Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-506

A nemzetgyűlés 506. ülése 1926. a 16. életév. Megalkották ezt a testnevelési törvényt, ez a törvény a tanköteles kort nem változtatta meg, de ennek ellenére a gyakor­latban leszállították a 12—13. évre, hogy minél hamarább beállíthassák a serdülő gyermeket a nagyok társaságába, ahol nem mindenkor ta­nul jót. A kisebb gyermekeket külön kellene oktatni az ismétlőiskola keretében. Ha a tanyai életet nézzük, szemünkbe öt­lik a sok analfabéta, aki a puszták ölén szüle­tik, mint vadvirág nő fel és aki sorsát annak köszönheti, hogy apja valamely lelketlen föl­desúrnak a bérese vagy pedig olyan geográfiai viszonyok között kénytelen élni, hogy az isko­lát meg nem közelitheti. Ennek köszönhetjük, hogy az analfabéták száma nálunk még az Egyesült Államok néger lakosságának műve­letlenségi százalékát is meghaladja, hiszen ott csak 45% a műveletlenségi percentarány, itt pedig az analfabéták száma még azon is felül van. Bizonyos tehát, hogy elsősorban ezen a szégyenletes állapoton kell segíteni. (Helyes­lés.) Ha pedig tanyai iskolákat állit fel a kor­mányzat, vigyázni kelli arra, hogy azok meg­felelhessenek hivatásuknak, vagyis oly taní­tók kerüljenek oda, akik ismerik a tanyai éle­tet és a falusi gyermeket. (Helyeslés.) Nem szolgálná a célt az, ha a kultuszkormány a bu­dai tanítóképzőben oklevelet szerzett tanítókat küldene oda. Mert bármily kitűnő intézete ez a magyar kultúrának, szervezete nem olyan, hogy földmivelési irányban képezné ki a taní­tókat. Mielőtt tehát ilyen, több ezerre rugró is­kolát állítana fel a kultuszkormányzat, illetve a nemzet, elsősorban a tanítóképzést kellene olyanná tenni, hogy megfelelő tanítóink Legye­nek. Az ország 75%-ban agrárius és mezőgaz­dasági irányú népességgel bir. Ilyen tanító­képzőnk pedig egy sincs. Egy volt Komárom­ban, de nem tudom, a megszállás következté­ben átkerült-© ez, és volt Kecskeméten egy tanítónőképző. Azonban ilyirányu tanítókép­zőnk egy sincs, és én el nem tudom képzelni, hogyan alítsunk mezőgazdasági irányú isko­lákat a tanyák közepére, mikot nincsenek kel­lőképen kiképzet tanítóink. Ne tessék hinni, hogy ha ezeket a tanítókat, akik városi képző­ben végeztek és nem foglalkoztak mezőgazda­ságai, berendeljük eey-két, vasy akár több he­tes tanfolyamra, azok itt majd elsajátíthatják azt, amire 'Szükségük van. Elsősorban tehát a tanítóképzés dolgát kellene olyformán megoldani, hogy az állam olyan tanitókat neveljen, amilyenekre a vi­déki lakosság rá van szorulva. Mert a városi fiút hiába küldjük a tanyára, amint a falun született gyermek ritkán fogja tudni szolgálni a kereskedő és iparosjellegü lakosság érdekeit és kulturális szükségleteit. Már itt meg kellene tehát tenni a disztinkciót. A tanyai iskolákinak nagy hibája a felügye­lethiány. Tudvalevő, hogy r tan felügy elő -intéz­ményünk elsősorban ezeknél a tanyai iskolák­nál mondott csődöt. Hiába, bármily lelkiisme­retesnek kel nyilváhitanom a magyar tanító­ságot, felügyelet nélkül az iskolát sem lehet hagyni. (Úgy van!) Azt hiszem, ebben megegye­zünk a vilíágfelfogásra való tekintet nélkül. Mégis meg kell állapítanom, hogy egy tanfel­ügyelő egy esztendőben talán egyszer, — van azonban nagyon sok iskola, különösen az al­földi tanyákon, ahová esztendőkig egyetlen­egyszer sem jut el, tehát felügyeletet nem gya­korolhat. Ebben talán a tanfelügyelőknek is igazuk van, mert ezeket a kiszállásokat az ál­NAPLÓ. XXXIX. '•vi február hó 12-én, pénteken. 