Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-496
32 A nemzetgyűlés 496. ülése 192 dőről-esztendőre a Kis-Komárom környéki földreform végrehajtása? II. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy Zalakaros községének lakói, önhibájukon kívül, kívül maradtak a földreform törvényének áldásaiból. Ugyanis ez a község a Budapesti Papnövelde és a veszprémi főkáptalan birtokai közé ékelődött. Mikor az egyik birtokon folyt a megváltási eljárás, a tárgyaló biró azt hozta javaslatba, hogy a másik birtok tárgyalása alkalmával elégittessenek ki az igénylők. Mikor aztán a másik birtok tárgyalására került a sor, jogerős Ítélettel megállapittatott, hogy Zalakaros községe a másik birtokból már nem igényelhet, miután kevés a földi Tekintettel arra, hogy Zalakaros község (Drozdy Győző : Olyan csendben olvassa, mint egy imádkozó kanonok !) becsületes dolgozó népének nagyrészét, köztük hadirokkantakat, hadiárvákat, vagyontalanokat és érdemes törpebirtokosokat ültetett két szék között a pad alá a két biró eljárása, hajlandó-e a minister ur most már soronkivül meginditani a vizsgálatot aziránt, hogy Zalakaros községének mellőzése kiknek a hibájából történt és hajlandó-e intézkedni aziránt, hogy az Ofb. Zalakaros községében az 1920 őszén kérelmezett megváltási eljárást 1926-ban végre befejezze ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Drozdy Győző: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Tekintettel arra, hogy a kormánypárt minden egyes földbirtok-interpellációnál megtagadja az ellenzéki szónoktól azt, ho.°'y beszédüket meghosszabbithassák s igy a földbirtokreform ellenőrzését teszik lehetetlenné, (Szijj Bálint: Nem áll! Már sokszor hozzájárultunk a meghosszabbításhoz!) én tisztelettel felkérem önöket, adassék meg nekem lehetőség, hogy ezt az interpellációmat tiz perccel meghosszabbithassam. (Helyeslés.) Elnök: Kérem azokat a képviselő urakat, akik megadják az engedélyt arra, hogy a képviselő ur a házszabályszerü időtartamnál tiz perccel tovább beszélhessen, szíveskedjék felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az engedélyt megadta. Drozdy Győző: Tisztelt Ház! Bocsánatot kérek, (Halljuk! Halljuk!) hogy a Bethlenkormány agoiiizálásának, (Szabóky Jenő: Ez is földbirtokreform 1 ? — Pikier Emil: Hullaszag terjed!) a likvidálásnak nehéz idejét ilyen aprósággal, egy kicsiny. földbirtokreformüggyel zavarom meg. (Szijj Bálint: Csak ne ilyen nagy pózzal!) Az igen t. földmivelésügyi minister úrtól is bocsánatot _ kérek, ha netán ilyen csekélységgel adok majd alkalmat hattyúdalának elmondására. (Zaj a jobboldalon. — Szijj Bálint: Addig is, mig ön nem ül a helyére! — Horváth Zoltán: Utolsó óráikat élik! — Huszár Dezső: Elmúlik a 15 perc!) Az az ügy, amelyről mai interpellációm keretében szólni kivánok, nem teljesen ismeretlen a nemzetgyűlés előtt. Immár ötödször kerül a Ház elé, anélkül, hogy komoly beavatkozás történt volna. Arról van szó, hogy Zalavármegyében Kiskomárom környékén nyolckilenc faluban a földbirtokreformügyek titokzatos és rendkívül érdekes körülményeknél fogva oktalanul, de bizonyos rendszeres akasztgatássál késnek napról-napra és nem jutnak a megvalósulás stádiumába. A kiskomáromi nagybirtok, a budapesti papnevelőintézet 8—10.000 holdat kitevő földbirtoka. Ezt a, birtokot az esztergomi főkáptalan gondnok'6". évi január hó 27-én, szerdán. sága alatt