Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-506

320 Á nemzetgyűlés 506. ülése 1926. kultak. A gazdasági viszonyok nagyon eltolódtak, az emberek nem aszerint kezdtek cselekedni, ahogyan nekik tetszik, hanem ugy, ahogy a vizsonyok és a körülmények kényszeritették rá őket. Eötvös utóda, Trefort — akinek különben nagy érdemeit szintén el kelül ismernem — egészen más felfogásból indult ki, mint Eötvös. Trefort látta azt, amit Eötvös nem látott: a felfelé törekvő kapitalizmust. Látta, hogy abba a gazdasági rendszerbe, amely a reformkorszaktól, mondjuk a 26-os évektől 48-ig megvolt, 48, de különösen 67 után behatolt a kapitalizmus. A földbirtokososztály, a magyar nemességnek az a része, amely ugyan nem rendelkezett már azokkal a privilégiumokkal, amelyekkel 48 előtt rendelkezett, de még mindig a magyar nemzet gerince volt, kezd összeroppanni, a kapitalizmus jéghideg vizzel önt Le minden szentimentális megnyilvánulást. Hiába sirtak a régi udvarházak pusztulása lelett, hiába sirtak azért, hogy a kapitalisták elveszik a magyar nemességtől a földet és a nemesség nagy része hivatalba menni kényszerül, mert ez természetes folyamat volt, amelyet semmiféle szentimentális érzékenykedéssel feltartóztatni nem lehetett. Megindult az áramlat* a föld kicsúszott a magyar nemesség lába alól és miután Magyarország kapitalizmusa nem ngy fejlődött, mint Angliáé vagy Németországé, a nemesség kényszerült egyetlen lehetőséget, a hivatalt elfogadni, és Tisza Kálmántól kezdve esőstől ömlött a magyar nemesség virága a hivatali szobákba, hány őstehetség hervadt ott el! Tegyék, uraim, kezüket a szivükre, ez volt a magyar nemzet legfájdalmasabb korszaka, mert hivatali szobákból, kiszikkadt aggyal és fásult szivvel nem lehet sem a Habsburgokkal I szemben, sem a kapitalizmus nyomása ellen kellő ellenállást kifejteni. Annak a társadalmi osztálynak, amely a hivatalokba kényszerült bemenni, más iskoláztatásra volt szüksége. így indult meg Trefort alatt a középiskolák kifejlesztése. Ebben neki nagy érdemei voltak; kétségtelen, hogy ő a maga korában igen humánusan, nemesen gondolkozó ember volt, az is igaz azonban, hogy Treforttól kezdve egészen idáig a népoktatás okszerű fejlesztése, a kulturdemokrácia mélyítése iránt a kormányok semmiféle érzéket nem tanúsítottak. Én nem akarok elivenni semmit, sem "Wlassicsnak, sem Berzeviczynek, sem Apponyinak, akik kultuszministerek voltak, érdeméből, sem pedig néhai Jankovich kultuszminister érdeméből, aki munkapárti volt, mert mind a kor szülöttei, emberei voltak, ahhoz a társadalmi réteghez tartoztak, amelynek nem kell a kulturdemokrácia, hanem kell egy vékony, felszínes réteg, az úgynevezett szellemi proletariátus, mint vezető, a többi misera plebs contribuens, amely egyet tegyen: dolgozzék, vasárnap ménjén a templomba, egyébként tiszr telje az urat! A népiskoláztatás méljdtése terén nem igen sok történt. Klasszikus példa erre, hogy 1896ban, a Millenium idején nagyhangon kijelentették és az egész ország örömrivalgása közben törvénybeiktatták, hogy a Millenium emlékére pedig építeni fognak ezer népiskolát. Szeretném látni azt a kimutatást, amely igazolja, hogy ez az ezer népiskola felépült. Kétségtelen azonban, hogy ha meg is volt a szándék, ez mindig megbicsaklott azon a körülményen, hogy az ország gazdasági fejlődése egész más irányt vett, mint nyugaton, A napokban a t. túloldalon néhány előttem