313 lám fizeti meg, saját költségen pedig nagyobb utakat nem tehetnek. De viszont az intézmény reformja is elke­rülhetetlen, hogy t. i. ne laikus jogászokból álló emberek járják az iskolákat, ne az admi­nisztrációban bogarászó tanfelügyelők menje­nek oda a szakképzett tanitó fölé. Ne avat­kozzanak bele a magasabbrendü pedagógiai munkába, amihez nincs képesítésük, sőt haj­lamuk sem. Ossza be az állam ezeket az ura­kat a nekik megfelelő adminisztrációs helyre, ha már nem nyugdíjazhatja és gondoskodjék arról, hogy szakértő pedagógusok kerüljenek az iskolák élére. Mert hogyha ezen tanyai iskolán megjelenik a városból egy doktor ur, az vajmi kevés útbaigazítást tud adni annak a tanítónak. Nem ugy kellene eljárni, hogy az a tanfelügyelő megnézi: hány gyerek járt oda, végighallgat egy órát, hanem mint szakember szálljon le a katedráról, bemutatván a peda­gógia ujabb eredményeit, a legújabb vívmá­nyokat, csináljon egy mintatanitást á tanyai iskolában, hogy a tanitó mindezt értékesít­hesse a gyermekek javára. Ma azt látjuk, alig egy-kettő konyit a pedagógiához, úgyhogy számtalan esetben a tanítók humoros meg­jegyzései kisérik végig ezeket a laikus embe­reket, akiket az államkormányzat felügyeletre kikül d. Ha már el kell szenvedni az iskolaszéki intézményt, a laikus uralmat; ha már sok he­lyen a pedagógiai irányítást is az az igazga­tóság végzi, amelynek nincs meg a pedagógiai iskolázottsága, pl. a felekezeti iskoláknál a papság; ahelyett, hogy a kormány szakkép­zett emberekre bizná a magasabbrendü fel­ügyeletet, oly embereket küldene ki, akik ér­tenek az iskolához ... (Csöngedy Gyula: A papság tanul annyi pedagógiát, mint ezek, a szemináriumban!) Tisztelettel hajlom meg a papság előtt és a teológiai intézetek tantervét nem kritizálom, de bocsánatot kérek, á tanitó mégis csak több pedagógiát tanul, mint a teo­lógus, tehát furcsa dolog, hogy az irányítás oly kézben legyen, amely kevésbé alkalmas erre, mint a tanitó. Semmi kifogásom, hogy a felekezeteknél az iskolaszék elnöke a pap vagy a plébános; azonban a pedagógiai vezetést laikusok kezébe átadni nem lehet. Ez nyilván­való. Áttérve a törvényjavaslatra, meg kell álla­pitanom, hogy ha általánosságban elfogadom és helyeslem is, egyes szakaszai ellen komoly kifogásokat emelek. Áz 1. § az érdekeltségi jellegű népiskolák létesítéséről kimondja, hogy a létesítés és fen­tartás terheit az érdekeltség viseli és csak méltánylást érdemlő esetekben száll át ez a te­herviselési kötelezettség a községekre. Ha nézzük a gyakorlati életet, azt látjuk, hogy e törvény értelmében egy nagy birtok: ezer vagy tízezer holdas lesz abban a helyzet­ben, hogy ilyen jellegű iskolát kell felállítania. De ugyanazon község határában egy másik he­lyen talán énen 20—30 szegény, földhöz ragadt szülő, egy-kétholdas törpebirtokosok szintén abb helyzetbe kerülnek, hogy ilyen iskolát kell felállítaniuk. Bejósolom, hogy amikor majd a méltányossági kérdést fogják felülbírálni, a nagybirtok közelében és területén levő iskolát majd rendesen a község nyakára sózzák, hogy tartsa el a község, azonban annak a 20—30 kis­embernek az érdekeltségét nem fogják igy méltányolni és a terheket őrájuk foisriák rakni. Talán nem is a kormányzat, a helyhatóságok lesznek hibásak; de aki erősebb, aki nagyobb befolyású, az majd jobban tud beszélni ama kö­46

Next

/
Thumbnails
Contents