Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-496

A nemzetgyűlés 496. ülése 1926. számukat redukálni azért, mert külföldi rende­léseiktől eiesetek, mert a külföldi rendelesek teljesítésére szükséges előleget nem kaptán meg. Sajátságos, ho ô y amikor ilyesmi torteniü, akkor a magyar keresüeüelemugyi kormány részéről mégis azt lenét tapasztalni, hogy amely ország pénzévei szemoen ilyen merénylet tör­tént, épen ezzel az országgal siet ratilikáltatni egy keieskedemi szerződést, ennek az ország­naK keresnedeimi szerzoaését akarja jóváha­gyatni a nemzetgyűléssel. jNern tudom, mi akar ez lenni. A megrendült bizalmat tarán igy véli a magyar kormány helyreállítani Franciaor­szágban. 1 ? ÍM ekem az a meggyőződésem,, hogy az a kormány, amely működése alatt ilyen óriási világbotrány történt, nem is jogosult arra, hogy épen azzal az országgal szemben ilyen ke­reskedelmi szerződést kusson, ennek a kormány­nak elő sem lenne szabad vennie ezt a kérdést, hanem egy oiyan kormányra kellene hagynia ennek a kereskedelmi szerődésnek megkötését, amely kormánynak nines Franciaországgal az a vonatkozása, amilyen vonatkozása ennek a kormánynak ebben a frankhamisitási ügyben van. (Esztergályos János: Ez betű szerint így van!) Még egyszer hangsúlyozottan kijelentem, hogy én nem a politikai tendenciát keresem ebben a frankhamisitási ügyben, hanem azt a szomorú gazdasági tényt, amely ennek nyomán következett be azt a hallatlan nagyarányú, új­ból felfokozódott bizalmatlanságot, amely a frankhamisitási botrány révén ismét erre az országra nehezedik. Pedig ha az országról be­szélünk akkor az ország népéről kell beszél­nünk, amely név nyomorúságba, szenvedésbe van döntve. És mégis ahelyett, hogy itt komoly törekvést látnánk arra, hogy ezekből a bajok­ból kisegítsék az országot, még tetézik a bajo­kat olyan kereskedemi szerződések kötésével, amelyek ahelyett, hogy az ipari foglalkozás le­hetőségét előmozditanák, még inkább hátráltat­ják azt. (Esztergályos János: Ami bizalmat mi szereztünk az országnak, azt mind elpusztítot­ták! — De/ültség jobbfelől.) Ez a kereskedelmi egyezmény a benne fog*­lalt nagy engedmények miatt azért is kifogá­solható, mert nem lesz elszigetelve a többi ke­reskedem! szerződéstől. A szomszédos államok­kal folyamatban vannak a kereskedelmi szer­ződések kötésére vonatkozó tárgyalások, ezek előkészítő munkálatai. Itt van az Ausztriával kötendő kereskedelmi szerződés, amely egyszer megszakad, egyszer tovább folyik, és a Cseh­szlovákiával megkötendő kereskedelmi szerző­dés is feltétlenül ennek a szerződésnek a nyom­dokain fog haladni. Cseh-szlovákia semmi kö­rülmények között sem fog belemenni olyan kereskedelmi szerződésbe^ amely magasabb vámtételeket foglal magában, mint a francia­magyar kereskedelmi szerződés. Ha pedig ez igy van, akkor még nagyobb az a veszteség, amely ennek a kereskedelmi szerződésnek a megkötése révén hárul erre az országra, mert köztudomású, hogy a cseh ipar bizony eléggé fejlett, elégffé kiterjedt és eléggé közel van hozzánk, márpedig ha ilyen értelmű kereske­delmi szerződést kötünk Csehországgal, termé­szetes következménye lesz ennek, hogy az inar­cikkek erőteljesebben fognak ide beözönleni, amivel nem érnek fel majd azok az engedmé­nyek, amelyeket mi fogunk kapni, mint ahogy nem érnek fel a magyar-francia kereskedelmi szerződésben foglalt engedmények sem, ame­lyeket mi adunk, azokkal, amelyeket Magyar­ország részére adnak. Ismétlem, vissza kell térnem a frankhami­KAPLÓ. XXXIX. évi január hó 27-én, szerdán. 