Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-506
322 A nemzetgyűlés 506. Ülése 1926. évifebruár hó 12-én, pénteken-. gyárakban méricskélni kell, súlyokat kell számolni stb. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: Senki nálamnál jobban nem íucl.ia értékelni a magyar népnek valóban nagyszerű lelki habitusát. De a tanyán nem kell milliméterrel dolgozni. (Ellenmondások jcbbfelőlj Elnök: Kérem, méltóztassék csendben maradni! (Egy hang balfelől: Ezt már Erdélyi képviselő ur nem érti!) Kérem Esztergályos képviselő urat, méltóztassék csendben lenni. Általában kérem a képviselő urakat, akik közbeszólnak, méltóztassék megvárni, amíg rájuk kerül a sor. Malasits Géza: Ha így volna, mint az urak mondják, hogy a mezőgazdasági munkához nagyobb technikai készség kell, mint az iparhoz, (Zaj jobbfelől.) ha a mezőgazdasági termelés több intelligenciát igényelne, mint az ipari munka, akkor Magyarországon nem teremne búza egyes helyeken, ahol most az analfabéták oly nagy számmal vannak. Ez azonban nem von le semmit a magyar nép érdemeiből. Kétségtelen, hogy az Alföldön s ezenkívül egyes területeken 70%-ig megy az analfabéták száma. Ezzel csak azt akarom bizonyitani, hogy a nagybirtokos osztálynak nincs annyira érdekében a nép intelligenciája, mint a mobil-tőkének, mert akkor ugyanazt tenné, mint a mobiltőke, amely iskolákat épit és gondoskodik arról, hogy munkásai irni, olvasni tudjanak, mert enélkül nem tudnak termelni. (Zaj jobbfelől.) Én is valamennyire ismerem Magyarországot és nem tudom megérteni, honnan kerül hát az a sok analfabéta. Mert tessék elmenni akármelyik nagy gyárba, vasgyári vagy faipari telepre, ott analfabétákat nem talál. Mert annak a mobil-tőkének, amelyet én gyűlölök, amely elllen harcolok, mégis érdeke, hogy munkásai irni-olvasni tudjnak. Ha ugyanezen érdek a nagybirtokososztálynál is megvan, akkor kérdem, honnan kerül az analfabétáknak ez a nagy száma? (Mozgás és zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: Én nem reflektálok arra, hogy nekem valaki földet adjon. De meg vagyok győződve, hogy tisztelt képviselőtársam, aki olyan nagyra van agrárius tudásával, ha odaállitanám egy gőzturbina elé, ahol én gyermekjátékot végzek, nem tudom mit csinálna. (Erdélyi Aladár: Ha én önt odaállítom a vetőgép elé, ön is megakad. — Ellenmondás balfelől.) Elnök: Méltóztassék már ezeket a közbeszólásokat abbahagyni. Malasits Géza: Bármennyire nagyra vannak is tudásukkal, bármennyire elismerem, hogy az önök területén önök értenek valamit, engedjék meg viszont, hogy a mi területünkön mi, szegény kukacok, szintén tudunk valamit, r Mondom tehát, hogy beszédemet befejezem, már csak azért is bizalmatlan vagyok a javaslattal szemben, mert nem hiszem, hogy a minister ur le tudná győzni azt az ellenállást, mellyel a gyakorlati végrehajtásnál találkozni fog. Nekem az az érzésem, hogy ez is csak olyan kirakat-törvény lesz, amelyet majd mutogatunk. Nekünk nagyon erős dekorativ érzésünk van . . . Megvolt ez már ezer év előtt a ruhánkon. . Gyönyörű felvonulásaink, ünnepi cécóink mind ezt a rendkívül fejlett dekorativ érzést mutatják. Megvan ez a legpfimitivebb magyarban is. Hogyne leg3 r en hát meg egy minis térben! Erre a törvényjavaslatra is rá fognak majd mutatni, hogy íme, iskolákat csinálunk a tanyákon. Ezt én "örömmel fogadnám s a legelső lennék, aki hozsanát kiált, ha a gyakorlatban meg lehetne ugy csinálni, hogy a nép szivében ne fakadna eziránt keserüségi. (Zaj jobbfelől.) De aki ennek a törvényjavaslatnak ravasz paragrafusain átrágta magát és a 4. %-t elolvasta, tisztában van azzal, hogy mit jelent ez a nép számára, még ha egy pár iskola csakugyan létesül is ennek alapján. Szó van itt igáról és munkaerőről. Tudjuk, hogy az uradalmakban vannak ácsok, kőművesek, van kovács, gépkovács, bognár stb. mesteremberek. Azonkívül van meglehetős sok nincstelen ember mint gazdasági cseléd. Már most ennek a 4-ik §-nak alapján ezeket nagyszerűen be lehet majd fogni olyan munkákra, amelyeket az iskolaépítéssel kapcsolatban kell teljesíteni. És itt vagyok ellentétben Petrováez Gyula t, képviselőtársammal. Mert én szivesen elfogadom, hogy az iskolaépítésre adózzon mindenki. Mi is csináltunk iskolákat a munkások saját szorgalmából, építettünk egynéhány munkásotthont egy fillér munkadíj nélkül. Annak azonban ellene vagyok, hogy az a szegény agyondolgozott mezőgazdasági munkás kényszerítve legyen iskolaépítés ürügye alatt túlórákat dolgozni. Azt a magyarázatot halljuk, hogy az elviselhetetlen terhek az érdekletségre nem háromolhatnak. Hogy mi az az elviselhetetlen teher, az nagyon relativ dolog. Mert a pénzbeli teher is lehet az elviselhetetlenségig relatív. Máskép ítélem meg én és máskép Rothschild. Ami alatt én összeroskadok, az neki csak pár fillér. Ami nem elviselhetetlen a nagybirtok számára, az elviselhetetlen fog lenni a nincstelen zsellér, a mezőgazdasági cseléd számára, akinek terhére ez az iskola felépül. A kurzus eddigi berendezkedése, a törvények végrehajtása mind óvatosságra int bennünket. Erre int a történelem tanitása is. Ugy tudjuk, egyetlen egy reakciós, autokrata kormány nagyot, maradandót a kultúra érdekében teremteni nem tudott, ahogy a cári kormányok nem tudtak intenzív kultúrát alkotni, mert szivük mélyén kulturellenesek voltak, gyűlölték a tanult embert, A modern magyar feudális reakciónak sem érdeke az* hogy a magyar nép kulturdemokráciához, jusson,, mert ez gazdasági demokaráciát is jelent. Amely kormány ma is fentartja a numerus clausust, amely a néptanítókat számvevő-őrmesterek alá degradálja, fizetésüket olymódon szabja meg, hogy annak pótlására ma is, mint 30 évvel ezelőtt, kénytelenek piócákat, kőrisbogarakat, a mezőn kamillát és egyéb gyökereket gyüj* leni, amely kormány a néptanítókat megbecsülni nem tudja, az minden, eredményes munkára képtelen. És mert érzem, tudom, hogy képtelen, azért vagyok iránta bizalmatlan és azért utasítom vissza ezt a törvényjavaslatot, amelyet egyébként, mint szociáldemokratának, mint a kultúra hordozójának el kellene fogadnom. A törvényjavaslatot tehát nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. Most pedig előterjesztést teszek a legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapitására. : •Javaslom, hogy a legközelebbi ülésünket kedden, folyó hó 16-án, d. e. 11 órakor tartsuk* s annak napirendjére tűzessék ki: ..:-..
