Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-508
366 A nemzetgyűlés 508. ülése 19, nemcsak szembe állítják, hanem ezeknek az eszr méknek negyében igyekeznek elhomályosítani macának az igazságnak gondolatát; (Ugy van! halfelöl.) annak a hazafiságnak és kereszténybégnek jegyében állanak szemben az igazság keresésével, amely hazafiság és kereszténység kellene, hogy minden embernek szivében éljen, minden embert vezessen cselekedteiben, de amely a mi szerencsétlen, torz politikai viszonyaink között már hosszú évek óta kiviteli engedélyek formájában, bűnösök amnesztialevelének formájában, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) levegőben lógó vállalatoknak követségek utján plaszir ózott 'részvényeiben és végeredményben a hamis bankjegyek formájában jelentkezik a politikai zsibvásáron. (Ugy van! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) A hazafisághoz és a kereszténységhez, amely össze kellene, hogy kösse az embereket e sokat szenvedett ország keretén belül, most még egy uj eszme is társul, mint elválasztó vonal az emberek közt, mint elválasztó vonal a társadalmi és politikai tényezők között, és ez az államfő személye iránti érzelem eszméje. A legvisszataszitóbb jelenség, hogy ebben az országban az államfő személye iránti érzelmet is ugy állit ják oda, mint választóvonalat emberek és emberek, pártok és pártok, társadalmi rétegek és társadalmi rétegek között. (Drozdy Győző: Ki akarják használni! Ezzel takaróznak!) A tolakodó lojalitás, amely, ha kell, felhasználja a hazafiságot, s ha kell, felhasználja a kereszténységet, felhasználja az államfő iránti külső hódolatot, — mert ez nem belső tartalommal ellátott hódolat — hogy megakadályozza azt, hogy itt a nemzet összefogjon és együvé tudjon kerülni. (Rakovszky István: Takaró!) Meg kell mondani végre őszintén, hogy ha az elmúlt évek alatt az államfő személye nem kedvező eredményekkel bevonatott a politikai diskussziók tárgyába, ez azoknak a kis politikai törekvéseknek eredménye volt, amelyek szerették magukat kifelé azonosítani az államfő személyével, szerették az államfőt ugy szerepeltetni, mintha fedezője volna az ő kis politikai törekvéseiknek. (Ugy van! Most is! balfelöl.) Én azt mondhatom, hogy az utóbbi évek eseményeire az évek folyása ebben a kérdésben is tisztultabb helyzetet teremtett. Mindenkié az érdem, aki segített abban, hogy végre az államfő kikapcsoltassék ezeknek a kis politikai játékoknak látszatából és oda helyeztessék arra a helyre, ahol egy alkotmányos államban az államfő személyének mindenki megítélésében és mindenki tiszteletében kell lennie. T. Nemzetgyűlés! Mély megdöbbenéssel látom, hogy a legutóbbi napok egyes jelenségei szerint a hazafiság, a kereszténység és az államfő személyével való játék újra kezdetét akarja venni. Addig, mig az ilyen törekvések a sajtóban látnak napvilágot, amig egyes politikusok nyilatkozataiban törnek életre, mi ezzel tehetetlenek vagyunk, mert ez nem a kormányzat kérdése, ez a politikai felelősség és lelkiismeret kérdése. Abban a pillanatban azonban, amikor ezek a törekvések, a hazafiságnak, kereszténységnek, az államfő iránti állojalitásnak érzései kitörnek ezekből a keretekből és az utcán akarnak érvényesülni, akkor ez már kormányzati kérdés és itt a kormányzatnak energikusan kell állást foglalnia. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Drozdy Győző: A menet élére Nádosyt állítanák talán! