Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-498
À nemzetgyűlés 498. ülése 1926. évi január hó 29-én, 'pénteken. 61) Elnök: A képviselő urnák úgysem adhatok engedélyt a házszabályhoz való szólásra. Farkas István: T. .Nemzetgyűlés! A pénzügyminister ur beszéde elején oly kedves naivitással állította, be a kormánynak a törvényjavaslat elfogadására vonatkozó kéréseit, hogy valóban azt kellene mondanom, szentté kell avatni ezt a kormányt, oly ártatlan, és ha a menyországban is olyan egységes párt ülne, mint itt a parlament üléstermében, akkor valószinüleg szentté is avatnák. Azt mondja a t. minister ur, hogy nem volt idő az appropriáeiós javaslat letárgyalására, mert az ellenzék sokat beszélt. Ezzel szembeni megállapítom, hogy december 22-én adtak nekünk karácsonyi szünetet és ez tartott január 19-ig, tehát négy hétig. Valószinülög azért, mert a t. kormány már tudta, hogy írankhamisitás van, és nem hívta össze a Mázat, hanem hosszú szünetet adott a nemzetgyűlésnek, hogy minél jobban előkészítse a maga kimászását ebből a káoszból, ebből a piszokból. (Felkiáltások jobbfelől: Ugyan! Ugyan! — Barla Szabó József: Mennyi rosszindulat! — Propper Sándor: Mennyi rossz frank!) Miért nem tetszett a kormánynak a nemzetgyűlést január 2 vagy 3-ára összehívni, akkor már régen el lett volna intézve az appropriációs javaslat és igy mindaz a kommentár, amely ehhez fűződik, elesett volna. Ámde a kormány nem törődik a maga bűnével, gyanújával. A kormány csak ki akar bújni minden bajból, és minden bajért, minden kormányzati helytelen ténykedésért az ellenzéket akarja felelőssé tenni. (Gr. Hoyos Miksa: A kis ártatlan!) Ennek a törvényjavaslatnak megszavazása bizalmat jelent a kormálny részéről. Mi szociáldemokraták kezdettől fog*va bizalmatlanok voltunk a kormány iránt és a frankhamisitás, ha lehet, még tetézte ezt a bizalmatlanságot, mert hiszen ez a frankhamisitás egyik tipikus következménye a Bethlen-kormány működésének. (Felkiáltások jobbfelől: Ugyan! Ugyan! —B. Podmaniczky Endre: Hallatlan! — BarlaSzabó József: Nevetséges!) Hogy ezt megértsük, rá akarok mutatni arra a szellemre, amely a magyar kormányzaton keresztül az állam különböző intézményeiben érvényesült. Rái akarok mutatni arra, hogy az előző kormányoktól hogyan vette át a Bethlen-kormány azt az ellenforradalmi, bosszúálló szellemet, amelyet azután összehozott modern formákban az állami élet különböző szerveivel. (Propper Sándor: Kifejlesztette, rendszerbe foglalta, törvénybeiktatta. — Gr. Hoyos Miksa: Ezt maga sem hiszi! — Propper Sándor: Nem igy van? — Gr. Hoyos Miksa: Természetes, hogy nincs igy!) Ez a rendszer Siófoknak a szellemi szüleménye. Innen indult el és a siófoki nádasok adják meg ennek karakterét, az az időszak 1 , amikor a különítmények működtek, amikor a Duna volt az elintézésnek a módja, amikor a különítmények az ország különböző részeiben és különösen a városokban bosszuálljáisból üzték-hajtották az embereket és felelőtlen emberek bűncselekményeket követtek el. Ez volt az egyik előzménye ennek a kormányzatnak. (Mozgás jobbfelől.) A történelem ezt a korszakot a böllér-bieska korszakának fogja nevezni, mert csak ezzel a disznóölő késsel lehet megjelölni azt a szellemet és irányzatot, amely itt érvényesült. Nem a nagy nemzeti szempontok voltak az irányadók, nem az átfogó egyetemes nagy gondolat, hanem a bosszúállás. Ez a bosszúállás azután átváltozott üzletté, a