is tisztelt képviselője heves szemrehányást tett évi február hó 12-én, pénteken. nekünk, szociáldemokratáknak, hogy amikor a kapitalizmus elleni támadásról volt szó, mi ebben nem vettünk részt. Ebből aztán a t. képviselő urak becsületes naivitásukban — koncedálom, hogy becsületes naivitásukban — azt a vádat kovácsolják ellenünk, hogy hivei vagyunk a kapitalizmusnak. Nem. Mi nyíltan megmondjuk, hogy harcolunk a kapitalizmus ellen. Ami azonban a'mobil-, kapitálnak a kultúrával szemben tanúsított magaviseletét illeti, el kell ismernünk, hogy a kötött tőke, nevezetesen a latifundium sokkal kevesebbet tett a kultúráért, mint a mobil-tőke. Nem hivatásom megvédeni a mobil-tőkét, legkevésbé a Bachereket, akik közismertek a munkásnyuzásról, akik, ha megtehették, hogy egy krajcárt a munkások bőrén megtakaritsanak, megtették. Nem érzem magam hivatottnak arra, hogy védelmembe vegyem a kapitalizimuist, azonban a népoktatás terén rá kell mutatnom arra, hogy mi okozta azt, hogy a kormányok akarata ellenére sem tudtuk a népoktatást fejleszteni, mi az oka annak, hogy a népoktatás terén Magyarország, Oroszország, Románia és Galícia egy utón haladtak, mi az oka annak, hogy Angliában, Németországban, Franciaországban, a Skadináv-államokban sokkal intenzivebb a népoktatás, mint nálunk. Ennek magyarázata az ország gazdasági viszonyaiban található. Németországban 1871 után megkezdődött a kapitalimus virágzó korszaka, mely gyakorlatilag valósította meg azt, amit 1848-ban egy francia király mondott: gazdagodjatok meg. Azok a milliárdok, amelyeket a franciák kénytelenek voltak Németországnak fizetni, példátlan gazdasági fellendülést eredményeztek, a mobil-tőke orgiákat ült, a gründolási láz hihetetlen mérveket öltött. A mobiltőkének, az ipari kapitalizmusnak bizonyos fo-kig képzett, írni-olvasni tudó munkásra volt szüksége, ahol tehát megvetette a lábát, mindenütt törekedett bizonyos kulturfirnisszel bevonni a környezetet, hogy a proletárjai irniolvásni tanuljanak. Kliasszikus példa erre nálunk a munkásnyuzó rimamurányi-salgótarjáni telep, amely kifacsarja a munkások testi erejét, amely a mai silány táplálkozási viszonyok között is 12 órán át dolgoztatja az emberpokcflhan a munkásait, azonban nyugodt lélekkel mondhatom, hogy e kizsákmányolás ellenére az iskoláztatás terén az államnak is mintaképül szolgálhat, ugyanezt találjuk azokon a bányatelepeken, amelyeknek igazgatói a munkáenyuzás terén rekordot teremtettek. Mit bizonyít ez? Azt, hogy az ipari vállalatok gazdasági érdeke fűződik ahhoz, hogy a munkásai a legelemibb tudással rendelkezzenek. Ezzel ellentétben a nagybirtokososztálynak, a latifundiumnak nincs szüksége Írni-olvasni tudó emberekre. Ha ezt az áiiitásomat kétségbevonják, akkor azt mondom, hogy ez kecses csalás, mert nekem, mint olyan munkásnak, aki meglehetős sokat utaztam a világban, elég gyakorlatom van arra, hogy tudjam, hogy a nagybirtoknak a föld extenzív kezelése mellett, amely nálunk folyik, mindenre van inkább szüksége, mint gondolkodni tudó olyan emberekre, akik, irnakolvasnak. Ebből mi következik? Az, hogy mivel Magyarország kapitalizmusa nem ugy fejlődött ki, mint Ausztriáéi, Németországé vagy Angliáé, hanem a kapitalisztikus fejlődés inkább a nagybirtok eztenziv művelésében nyilvánult meg, ennélfogva, az ország gazdasági viszonyaihoz alkalmazkodván a kultúra is, ez elsorvadt mindenütt, ahol a nagybirtok