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Zadravetzet! — Mozgás és felkiáltások jobbfelől: Halljuk a szónokot!) Az utca nagyon veszedelmes terrénum. Az )6. évi február 17-én, szerdán. utcának részleges mozgósítását láttam tegnap abban a sajnálatos, szégyenletes támadásban, amely egyik képviselőtársamat érte. (Ugy van! bal felől.) De ne értessem félre: azt kell mondanom, hogy még ez a jelenség is eltörpül amellett a veszedelem mellett, melyet én az utca általános mozgósításában látok; (Rupert Rezső: Felülről rendezett forradalom!) mert erről van szó. Hetek óta híre jár annak, hogy egyes társadalmi egyesületek Budapestutcáin, sőt most már ujabban azt a hirt olvasom és hallom, hogy egyes vidéki városokban is, felvonulást akarnak rendezni. Hogy hova tendál a felvonulás, azt pontosan megállapítani nem tudom. Az első hirek arról szóltak, hogy ez a felvonulás a ministerelnöki palota elé irányul s a ministerelnök személye iránti bizalmat akarja kifejezésre juttatni. (Rakovszky István: És Teleki Pál iránt! — Drozdy Győző: Nádosyt és Windischgraetzet az erkélyre állítják majd! — Zaj és felkiáltások jobb felől: Be szellemes! Halljuk a szónokot! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Gyanúsítani tudnak. Alaposan megtanulták. Többet nem is tudnak, mint gyanúsítani! — Rakovszky István: Majd megfagy a mosoly nemsokára az arcán! — Barabás Samu: A mások arcán is! — Rakovszky István: Szégyen, hogy ez megtörténhetett! — Barabás Samu: Mindannyian szegyei jük! — Zaj. — Elnök csenget.) Az első hirek szerint ezeknek a felvonulásoknak az lenne a célja, hogy a ministerelnöki palota előtt demonstráljanak a ministerelnök ur személye, kormánya, politikája mellett. (Mozgás balfelől.) Itt valami bajok történtek. Ha hitelt tudok adni e körökhöz közelálló sajtónak, meg kell állapitanom, hogy az a baj történt, hogy egyes egyesületek felvágtak, a ministerelnöki palota elé nem kívántak felvonulni, de kijelentették, hogy hajlandók felvonulni a kormányzó, az államfő személye elé. (Zaj.) A legújabb hirek most már azok, hogy ez a tüntető felvonulás Budapest utcáin — nem tudom, milyen mértékben, a vidéki városokban is — az államfő személye felé irányított lojalitás jegyében folyna le (Drozdy Győző: Takaróznak); felvonulás történnék a kormányzói palota elé s azután onnan továbbmenve, vagy visszafordulva, a menet raegállana a ministerelnöki palota előtt, ahol a ministerelnök urnák memorandumot adnának átÉn nem vagyok kíváncsi a memorandum tartalmára, nem is foglalkozom ezzel a kérdéssel. Én csak a belső rend, a gazdasági érdek, a külpolitikai hitel szempontjával foglalkozom, magával azzal a puszta ténnyel, hogy ebben az országban ezekben a rettenetes kritikus pillanatokban az utcát lehet mozgósítani. Nem vagyok tehát kiváncsi arra, hogy ezek az egyesületek mit kérnek a ministerelnök úrtól, milyen memorandumot akarnak átadni. Nekem az ellen van kifogásom és az ellen szólalok fel, hogy az utca mozgósítható legyen. Hogy melyek ezek az egyesületek, nem tudom pontosan megállapítani. (Batitz Gyula: Amelyek közelállanak a frankhamisításhoz! — Zaj és ellennicndások a jobboldalon. — Csontos Imre: Nagy tévedés az egész! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tévedés, tévedés! — Derültség. Francia-Kiss Mihály is tévedés, ugy-e? — Propper Sándor: Szörtsey nem elég? Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Rassay Károly : Látok oly egyesületeket, amelyeknek vezetői közül nem egy börtönben van, mások súlyos vád alatt állanak. Látok egyesületeket, amelyek neve belekerült ebbe a 1 hódoló felvonulásba, mint a Falu Szövetség,