Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-507

A àemzetgyiilés 507. ülése 1926. városi családnak van egy barátja kint a falun, aki hetenkint ellátja vajjal, tojással és mindenféle élelmiszerrel. Minden kis tanya egj önálló gazdaság. Az nem küldhet sem piacra, aern a boltba, sem a szomszédba segitségért, annak magának kell mindent kitermelni, és ha \ megfelelő postai közlekedés volna, egy-egy 10—12 holdas tanyai gazda 3—4 fővárosi családot is el tudna látni postacsomagokban a legfrissebb holmival. Ezzel ő is jól járna, mert nem kellene a piacra mennie, pénzt látna az adófizetéshez és egyéb költségekhez, de elsősorban jól járna a városi ember, mert közvetlenül és feleáron kapná meg mindazt, amire szüksége van. A szövetkezetek különböző fajtái nőnének ki ebből a kezdeményezésből, olyan szövetkezetek, amelyeket mindenki óhajtana és kívánna, termelőszövetkezetek. Azt kérdezhetné valaki, hogy képes lesz-e mindezeknek a feladatoknak a megoldására a tanitó? Nem rakunk-e a tanítóra annyi terhet, hogy alatta összeroskad és vájjon a tanítónak eddigi képzése elégséges lesz-e arra, hogy mindezeket a feladatokat megoldhassa? Itt disztingválnunk kell. A tanitóképzés nálunk, sajnos, a legutóbbi időkig uniformizálva volt. A tanterv is uniformizálva volt. A jászberényi tanítóképezde igazgatójának privát szorgalma az, hogy elsősorban tanyai tanitókat akar nevelni, de ehhez neki csak jóindulatot adtak, tantervet, tanmenetet azonban nem. Talán van több ilyen alföldi képezde is, nekünk azonban a képezdei tantervet is ugy kellene összeállítani, hogy a tanyai tanitó elsősorban gazdasági tanitó legyen. Bulgáriában külön képeznek ki falusi és külön városi tanitókat. Senki ennek kárát nem látja. Nálunk talán azért nem lehetséges ez, mert a tanyai tanítót nem tudjuk ugy honorálni, mint a városit. De ha a tanyai tanítók gyermekeiről gondoskodunk, hogy városi helyen nevelkedhessenek, és ha az iskola melletti földterület, amely a gazdának egyszersmind kísérleti telepe lesz a jobb vetőmag, a műtrágya és más eféle téren, a maga hozamával a tanyai tanitó jövedelmei szaporítja, akkor egészen bizonyos, hogy mini életszükséglet és életpálya fog szerepelni a tanyai tanitó pályája, és nem fognak a tanyai tanítók állandóan városba kívánkozni. Akkor azután már csak egy dolog kell, az, hogy az elemi tantervet is a tanya vi] ág, az Alföld szükségletéhez kénest állapítsuk meg. Ne féljünk attól, ha a gyermek bizonyos ideig kint a mezőn a libát vagy a malacot őrzi, csak ue az egész éven át és ne az egész tanidő alatt történjék ez. Mert azt az anyagot, amit egy alföldi tanyás vagy falusi gyermeknek az iskolában el kell sajátítania, sokkal rövidebb tanidő alatt el lehet sajátítani, különösen ha nem tartunk közben annyi szünetet. Tessék megrostálni a tananyagot és csak ami szükséges, az maradjon bent, ami pedig nem szükséges, hagyjuk el belőle. Tessék a tanidőt a gazdálkodási viszonyokhoz mérni, és tessék a tanítónak magának is elsőrendű gazdának lenni. Majd odajönnek akkor azok, akik nem tanulták meg az iskola padján a leckét, önként, jóindulatból és többet tanulnak egy órai beszélgetés alatt, mint sokszor az iskolában egy hónap alatt. Annak a tanitónak adni kell közigazgatási ismeretet, közegészségügyi ismeretet, nem azért hogy kész fi>k«!lis vagy főszolgabíró vagy doktor legyen belőle, erre nincs szükség, hanem azért, hogy a legegyszerűbb kérdésekben segítségére legyen a maga népének, annál is inkább, mert annak NAPLÓ. XXXTS. évi február hó 16-án, kedden. 341 a hatósága messze, több kilométer távolságban van sa panaszokat nekik kell oda közvetíteni. Körülbelül a mondandóim végére értem. Mit mondhassak többet? Amint emiitettem, a magyar nemzetgyűlés ezzel a javaslattal a nemzet élni akarásáról, nemzeti energia kifejtéséről, annak lehetőségeiről akar gondoskodni. Közelebb hoza az intelligenciát, a kultúrát a falu, illetőleg a taayavilág^ kultúra-szomjas népéhez. Nagy gondolat eggyé tenni a magyar intelligens középosztályt és a földmives népet, (Ugy van! jobb felől és a baloldalon.) nem elvadítani egymástól, hanem eggyé tenni! (Ugy van! a baloldalon.) Hogy az a tanyára kitelepült tanitó nap-nap mellett lássa és értékelje annak a tanyás embernek munkáját, és a tanyás ember se gondolja azt, hogy az a tanitó egy felesleges luxus, akit az állam az ő sanyargatására, a beiskolázás kiforszirozására a végrehajtóval és a finánccal körülbelül egy gondolatirányban küldött az ő nyakára. Ha a tanitó állandóan ott él és ott működik köztük, ez a magyar kultúrának sokkal, de sokkal több hivet szerez künn az elmaradott tanyás vidéken, mint bármiféle intézkedés, bármiféle propaganda, mert a propaganda ideig-óráig hat, de az az iskola és az a tanitó ott marad, annak a hatása állandó. Egy nemzet nagyságát nem akkor kell! meg; mérni, amikor diadalmas hadvezérei lobogó zászlókkal belovagolnak megszállott vidékeknek, városoknak utcáira és hirdetik, hogy: a fegyver jogán győztünk; — egy nemzet nagyságát abból kell megitélni, hogy amikor porba van sújtva, amikor össze van törve, mit tesz életerejének bizonyítására. Ez az igazig nagyság, igazi energia, Ígéret a jövőre. Azért reménykedve abban az ígéretben, amelyet a minister ur és hiszem, hogy az ő tolla nyomán a nemzetgyűlés is, az 1. §-ban kodifikál, a magyar nemzet jobb jövőjébe vetett hittel a törvényjavaslatot általánosságban a, részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a j

ebb- és a baloldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Meskó Zoltán ! Meskó Zoltán : A szótól elállók ! Elnök : Szólásra következik : Perlaki György jegyző : Csontos Imre ! Elnök : Csontos Imre képviselő urat illeti a szó ! Csontos Imre : T. Nemzetgyűlés ! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Elvégzem hamar, kurtán beszélek ! Mint magam is^ arról a vidékről való kisgazda, ahol a tanyás-rendszer ki van fejlődve, szólok ehhez a javaslathoz, szólok pedig azért, mert ennél nemesebb törekvést, mint amelyet épen ez a törvényjavaslat szolgál, a magyar kormányzat nem tanusitott. Nálunk azon a határon közel 3000 tanya van, a 3000 tanyának némelyik része, nagyobb része tulajdonosoké, de az ott élők egy hányada tanyás ember, olyan emberek, akiknek anyagi helyzete nem adja meg azt^ a jólétet, hogy gyermekeik otthonról a községbe, illetőleg a városba bármely felekezeti iskolába eljárhatnának. Itt tehát ennél a javaslatnál alkalom adódik arra, hogy ez a szerencsétlen embertársunk gyermekeit határozottan iskolai oktatásban részesittethesse. Nincs szomorúbb dolog, mintha az ember azt látja, hogy azok a szerencsétlen emberek, akik tudás nélkül, iskola nélkül nőnek fel, minden rossznak, minden túlkapás kísértésének ki vannak téve. Számtalan eset igazolja, 50