Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-510

426 A nemzetgyűlés 510. ülése 1926, mondta, hogy »pimasz gazember«, mint a mentelmi bizottság tagja résztvett Peyer Károly mentelmi ügyének tárgyalásán a mentelmi bizottságban. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőhaloldalon: Hallatlan! - Rakovszky István: Ki volt az ? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hedry Lőrinc I) m Ezek után én az elnök úrhoz egy tisztelet" teljes kérelmet is bátorkodom intézni, amelyet különben Rakovszky István képviselőtársam is megemlitett, de én az elnök urnák bizonyos kötelezettségeire is akarok hivatkozni. A házszabályok 240. <§>-ának 18. pontja az elnök urat felhatalmazza arra, hogy indokolt esetben előterjesztést tehessen a Háznak a kizárás tartamának megrövidítése iránt. Négyen interpellációt jegyeztünk be a frankügvben. Ezek közé tartozott Peyer Károly képvisolőtársunk is. A nemzetgyűlés elnökének közben jötté vei a kormány és az ellenzék között itt a nyilt szinen jött létre egy megállapodás, amely szerint rni interpellációnk elmondását elhalasztjuk és ennek a kérdésnek tisztázását egy parlamenti vizsgálóbizottságra bizzuk. Mi ennek reményében tettük ezt, mind a négyen bekerültünk a parlamenti vizsgáló-bizottságba és ott igyekeztünk bizonyítékainkat felsorakoztatni. Most az történt, — és épen az elnökség eljárása folytán — hogy az egyik interpelláló meg van fosztva attól, hogy kötelességét továbbra is teljesitse (Halász Móric: Szó sincs róla !) ; meg van fosztva attól, hogy mint a vizsgáló-bizottság tagja, a mi álláspontunkat itt a plénumban való tárgyalás alkalmával megindokolhassa (Ugy van ! Ugy van ! Taps a szélsőbaloldalon!- Pedig ez az ember valószínűleg annak a kisebbségi véleménynek előadója is lett volna, amely kisebbségi vélemény a kormány felelősségét megállapítja. (Rakovszky István : Ez lehetetlen dolog !) Groteszk helyzet ez uraim, és én az elnök urat, aki a pártokon felül kell hogy álljon ebben a kérdésben, kérem, hogy ezt a szakaszt az ország érdekében is alkalmazza. Mert mi most a helyzet 1

r Tessék csak Nádosy Imrét, a frankhamisitó országos főkapitány urat összehasonlítani Peyer Károllyal. Nádosy Imrének, a köztisztviselőnek, akit mi interpellálok, meg akartunk kérdezni egyes olyan köztisztviselői tevékenységeire vonatkozólag, amelyek a frankhamisitással kapcsolatosak, jogot adtak arra. hogy bár ma is felfüggesztett közhivatalnok, ne jelenjék meg előttünk és kérdéseinkre, amelyek nem mint terhelttel vannak vele kapcsolatban, hanem mint köztisztviselővel, választ ne adjon. Ellenben Peyer Károlyra nézve, akinek a bizonyítékok feltárása és ebben a tekintetben az ellenzék álláspontjának les.íögezése lett volna feladata, és aki a frank-bizottságban mint zsűri, mint biró szerepel, már meg is történt ma a döntés, hogy a parlament ülésterméből kizárták, ugy hogy kötelességét nem teljesítheti majd, amikor itt plenárisan tárgyaljuk a frank-bizottság jelentését. Ez teljesen groteszk helyzet és mi az elnök úrtól és a többségi párttól a helyzet rendezését várjuk. Mert ha nem rendezik a helyzetet, akkor már most megemlítem azt, amit tudunk : mi tudunk egy tervről, amely tervet felelős férfiú nagyon is illetékes helyen mondott el, hogy ezt a frankügyet el lehet intézni az utcával, megveretéssel, kizáratással és kivezettetéssel. (Uyy van! Ugy van ! Taps a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ki mondta ezt f) Elnök : Csendet kérek ! Urbanics Kálmán képviselő ur személyes kérdésben kért szót Urbanics Kálmán : T. Nemzetgyűlés ! Propper igen t. képviselőtársam kijelentette, hogy rektiévi február hó 19-én, pénteken. fikálásra nincs szükség. Én nem is rektifikálni akarok, hanem a magam érzésének akarok eleget , tenni akkor, amikor személyes kérdésben itt most ; szót kérek. Propper igen t. képviselő úrra hivatkozom, . amikor idézem szavait, hogy nincs az az acélideg I és önuralom a világon, amely az itt elhangzott | sértéseket, invektivákat és inszinuáeiókat szó nélkül birná kiállani. Ilyen az én idegem is. