Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-496

30 deti levél a kezeim között; az illető uradalom jogi képviselője tehát Írásban is kijelentette, hogy mivel az illető terület vagyonváltságban felajánl tátott, a kisbérlők 1922 október 1-től az államnak tartoznak bért fizetni. Ennek alapján az illető kisbérlők ettől az időponttól kezdve tényleg az államkincstárnak űzették az államkincstár illetékes közegei által kiszámított vagyonváltságbért, amiről az eredeti nyugták szintén a kezeim közt vannak. Az államkincstár tehát közvetlen jogi öszszeköttetésbe lépett a kisbérlőkkel,. minekután a régi tulajdonos képviselője kijelentette, hogy az uradalom és a kisbérlők között a jogi kapcsolat megszűnt. A kisemberek két éven át fizették az államkincstár által kirótt vagyonváltsági bért, amiről — mondom — az eredeti nyugták is a kezeim közt vannak, két év multán azonban az uradalom jogi képviselője — ugyanaz, aki az előbb Írásban is azt a kijelentést tette, hogy 1922 október 1-től csupán az államnak tartoznak bért fizetni — előállott azzal, hogy mivel az illető vagyonváltságban felajánlott területet csak most vette tényleg igénybe az Országos Földbirtokrendező Biróság, az idevonatkozó rendelet alapján az uradalmat erre a két évre bizonyos bértöbblet illeti meg, amely abból áll elő, hogy a magánjogi szerződésben kikötött bér magasabb a vagyonváltsági bérnél. Elismerem, hogy az illető rendelet alapján — amelyet sajnos, nem tudtam kézhez kapni, de amelynek létezését el kell fogadnom — ehhez talán némi jogalapja van, bár az 1921. évi XLV. te. 63. 'l-ának első bekezdése szó szerint ezt mondja (Olvassa) : »Ha a vagyonváltság címén az államnak átengedett ingatlan haszonbérbe, vagy alhaszonbérbe van adva, a haszonbér- (alhaszonbér-) összeg a vagyonváltság esedékességének napjától kezdve az államot illeti meg.« Nem mindjárt ide jöttem ezzel, előbb tárgyaltam az illetékes körökkel az egyik ministeriumban is, a másikban is, s csak mivel teljesen tiszta képet sehogy sem tudtam kapni, jöttem ide a nemzetgyűlés plénuma elé, hogy az igen t. minister úrtól is erre vonatkozólag határozott kijelentéseket kapjak. El kell fogadnom, hogy megvan az a rendelet, — mint informálódásom során mondották — hogy csak attól kezdve illeti meg az államot a haszonbér az ilyen területek után, amikor az Országos Földbirtokrendező Bíróság már kimondotta azok igénybevételét. Ez a rendelet azonban,^ ha megvan, bizonyos tekintetben öszszeütközésbe kerül ezzel az alantörvénybeli rendelkezéssel, amely nem beszél expressis verbis az állam által de facto már igénybevett ingatlanról, hanem átengedett, felajánlott ingatlanról ; ez az »átengedett« szó sokkal közelebb áll a »felajánlott« szóhoz, mint az »igénybevett« szóhoz. Ez a jogi disztinkció kicsi dolognak látszik, de mégis szomorú következméuyeket szült. Különben is ki van mondva ebben kaszban, hogy a bér a va g von válts ág esedékességének napjától az államot illeti meg, amintboa-y ezt nem is tudom másként elképzelni. Mert ha nem így volna, akkor az illető nagybirtokost az állam jóvoltából bizonyos olyan kedvezmény illetné meg. amelv például nem illette meg azt a kisbirtokost, aki annakidején kifizette a va gyón váltságot, mert az után sem kamptnt, sem egyéb kedvezményt nem élvezett. Mi jogon élvezhetne tehát az a nagybirtokos a vagyonváltság esedékességének napjától is bizonyos prémiumot, bizonyos '. évi január hó 27-én, szerdán. jutalmat, holott a törvény alapvető rendelkezése szerint a vagyonváltság esedékessége napjától az államot illeti meg a haszonbér 1 De ha a közben kiadott rendelet szerint az illető uradalom a jogi formák szerint talán helyesen járt is el, nem járt el semmiképen sgpi az igazság és a méltányosság diktátuma alapján. Hiszen — mint mondottam — maga az uradalom jogi képviselője jelentette ki hogy ezentúl egymáshoz semmi közünk, ezentúl fizettek az államnak, később tehát, még ha jogi alapja lett volna is ennek a követelésnek, nem lett volna szabad, nem illett volna, nem volt méltányos, nem volt senimiképen szociális ezzel a követeléssel a kisemberek elé lépni azután, amikor már írásban és szóban kijelentették, hogy egymáshoz ezentúl semmi közük nincs. (Mándy Sámuel: Ne fizessék!) De történt itt más hiba is! Mert ha az illető rendeletet vesszük alapul és annak alapján nem látjuk megszüntetettnek az uradalom és a kisbérlők közötti jogi kancsolatot mindaddig, amíg az Országos Földbirtokrendező Biróság igénybe nem vette az illető területet, illetőleg míg ki nem mondotta annak elfogadását, akkor az illető pénzügyi hatóságok miért léptek közvetlen érintkezésbe a kisemberekkel, a kisbérlőkkel'? Mert vagy fenmaradt a jogi kapcsolat az uradalom és a kisemberek között s akkor az államkincstár nem léphetett közbe közvetlenül — ami nyilvánvaló — vagy pedig az államkincstár már de facto közbelépett mint közvetlen jogi faktor s akkor kérdem, van-e joga az uradalomnak ujabb követelésekkel előállani és harmadik jogi személyként szerenelni! Nem vagyok jogász, de azt hiszem, ebben a jogi kérdésben a Háznak jogilag képzett igen t. tagjai kell, hogy az én okoskodásomat helybenhagyják, mint az ki is tűnt mindazok részéről, akiket ebben a tekintetben eddig megkérdeztem. Azok a kisemberek, amikor az uradalom ezzel az ujabb követeléssel, a két évi plusszal, fellépett, tanácsért fordultak hozzám is, mint a kerület képviselőjéhez. Én azt a kijelentést tettem nekik, hogy közelebbről nem tudok ta^ nácsot adni, de kizártnak tartom, hogy kétfelé fizessenek bért, mert vagy az uradalomnak fizetnek, vagy az államkincstárnak, de kétfelé fizetni, nézetem szerint nem lehet. De megnyugtatott engem az a tudat is, hogy fedezve vagyok egy nagyobb tekintély által, Neubauer igen t. képviselőtársam által is, aki azóta államtitkár lett és ezekben az ügyekben jogi szaktekintély s aki ugyanezt a véleményt adta az annak idején hozzáforduló kisbérlőknek: lehetetlen, hogy kétfelé fizessenek bért. Sőt ugyanezt a véleményt nyilvánította egyik igen tisztelt kaposvári törvényszéki tanácselnök is, aki földrendező ügyekben eljárt. Különféle oldalakról nyugtatták meg tehát a kisembereket: lehetetlen, hogy kétfelé fizessenek. Ennek következtében természetesen ők nem voltak hajlandók az uradalom követelését teljesíteni, mire pörre került a dolog: az uradalom bepörölte a kisembereket, annak ellenére, hogy írásbeli kijelentést adott nekik — eredeti okmányokkal igazolom, hogy így áll a dolog — s annak ellenére, hogy szegény, földkunyhókban lakó hadiözvegyekről és badiárvákról van szó. (Drozdy Győző: Ki a földbirtokos?) Majd meg fogom mondani. (Drozdy Győző: Kíváncsi vagyok az ilyen díszpéldányra! Nem lehet zsákban macskát ide hozni! Halljuk, ki szívtelen földbirtokos!) Magam is rá fogok térni erre a dologra, ki fogom elégíteni t. képviselőtársam kíváncsiságát, mert A nemzetgyűlés 496. ülése 192(