáll. És amikor a ministerelnök ur január 19-iki beszédében erről nyilatkozott, egyszerűen ugy gondolta a felelősség kérdését, hogy majd egy interpellációra adott válasszal a többséget megszavaztatja és ezzel a felelősség el van intézve. (Zaj jobbfelől.) Ugy gondolta, igy van benne a naplóban. Azért említem fel, mert igy mondotta a ministerelnök ur. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Másként nem lehet elintézni, mint szavazással! — Olvassa:) »Senki sem érzi élénkebben a felelősség súlyát ebben a kérdésben, mint természetesen a kormány és magam, a, kormány elnöke. És egy percig sem szeretném, ha a további vizsgálatot olyan kormánj vezetné, amely a felelősség tekintetében nem áll tisztán a nemzet előtt.« Ez már nem áll, mert a kormány tényleg nem áll tisztán a nemzet előtt, (Tovább olvassa:) »Nem vezetheti ezt a vizsgálatot olyan kormány, amelyre bármely formában, aklár a külföldön, akár a belföldön ráfogható az, hogy bujkál a felelősség elől.« Ha a ministerelnök urnák ezt a szavát komolyan vesszük, — és komolyan kell vennünk — akkor ma már 19-étől mostanáig meg kell állapitanunk, hogy a ministerelnök ur itt nyíltan a Ház előtt nem tárta fel a felelősség teljes egészét és nem mutatott rá arra, hogy a kormány mennyiben felelős és mennyiben nem. Nem mutatta ki a ministerelnök ur azt, hogy ő tudott-e erről a dologról, vagy nem tudott; nem mutatta ki, hogy miként lehetséges, hogy állami intézményekben, mint amilyen a Térképészeti Intézet, egy éven keresztül készülhettek a bankógyártásra, hogy gépeket, mi egyebeket szerezhettek be s civilekből katonákat csináltak. Nem nyilatkozott arra vonatkozólag, hogy Nádosy és Kakovszky mennyiben tűrték és mozdították ezt elő. Szóval az összefüggő összes kérdésekről nem adott tiszta képet, mert amit a ministerelnök ur itt mondott, az megkerülése a dolgoknak, olyan beállítás, amely elmosni, eltakarni akarja az egész kérdést és magát az érdemi részt megkerüli. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nyilvánvaló a parlamentáris életben, hogy ilyen tény esetén a kormánynak első kötelessége a lemondás. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kuna P. András: Boldog Magyarország!) Bocsánatot kérek, de ez olyan elemi parlamentáris kötelesség, (Peyer Károly: Lukács Lászlót kisebb dologért dobták ki!) amely ha nem történt meg, ennek megnem történte egymaga is azt a gyanút kelti, hogy a kormány azért nem hagyja el a helyét, mert bűnös az események felidézésében. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Egy hang jobbfelől: "Nem érdemes hallgatni! — Propper Sándor: Ha nem érdemes, menjen haza! — Pikler Emil: Mondjon le a mandátumáról! — Csontos Imre közbeszól. — Pakots József: Jobb lesz akkor inalom alatt politizálni! — Csontos Imre: Becsületesen szolgálják a hazát! — Pakots József: Nem is frankhamisitással! — Perlaki György: Ki szolgálja frankhamisitással? — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak!