Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-508
A nemzetgyűlés 508. ülése 1926. évi február 17-én, szerdán. 375 t. képviselő urak részéről és a t. képviselő urak nem akarjákj ezt a démentit megadni, mert szabadon akarják tartani maguknak az utat a jövőben is. (IIgy van! Ügy van! a középen. — Sütő József: Ezt megmutatta az egységespárt !) Hogy milyen eszközökkel dolgoznak, s hogy csak ebből a gyülekezésből kifolyólag mit irnak a külföldi lapok, erre csak egy péidáti akarok felolvasni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A Tag-ban egy budapesti hír jelent meg, amely a következőkről szól. (Olvassa): »Az utolsó pillanatban Bethlen a fajvédők mellé állt és február 21-ikére a vidék valamennyi fajvédő szervezetét erősen fölfegyverzett zárt osztagokban Budapestre akarja hozatni«. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Hegymegi-Kiss Pál: Vázsonyira nem emeltettek fegyvertí) Majd a végét tessék megvárni. (Tovább olvassa): »Hivatalosan bizalmi megnyilatkozást akarnak. Azonban mindenki tudja, hogy ez semmi más, mint az a fenyegetés,, hogy az esetre, ha az ellene irányított támadások nem szűnnének meg, akkor a jobboldali puccsistákkal Budapestet meg fogja szállni és a fajvédők diktatúráját fogja kikiáltani. Erre Vázsonyi tudatta a miniszterelnökkel«, — s most jön a perûdia, — »hogy az ellenzék abban a pillanatban a magyar nyilvánossággal, mindenekelőtt azonban a külfölddel meg fogja ismertetni a frankhamisítás politikai oldalának eddig még ismeretlen részleteit. Ez hatott. Bethlen a leggyorsabban és minden feltétel nélkül lefújta híveinek tüntetését.« (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi ezf — Schandl Károly: Ezt Vázsonyinak kell cáfolnia!) Minden magyar ember akármit tesz is, az úgy magyaráztatik, mintha mögötte egy piszkos és aljas, alávaló indok volna. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki küldte? — Schandl Károly: Vá,zsonyi meg van említve! Cáfolja meg!) Ki küldte? Erről az oldalról, amely a kormányt támogatja, bizonyára nem küldték. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ne gyanúsít son!) Én nem állítom. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak, mert különben kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Gróf Bethlen István ministerelnök: De amikor százszámra jelennek meg ilyen tudósítások napról-napra, (Farkas István: Óvodába, miniszterelnök ur!) egyik a másik után és egyetlen párt tagja sem tartotta* még érdemesnek, sem a szociáldemokrata párt, (Fábián Béla: Ki olvassa ezeket!) Elnök: Fábián Béla képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Gróf Bethlen István ministerelnök: ... sem azok, akik ellenünk a harcot viszik, hogy ilyenekre egy szóval is reflektáljanak és ezeket a híreket dementálják, akkor azt kell mondanom, hogy a felelősség ezért önöket is illeti. (Zajos helyeslés és tavs a jobboldalon és a középen. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Az ülés felfüggesztése előtt a miniszterelnök ur beszéde közben Peyer képviselő ur ezt a kifejezést használta: Ez az ön aljassága. Ezért a kifejezésért a képviselő urat a mentelmi bizottsághoz utasítom. Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly: Igen t. Nemzetgyűlés! (Propper Sándor: A miniszterelnöknek szabad sértegetni! A perfid szó csak ugy röpköd a szájából!) Azt hiszem, hogy interpellációm komolyságát és helyességét semmi ugy alá nem támasztja, mint az az ideges hangulat és az utána következő események, amelyekben még a ministerelnök ur sem tudta a maga nyugodtságát és higgadtságát megtartani. Nekem nem feladatom, hogy beleavatkozzam — mint ahogy ez nem is tartozott interpellációm tárgyához — ebbe a bizonyos külföldi ujságközlemények körül keletkezett vitába és viharba. (Sütő József: Nincs gazdája annak!) De valamire mégis rá kell mutatnom, amit bátor voltam közbeszóló képviselőtársaimnak is megmondani. Nem értem, hogy hol az államrezon és a politikai bölcseség, erőnek erejével kimutatni egy pártra, egy irányzatra, hogy az összefüggésben áll az államfő elleni akciókkal, (Rothenstein Mór: Taktika!) amikor az a párt és az irányzat itt nyilatkozatokban (Nagy zaj a jobboldalon. — (Szijj Bálint: Máskép csinál, mint ahogy nyilatkozik! — Schandl Károly: Ne legyen olyan naiv!) dokumentálja, hogy ezeket az akciókat megtagadja. (Eckhardt Tibor: Nem jóhiszeműen, ez a baj! — Pikler Emil: Honnan tudja azt? Wie der Schelm ist, so denkt er! — Zaj, Elnök csengett. — Halljuk! Halljuk!) A képviselő urnák ép annyi joga van kétségbevonni egy ilyen lojális nyilatkozatnak őszinteségét, mint amennyire joga van kétségbevonni az ön által felajánlott lojalitásnak jóhiszeműségét ezen az oldalon bárkinek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt a tények és az elhangzott nyilatkozatok beszélnek, és ha a ministerelnök ur azt mondja, hogy nem hangzanak el cáfolatok, akkor meg kell mondanom, hogy én itt ebben a parlamentben nem egy cáfolatot viharok között hallottam, amikor ezt a vádat maguktól elhárították és visszautasították. (Fábián Béla: Ki irta a perfid cikket a külföldi sajtóba? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Ennek a parlamentnek ülései nyilvánosak. A kormánynak van sajtóirodája. Miért nem méltóztatik elhelyezni a Temps-be, a Times-be és a többi külföldi lapokba ezeket a nyilatkozatokat! (Rakovszky István: Igaz! — Egy hang jobb felől: Ott van Sauer wein!) Hiszen, méltóztassék megengedni, ezek a legmegfelelőbb helyen történtek. Ami pedig ott künn történik, az lehet aknamunka, lehet künnlévő emberek aknamunkája, amely nyilt ellentétben áll az itteni pártoknak, politikusoknak hivatalos megnyilatkozásaival. (Nagy Vince: Nem akarja cáfolni, mert diszkreditálni akarja ezeket!) Visszatérek a magam interpellációjának anyagához. Itt az igen t. ministerelnök ur bizonyos tévedésben van, mert airól beszél, hogy egyfelől interpellálnak gyűlés engedélyezése ellen, másfelől gyűlés engedélyezését kérik. Tévedés. Aki kért gyűlésre engedélyt, az nem tiltakozik ellene. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Aki tiltakozik ellene, személyemben, én nem kértem gyűlési engedélyt, sőt már beszédemben megmondtam, hogy tiltakozom mindenféle irányú utcai megmozduláis ellen. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ezt a finom nüanszt nem vettük észre. — Nagy Vince: Ez különálló dolog! Nem lehet ezt elferditeni! — Farkas István: A frankhamisítást két éve nem veszi észre! — Nagy zaj.) Bármennyire csábitó volna is, hogy a finom nüanszok helyett alkalmazkodjam a parlamentben immár úrrá lett brutális eszközökhöz, erre nem vagyok hajlandó. A magam részéről tiltakozom minden felvonulás engedélyezése ellen. (Gaal Gaston: Nagyon helyes!) Már provideáltam előre arra az
