Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-498

A nemzetgyűlés 498. ülése 1926. van! Ugy van! a jobobldalon.) és egyben ked- j vezően ï'og visszahatni ezen az utón a terme- I lésre is. De kétségtelen az is, hogy nekünk bi- J zonyos fokig összhangot kell keresnünk Európa többi államával. Tényleg, egy államot sem lehet találni, amelyben a eukoradó ilyen rendkívül magas összegű volna. Ez is kényszerit bennünket arra, hogy egyenletesebb és igazságosabb adóztatást vigyünk keresztül a cukornál. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór : Egyszerre fölfedezték ezt !) Annyira nem tudok menni, mint igen t. képviselőtársaim óhajtják, hogy minden fogyasztási adót eltöröljek, mert erre — meg vagyok győződve — ők sem volnának képesek. Ami a forgalmi adót illeti, (Halljak! Halljuk!) itt is egy régi kívánságnak akarok eleget tenni, még pedig abban az irányban, hogy megszüntetni kivánom azt, hogy a kereskedelem és az ipar, s általában az egész termelés előzetesen fizesse meg az adót. Régi kívánság volt, hogy ez az előzetesen való fizetés megszüntethessék. Most ezt is megszüntetni kivánom. Ha ez nem is túlnagy könnyítés, de minden körülmények között egy régi óhaj teljesülése. (Fábián Béla: És közben emelik a forgalmiadóátalányokat a négyszeresére és ötszörösére!) Nagyon nehéz vitatkozni, igen t. képviselőtársain, akkor, ha egyik sem akar engedni ä maga nézetéből. Én ugyan nem ezt szoktam követni, de igen t. képviselőtársammal szemben már többször igazoltam, hogy a véletlen folytán összeesett a helyes adóalap megállapítása a kulcs leszállításával. Itt nemcsak azt kell nézni, hogy a leszállítás minden körülmények között megtörténjék; kötelességünk azt is nézni, hogy az adóalap helyesen legyen megállapítva. (Fábián Béla: De több? fizetnek az emberek!) Azelőtt rossz .adóalapok voltak. Az ország különböző részeiben nagy eltérések voltak és én azt hiszem, hogy közmegnyugvásra oldottam meg a kérdést. Ha panaszok vannak, szívesen meghallgatom és hajlandó vagyok mindig közbelépni. Ebben a tekintetben nem lehet panasz ellenem, mert bármely oldalról jött is a panasz, mindig elintéztem. (Fábián Béla: Még ma is kell könyveket vezetni!) A bortermelés szempontjából igen közelről érdekli az egész bortermelő közönséget — amelynek viszont kapcsolata van a községek ós városok háztartásával — a borfogyasztási adó mikénti kezelése. Én már nem egyszer rámutattam arra, hogy az államháztartás szempontjából ez az adónem teljesen közömbös. Ennek az adónemnek a községek és városok háztartása szempontjából van fontossága. Én már kijelentettem, hogy hajlandó vagyok feladni azt a merev álláspontot, melyet a pénzügyi kormány eddig képviselt, t. i. hogy a boradó tétele nem mérsékelhető. A községek meg fogják kapni a felhatalmazást, hogy bizonyos határok között ezt mérsékelhessék, de természetszerűleg teljesen szabad kezet nem tudnék engedni egyszerűen azon okból, mert végeredményben ez a pótadóknak — csak nagy átlagban jelzem — 50—60%-ról közel 100— 120%-ra való emelkedését idézné elő, ami pedig nem kívánatos a nagy adózó közönség érdekei szempontjából, de nem kivánatos az államháztartás szempontjából sem, mert a túlmagas pótadó könnyen megtámadhatná azokat az adóalapokat, melyekből az államháztartás merít. Bizonyos határok között azonban a lehetőséget ebben az irányban megadni kivánom. évi január hó 29-én, pénteken. 