Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-510

A nemzetgyűlés 510. ülése 1926. amikor a t. képviselő ur inditványát megtette, nem szólhattam közbe és nem mondhattam meg, miért kell nekem, mint elnöknek, miután a szónokok sora lezáródott, szavazásra feltennem a dolgot. Megnyugtathatom azonban a képviselő urat, nem történt semmiféle Justizmord, nem történt semmiféle igazságtalanság, mert pusztán arról van szó, hogy a nemzetgyűlés egyik nyomtatványába tévedésből az 1912: XIV. te. került az 1912 : XLI. te. helyett. (Propper Sándor: Azt én tudom, csak a mentelmi bizottság nem tudja! — Nánássy Andor előadó: Dehogy nem tudja!) Ha méltóztatik tudni, akkor méltóztatott volna a t. Házat erre figyelmeztetni, hogy az egyszerű sajtóhiba, amely nem a lényegre vonatkozik, kikorrigáltassék, (Lendvai István: Ö sokkal nagyobb sajtóhiba! — Derültség a jobboldalon.) nem pedig ugy beállitani a dolgot, hogy a nemzetgyűlésben nagy Justizmord történt. Azt hiszem, ezzel napirendre is térhetünk a dolog felett. (Helyeslés jobbfelől. — Propper Sándor Lendvai István felé: A hottentottánál nagyobb sajtóhiba nincs a világon!) Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Lendvai István: A negroid-típusokról ön ne beszéljen!) Lendvai képviselő urat is kérem, méltóztassanak csendben maradni. Következik a 896. számú mentelmi bizottsági jelentés tárgyalása Vanczák János képviselő ur mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti a szó. Nánássy Andor előadó: T. Nemzetgyűlés! (Propper Sándor: Szintén a duna—szávai vasút! — Lendvai István: A Jordánról beszéljen! — Propper Sándor: Abban nem bor folyik!) A budapesti kir. főügyészség Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. ügyészség ellene, mint a Népszava politikai napilap felelős szerkesztője ellen Eakovszky Iván m. kir. belügyminister feljelentésére becsületsértés, továbbá a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétség miatt eljárást inditott. A budapesti kir. büntetőtörvényszék megkeresése szerint a Népszava című politikai napilag 1925 február 6-án megjelent számában »Amnesztiát és rehabilitációt!« felirat alatt közzétett vezércikk az 1914 : XLI. te. 2. Vába ütköző s a 4. § második bekezdése szerint minősülő becsületsértés vétségének jelenségeit látszik feltüntetni, továbbá ugyanennek a lapszámnak 4. oldalán »A véderő és az igazságügy bizottsága« leirat alatt közzétett cikk tartalma az 1921 : III. te. 7. §-ának első bekezdése alá eső, a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség ismérveit látszanak feltüntetni. A cikk inkriminált részei a következők (Olvassa): »Akadhat egy magas közjogi állást betöltő kormánypolitikus, aki teljes tudatában van a gyorsított tanácsok munkájának és mégis arra vetemedik, hogy szégyenoszlophoz szegez, azután saját zajos röhögés-fürdőjében henterget meg egy olyan fegyházviselt embert, aki egyébként teljesen ártatlan és aki nem a maga, hanem mások tettei miatt viseli homlokán a bélyeget. A durvaságnak, a cinizmusnak és a jogi érzék menthetetlen elaljasodásának olyan riasztó példáját szolgáltatta a belügyminister, amilyent ebben az elmúlt öt szépséges esztendőben is ritkán tapasztaltunk. À mélységes undor még azt sem engedi meg, hogy felháborodjunk miatta.« — Továbbá (Olvassa): »Politikai pecsenyét sütögetni a NAPLÖ. XXXIX. évi február hó 19-én, pénteken. 417 Justizmordok sötét tényeiből sokkal megbélyegzőbb, elitélendőbb, mint minden tartalmával az a fogalom, hogy: fegyházviselt.« — Továbbá (Olvassa): »A gyorsított tanácsok ítéletei túlnyomó részükben a büntetőtörvénykönyv rendelkezéseibe ütköznek.« »A véderő és az igazságügyi bizottság« felirat alatt közzétett cikk pedig a következő részt tartalmazza (Olvassa): »Annyi azonban bizonyos, hogy kémkedés ürügye alatt sok ártatlan ember küldetett a másvilág elmúlt esztendőkben.« (Propper Sándor: ügy van!) A cikk szerzőjét Vanczák János nemzetgyűlési képviselő, a lap felelős szerkesztője, felhívás ellenére sem nevezte meg, (Rothenstein Mór: Jól tette!) így a sajtójogi felelősség őt terheli. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés a vélelmezett bűncselekményeket tartalmazó cikkek és nevezett képviselő személye között nem kétséges, zaklatást fenforogni nem lát, s így javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kíván valaki szólni! Perlaki György jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Azok után, amik az előbb történtek, szinte kétkedéssel fogok hozzá beszédemhez és kétkedéssel kezelem az előterjesztést, amely írásban a kezünkben van, mert nem tudom biztosak-e ezek a hivatkozott törvények és ezek a hivatkozott szakaszok, ebben az előterjesztésben ugyanis egész sereg törvényre és törvényszakaszra történik hivatkozás, amelyeket ebben a pillanatban nem tudok ellenőrizni. Mégis, ha már vitába kell bocsátkoznom, azt kell mondanom, hogy az előadó ur az inkriminált közleménynek csak egyik részét ismertette, másik részét azonban nem. Az előadó ur a belügyminister terhére elkövetett állítólagos becsületsértés kérdésében referált, ellenben ez az előterjesztés itt két közleményről szól és nem hallottam, hogy az előadó ur itt ezeket ismertette volna. Ami pedig a dolog meritumát illeti, 1925 február 6-án a fővárosi választások előtt itt a belügyminister ur felállt és egy ügyben nyilatkozatot tett. Abban a nyilatkozatban lévén birtokon belül, könnyen vádolhatott meg egy egyszerű polgárt, egy egyszerű munkásembert olyan deliktumokkal, amelyekért őt senki sem vonta felelősségre. Megállapítottuk, hogy az a vádaskodás, amelyet a belügyminister ur a belügyministeri székből hangoztatott sem állotta meg a helyét, annyiban nem, mert hiszen az az ember, akiről itt annak idején szó volt, ugyanolyan áldozata volt az ellenforradalomnak, mint sok száz és száz más szegény ember, akik annakidején a forradalom alatt valamilyen funkciót viseltek és nem tudtak gyorsan átnyergelni az ellenforradalom hadseregébe. Ugyanúgy járt ez a szegény ember is, mint sok száz és száz társa, akiket az ellenforradalmi gyorsított tanácsok minden különösebb és szabályszerű vizsgálat nélkül egyszerűéi'. egy vagy két tanú bemondása alapján hosszú hónapokra, évekre terjedő fogház és fegyházbüntetésekre Ítéltek, akikről azonban később kitűnt, hogy tulajdonképen nem voltak bűnösök és büntetésük kitöltése előtt ki is engedték őket a börtönből. Mindamellett a választási hadjárat hevében ennek az embernek ezt az ügyét is pertraktálás tárgyává tették; az idekerült a Ház elé és itt a belügyminister ur, anélkül, hogy vizs62