25 sitási botrányra és az ebből származó gazda­sági és pénzügyi hibá&ra es DajoKxa is. A napi­lapok is teie voitaK azzal, ami a Viktoria-ma­iommai tortént. Isnieietes» ùogy a ViRtoria­maiomnál történt pénzügyi deiektus a frank­hamisitási botránnyal teljesen kapcsolatos. JNe­vezete^en a V iKtoria-maiomnak nem sikerűit megfczeiezni azt az an^oi kölcsönt, amely ese­üékes lett volna, és miután ez idejében nem sikerült, került a Yikioria-maiom. abba a pénz­ügyi zavarua, amely oöl Hogy miképen log ki­lábolni, azt e pillanatban megáliapitani nem lehet; lehetséges, hogy ki fog lábolni, de veg­erectményDen magával ránt egy egész sor pénz­ügyi érdekeltséget. Egészen világosan, kiieje­zetten jelentettem ki es állapitottam meg, hogy ez a bizonyos külföldi kölcsön azért maradt el, mert a f r anharnisitási botrány történt, és amely országban^ egy másik ország pénzevei szemben ilyen meiényiet törtenhetik, azzal az országgal szemben bizalmatlanok, annak az országnak nem szivesen nyújtanak kölcsönt, még ha mág­nások kérik is azt, mert az itteni aüapotok bi­zonytalanok politikailag is, gazdaságilag is, és a hitelezők nem tudják, hogy ide kölcsönzött pénzükkel ugyan mi fog történni, ki fogja ga­rantálni és miiyen módon annak visszafizetését. Ez is azt bizonyitja, hogy amely kormány­nak olyan vonatkozása van azzal a vilaguot­ránnyal, ezzel a hatalmas bűnüggyel, annak nincs jogosultsága (Felkiáltások a szélsőbalol­dalon: Mondjon le!) ilyen kereskedelmi egyez­ményt ideterjeszteni a nemzetgyűlés elé, annak a kormánynak magának kellett volna olyan kö­"rültekintőüek, annyira előrelátónak lennie, hogy adja át ezt a munkát egy olyan kormány­nak, amely mentesült ezektői a dolgoktól, men­tesült annak a gyanúja alól, ami alól ez a kor­mány egyáltalában nem mentesülhet. Teljesen egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy nem lehet különböző iparok ré­szére súlyos kedvezményeket biztositani, külö­nösen nem olyan kedvezményeket, amelyek azt idézik elő, hogy a fogyasztók bizonyos árucikk­hez» bizonyos iparcikkhez épen azért, mert az egyes iparágak kedvezményeket élveznek a vámtételek révén, talán sokkal drágábban jut­nak hozzá. Egyetértek azokkal, akik azt állít­ják, de viszont emellett ki kell jelentenem, nem . tudok hozzájárulni egy olyan kereskedelmi szerződés megkötéséhez, amely valósággal tönk­retesz, kiirt, megszüntet egyes iparágakat, és az ezekben az iparágakban foglalkoztatott mun­kásokat beledobja az amúgy is rendkívül nagy­arányú munkanélküliségbe, a legnagyoibb bi­zonytalanságba és nyomorba. Már egy izben megemlitettem a nemzet­gyűlésen az automobil terén tett kedvezménye­ket, illetőleg vámmérsékléseket, amikor az olasz-magyar kereskedelmi szerződés tá^ya­lása került ide a Ház elé. Már akkor előreve­tettem annak árnyékát, hogy ennek folyomá­nyai lesznek, és más államok legalább olyan vámmérséklést, esetleg nagyobb kedvezményt fognak majd követelni. Most itt van a francia kereskedelmi szerződés. Köztudomású, hogy Franciaországban az automobilipar igen magas fokon áll. A francia automobilgyártással úgy­szólván csak az amerikai autógyártás veteked­hetik. Minőség tekintetében az is alig. inkább csak ár tekintetében és azért, mert Ameriká­ban olyan nagy szériákban gyártanak, amilyen nagy szériákban Franciaországban még nem tudnak gyártani. Ennek következménye az, hogy a francia autóipar meissze-messze i felette áll a magyar autóiparnak. Mégis mit latunk/ 4

Next

/
Thumbnails
Contents