65 Végül még egy problémát kívánok felemlíteni: a jövedelemadó kérdését. Ami a jövedelemadót illeti, nem egyszer kifejezésre juttattam azt, hogy kivételes időkben alkalmaztam olyan magas kulcsot, amelyre különben példa volt egész Európában, hogy t. i. elég alacsony jövedelemnél is a legmagasabb kulcs érvényesült. Nálunk 200.000 koronánál éri el a kulcs a 40% -ot. Ez fenn nem tartható, ha csak azt nem akarjuk, hogy ezen az utón megszüntessük a tőkeképződést és tulaj donképen megsemmisítsük a tőkét. Nem egyedül állunk, mikor megváltoztatjuk ezt a kivételes helyzetek által megindokolt szituációt. Méltóztassék végigtekinteni egész Európán és méltóztatik látni, hogy mindenütt az a törekvés, hogy egyenletesebb és igazeágosabb adókulcs alkalmaztassék. (Ugy van! a jobbuldalon.) Ezért a legközelebbi időben egy rendeletet szándékozom kiadni, amely ezt az adóalaphatárt 200.000 koronáról 1,000.000 koronára emeli fel és ehhez fognak alkalmazkodni az uj adótételek. Meg vagyok győződve róla, hogy ezáltal meg fogjuk közelíteni az igazságot, egyenletesebb, igazságosabb elosztást fogunk elérni anélkül, hogy a bevételeket bármely irányban veszélyeztetnők. Azt, amit többen kivannak, hogy itt nagyon mélyreható jövedelemadóreformmal jöjjek, nem tudom megcselekedni, mert a jövedelemadó reformjának kérdése kimunkálás alatt áll és látjuk, hogy ott is, ahol évtizedek óta. be van vezetve a jövedelemadó, micsoda óriási nehézségekkel küzdenek. Nálunk is még hosszú évek munkáját fogja igénybevenni ennek az adónak kiképzéseddé meg vagyok győződve, hegy határozott iránnyal ezt a kérdést is mielőbb meg fogjuk tudni oldani. (Kiss Menyhért: A bankigazgatók milliárdos jövedelmeit kellene megadóztatni!) Ezekután át fogok térni a beruházások kérdésére. Ami a beruházások kérdését illeti, én már nagyjában a genfi tárgyalások után tájékoztattam a nemzetgyűlést, hogy milyen beruházásokat valósítottunk meg eddig és még milyen beruházások vannak általánosságban tervezve a közeljövőben. Ezúttal részletesebb adatokkal fogok szolgálni. (Halljuk! (Halljuk!) Rá kell azonban mutatnom egy félreértésre, amelyet a sajtó egyes közleményeiben is megnyilatkozni láttam; ugy értelmezik,mintha az appropriációs javaslatban levő beruházások most indíttatnának meg. Az appropriációban csak beszámolunk a már eddig eszközölt beruházásokról, mert kötelességem volt — az 1925:XXIII. te. 2. §-a értelmében — az appropriációs javaslat keretében jelentést tennem azokról a beruházásokról, amelyeket már megvalósítottunk. Én ezekhez a beruházásokhoz csak azt akarom megjegyezni, hogy a 69 millió aranykoronából egy tétel töröltetni fog és pedig az a tétel, amely az u. n. központi jelzálog-hitelintézet létesítésére vétetett fel. Több mint egy éve, hogy folyamatba tétettek azok a tárgyalások, melyek a hosszúlejáratú földhitel megvalósítását célozták. Több olyan irányú támadásnak is ki voltunk téve, mintha, a kormány itt monopóliumot tervezett volna. Én többször hangsúlyoztam, hogy ez a kormánynak abszolúte nem terve, s csak amennyibei) a külső hitelezők ehhez ragaszkodnának, arra az esetre kell a kormánynak biztosítékot szereznie, hogy ilyen közüonti szervet megvalósíthasson. A tárgyalások azonban odavezettek, hogy erre szükség nincs, mert igenis sikerült a Földhitelintézetnek — és bejelenthetem, hogy a körülbelül nagyobb bankoknak is — a kül-