mívelik. Már interpellációm elején ki kell jelentenem, hogy sem a papnövelde, sem az esztergomi főkáptalan semmit nem tett abban az irányban, hogy ott a földbirtokreformot elgáncsolják, akasztgassák, vagy késleltessék, (Helyeslés a baloldalon.) teljesen a papnövelde és a főkáptalan tudta nélkül, sőt akarata ellenére történnek ott azok a titokzatos .jelenségek, amelyek ebben a nyolc-kilenc községben a földbirtokreform megvalósulását elgáncsolják. (Kiss Menyhért: Kinek a keze működik közre?) Ez a kilenc község volt a legeslegelső — nem az első, tisztelt Ház, hanem alegesJegelső -7 ebben az országban, amelyek az 1920 évi XXXVI. t.-cikk megalkotása után élni kivánt azzal a jogával, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróságtól a földmegváltást kérelmezzék. Ennek ellenére csak 1925 szeptemberében érkeztek el oda, hogy az Ofb. ítéletileg döntött ebben a dologban és ennek ellenére még mai napig sem érkeztek el oda, hogy a végzés után egyetlenegy lépéssel is előbbrebaladt volna ott a földbirtokreform. Nem csinálok titkot belőle — a minister urnák módjában van meginditani a fegyelmi eljárást azok ellen a hatósági közegek ellen, akik ebben a műveletben részesek — történtek olyan kijelentések, hogy ebben a gazdasági évben pedig minden körülmények közöd, megmentik a birtokot a nagybirtokosnak, nem annak a nagybirtokosnak, aki közvetlenül adja le a földet, hanem azoknak a különböző nagybirtokosoknak, akik talán kártalanítást tartoztak adni ennek az egyházi birtoknak. (Kiss Manyiiért: ! Elég szomorú, hogy keresztül tudták vinni!) 1925 szeptember 15-én már kézben volt az Ofb. végzése. Az igaz, hogy ez a végzés június havában hozatott már, de ahhoz is három hónap kellett, hogy az Ofb. tanácselnöke aláírja. 1 Történt ugyanis, hogy a tárgyalás után való I napon két vagy három hónapi szabadságra : ment a tanácselnök ur és az Országos Föld; birtokrendező Bíróságnál nem akadr egy má' sik egyén, aki ezt az aktát helyette aláirta volna. Csupán ebből a körülményből kifolyólag június 15-étől szeptember 15-ig húzódott ez a dolog. Szeptember 15-étől pedig most húzódik már a mai napig. Azokat a manipulációkat, azokat a szerves, rendszeres elgáncsolási törekvéseket, amelyek ott a földbirtokreform megvalósítása ellen történtek, nem akarom itt részletezni. Az bizonyos, hogy nagyon sok gyanús körülmény játszott közre. Gyanús körülménynek minősítem például egy szakértő indokolatlan kiküldését Zala vármegyébe. Ez a szakértő Gregersen t, hivatalos szakértő ur, akinek egy szakértői véleményét tegnap is alkalmam volt az Ofb. tárgyalási termében végighallgatni. Ennek a szakértői véleménynek az volt a konklúziója, hogy nem hogy a nagybirtokból lehetne adni a kisembereknek, hanem ellenkezőleg, az j ezerholdasoknak kell adni, (Kiss Menyhért: ügy i>3 nyomorban vannak!) annak a nagybirtokosnak, mert annak a birtoknak gazdasági mivelése megkívánja azt, hogy még nagyobb legyen. Amikor ilyen egyének kezére van bizva a földbirtokreform megoldása, érthető, semmi titkot nem csinálok belőle, nyíltan hangoztatom, hogy 1926. év tavaszán igazán elérkezett az utolsó órája annak, hogy a földmives nép igénybe vehesse a számára itéletileg megállapított földterületet, hogy az akkora végre kezéhez jusson. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Szerepelnek itt mások is, de nem az én kötelességem felderíteni és nóvszerint meg-