hazafiságból üzleteskedés lett. NAPLÓ, xxxix. Először az volt a nemzeti szempont, hogy a böllér-bicskának jól kell érvényesülni és ki kell mindenkit irtani, széf kell taposni, tönkre kell tenni, lehetetlenné kell tenni egész osztály okát. (Felkiáltások jobbfelől: Ezt a szovjet mondja! — Pikler Emii: Az gyerekjáték élihez képest! — Propper Sándor: Túltettek a szovjeten! — Élénk ellentmondások jobbfelől.) Mikor látták, hogy ez lehetetlen igy tovább, akkor kezdődött az elhelyezkedés az- üzleti életben. Ez a hazafias felbuzdulás azután beült különböző intézményekbe, olyanokba, ahol jó üzleteket lehet csinálni. Ott láttuk a hazafias egyesületeket, intézményeket, gazdasági szervekel: hogy egyebeket ne említsek, ott van a Nemzeti Hitelintézet, ott van a Tanitóbank és ott vannak egyéb intézmények, amelyeket a kurzus hivott életre. Amikor pedig a különítmények dolga kellemetlenné vált, akkor a ministerelnök ur maga Ígérte meg egy esetben még a szanálás kezdetén, hogy a különitményeket meg fogja szüntetni, s kijelentette, hogy nem tűri azoknak a társadalmi szervezeteknek létezését, amelyek itt puccsokra készülnek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Diktatúrára törekszenek!) Ezek az intézmények megszűntek, a társadalmi egyesületeket átszervezték és a társadalmi egyesületek egy külön nagy, hatalmas organizmusban egyesültek, amelyet a kormány támogatott. Elég utalnom arra, hogy Bakovszky Iván belügyminister ur, (Horváth Zoltán: Még az?) a bűncselekményekkel kapcsolatosan itt ebben a Házban számtalanszor állott fel és felállott maga a ministerelnök ur is és magyarázták, hogy ezek a társadalmi egyesületek, amelyek bűncselekményekkel kapcsolatosak, nem bűnösök, ott lehetnek egyesek bűnösök, de maga az intézmény nem. Védelmet kaptak. De utalok arra, hogy az államon keresztül pl. ott van a munkavédelmi szervezet. A költségvetésből megállapítottuk, hogy e munkavédelmi szervezet kiadásainak legnagyobb részét tiszteletdijakra adják ki. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a munkavédelmi szervezet nem más, mint egy olyan különitmény, amelyet a kormány felhasznál illegális cselekedetekre. (Zaj és ellentmondások jobbfelől, — Propper Sándor: Miért nem küldték őket az árvízkor töltéseket csinálni? — Rotlíensteln Mór: Csak a sztrájk ellen tartják őket! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Üres frázis!) A kormány takargatta, dédelgette f és előmozdította ezeket a különböző intézményeket, tápot adott nekik. De takargatta az idegen államokban elkövetett gyilkosságokat is. Ott van az Erzberger-gyilkosisággal kapcsolatban Thylessen és Schulze esete. Tessék visszaemlékezni, szó volt erről az esetről itt a Házban is interpelláció keretében és akkor a belügyminister ur azt mondta, hogy igenis joguk volt itt lenni ezeknek a fiatalembereknek, akiket Gömbös Gyula tartogatott a villájában, a főkapitány pedig kijelentette, hogy nem tudja őket megtalálni, persze azért, mert nem merte, nem akarta megtalálni. (Zaj a szélsőbaloldahn.) De utalok arra, hogy ugyanezeken a társadalmi szervezeteken keresztül jött az Ulainféle puccs. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. -— Zsirkay János: A Vázsonyi fejében! — Pakots József: Mi van a háromezer fegyverrel, amit elkoboztak? — Fábián Béla: Majd az Ulainféle levelet idehozzuk!) Elnök: Csendet kérek! Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni! (Fa10