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Önök potyára tehetik !) A legutóbbi alkalommal, amikor Peyer t. képviselő ur a legminősithetetlenebbül megsértette Magyarország miniszterelnökét.. . (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Előbb a ministerelnök sértett ! — Ellenmondások jobbfelől ! — Zaj a hal- és a szélsőbaloldalon. — Rakovszky István : Magyarországot ne identifikálja a ministerelnökkel ! Magyarország nem hamisított frankot ! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Amikor Magyarország ministerelnökét megsértette, egyúttal megsértette Magyarországot is. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem igaz ! — Farkas István : Erőszakkal összehozott párt elnöke !) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! (Rakovszky István : A ministerelnök tudott a frankhamisításról ! — Nagy Vince közbeszól. — Zaj.) Csendet kérek képviselő urak ! Nagy Vince képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Horváth Zoltán : Az ország ártatlan !) Urbanics Kálmán: Ismétlem, az én idegeim sincsenek vasból. Ami az állítólag részemről elhangzott sértést illeti, amelyről most értesültem csak Farkas t. képviselő ur szavaiból, a legjobb akarattal sem tudok visszaemlékezni arra, hogy micsoda szavakat használtain. Nem tudom, használtam-e azokat a szavakat, vagy azok a nagy tumultusban csak az én számba adattak. Ha használtam, az esetben is nagyon sajnálom, hogy elragadtattam magamat és inparlamentáris kifejezést használtam itt a Házban. Mivel a Ház méltóságát megsértettem, a Házat ezennel tisztelettel megkövetem, (Szakács Andor: Peyer nincs abban a helyzetben, hogy ugyanezt elmondhassa! — Halász Móric: Elmondhatta volna tegnapelőtt is!) Megismétlem tehát, hogy a legnagyobb jóakarattal sem tudok visszaemlékezni arra, hogy micsoda kifejezéseket használtam s épen ezért nem vállalhatom fentartás nélkül ezeket a kifejezéseket. (Sütő József: Verekedni jött ide! Az ökleit mutogatta! — Zaj!) Az sem felel meg a valóságnak, mert az öklöm két helyen nem lehetett, hiszen épen Propper képviselő ur, mint tanú hivatkozott arra, hogy a hátulsó zsebemben volt az öklöm. Erre akarok épen kitérni. A t. képviselő ur azt állította, hogy a hátulsó zsebembe nyúltam, mintegy fegyver után ; ugyanezt olvastam a Világ című lapban is, azzal a hozzáadással, hogy Propper képviselő ur rám szólt volna, hogy ne vegyem elő a revolvert vagy nem tudom mit. Tartozom kijelenteni, hogy soha életemben a zsebemben sem revolver, sem boxer, sem más hasonló fegyver nem volt, épen azért, mert annyira szangvinikus embernek ismerem magamat, hogy utólag megbánnám azt, amit azzal a fegyverrel tennék. Ilyen körülmények között a hátulsó zsebembe nem nyúlhattam revolverért, legfeljebb az üres zsebembe nyúltam, amihez jogom van. Megjegyzem még, hogy feltétlenül igaz az, hogy az- egyes cselekmények között okozati összefüggés van, amint azt Propper képviselő ur megállapította, de itt az ok az a sértés volt, amely onnan hangzott el és az okozat volt az, amit mi elkövettünk. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. —Zaj a szélsőbaloldalon.)