Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-506
310 A nemzetgyűlés 506. ülése 1926. hogy az építkezéssel kapcsolatos kisipart a beruházás révén országszerte és nem csak a fővárosban alimentálja. A tervezésnél korábban, amikor — azt hiszem, 10 évvel ezelőtt — népoktatásügyi államtitkár voltam, teljesen összhangban az épitési osztállyal azt a praxist követtem, hogy minden objektumot ad hoc terveztem. Ezt tettük azért, mert az állam pénzügyeinek akkori helyzete mellett azt a pár százalékos többletet amit az ilyen ad hoc tervezés jelent, könnyen elbirtuk. Míost némileg változott a helyzet, de a mi tapasztalataink is a sok állami iskolai építkezés során kikristályosodtak, úgyhogy abban a helyzetben vagyunk, hogy a ks objektumok -szá mára — értem ez alatt az egytantermes iskolát tanítói lakással — több variáns áll rendelkezésünkre, amelyet az állámépitészeti hivatalok az építtető közegeknek vagy felekezeteknek rendelkezésükre bocsáthatnak. Ezeknél meglehetősen egyszerű épületekről van szó. Ezeknek a mintatervefcnek alkalmazása nagyobb nehézségekbe tehát nem ütközik. De én teljes tudatában vagyok annak, hogy a magyar épitészmérnökök és általában a magyar építészek rendkívül' nehéz helyzetben vannak. Ezért a nagyobb objektumokat, ahol kéthárom tanteremről és tanítói lakáról van szó, semmiesetre sem fogjuk sablonok alapján épiteni, hanem ezeket odaadjuk tervezés végett egyes építészeknek; és ha ezen az alapon építjük meig az iskolákat, meg vagyok győződve róla, hogy ez a magyar építészetnek is bizonyos kereseti lehetőségeket fog nyújtani, amire súlyt kell fektetnünk, mert a magyar honorati or-osztálynak ijgen értékes csoportjáról van szó. (Helyeslés a középen.) Az előttem szólott igen t. képviselő ur rámutatott arra. hogy az iskolaépítéssel szemben a népnél ellenszenv mutatkozik. Én a legnagyobb örömmel állapítom meg. hogy ilyen ellenszenvnek nyoma sincs, elenkezőleg, különösen a világháború tanulságai alapján, a nép igen örvendetes módon mindéből kéri, követeli az iskolákat. (Um/ van! jobbfelől. — Zaj a szélsöbaloldulon.) Csak egy, ami ellen tiltakoznak, hogy elviselhetetlen teher ne rovassék vállaikra, különösen az építésből kifolyólag. Ezt az országos iskolaépitési alapot énen azért létesítjük és dotáljuk igen számottevő összegekkel, hogy elviselhetetlen teher ne háramoliék az iskolafentartókra és nem is fog háramolni, azért mert a tők e-segélyen kívül, amint látható a törvényjavaslatból, kölosönök^ adásáéinak is meg van nyitva a lehetősége és akkor a községeknek nem kell majd! küzdeni a hitelszerzés nehézségeivel, amikor esetleg csak magas kamat mellett kapnak pénzt, ami mindenesetre egy kis ellenérzést vált ki. Ez nem fog előfordulni. A népnek semmiféle tiltakozásától nem félek hiszen az eddigi tárgyalások szerint amelyek törvény nélkül, tisztán önkéntes alapon folytak le. a nép átlag a költségeknek 50%-át vállalta és semmi kényszer nem volt. Én ennél sokkal kisebb átlagra gondoltam a jövőt illetőleg és azt hiszem, az akció minden nagyobb ellenőrzés nélkül le fog bonyolódni. Csak ezeket kívántam megjegyezni. (Élénk helyeslés jobbfelől és a közéven.) Elnök: Szólásra következik ! Tjáng János Jegyző: Drozdy Gvőző! Drozdy Győző: T. Ház! Az ellenzéki padokban abban a furcsa helyzetben vagyok, hogy egy javaslat mellett iratkoztam fel és egy javaslat mellett fogok felszólalni akkor, amikor ugyancsak az ellenzéki padokból a évi február hó 12-én, pénteken. javaslat ellen beszélnek. Nehogy azonban ez a magatartásom bárkit is tévedésbe ejtsen, már beszédem elején szükségesnek tartom kijelenteni, hogy •clZ el körülmény, hogy a javaslat mellett kívánok felszólalni, egyáltalában nem változtatja meg ellenzéki álláspontomat, (Helyeslés jobbfelől.) egyáltalában nem enyhíti azt a nézetet, amelyet a kormányról alkotok és ki kell jelentenem, hogy a kormányzatnak minden egyes cselekedetét a legteljesebb bizalmatlansággal fogadom s a mai kormányzattal szemben a legteljesebb bizalmatlanságig! viseltetem, (B. Podmaniczky Endre: Szociális! javaslatot el kell fogadni!) Ezt a .javaslatot mégis elfogadom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon és jobbfelől.) Az igen t. minister ur tegnapi beszédében azt mondotta, hogy nem érti, hogyan lehet az, hogy a múltban a pénzügyi kormányzatok olyan szűkre szabták azokat a költségeket, amelyeket kultúrára adtak és olyan nehéz volt tőlük kiverekedni a megfeleő összeget. Én a minister urnák ezt az aggodalmát és ezt a nemértését méltánylom, csaik különösnek 1 tartom, hogy a minister ur is rájött már erre, amit mi erről az oldalról, nemcsak a parlamentben, hanem talán azelőtt is, mielőtt még nem voltunk törvényhozók, állandóan hangoztattunk. (U gy van! a szélsőbaloldalon.) Hangoztattuk ezt például akkor is. amikor az igen t. minister ür kultuszállamtitkár volt; nem értettük meg soha, hogy mindenre telt ebben az országban pénz, a kormányzatok a hadsereg költségeit, a közigazgatás költségeit, a mérhetetlen pénzpazarlásokat, mindent a kultúra, az iskola rovására akartak előteremteni. De ne csak a multtra vonatkoztassa az igen t. minister ur ezt a megállapítását, ami egyébként radikális körökből származik, (Upy van!^ a szélsőbaloldalon.) hanem a jelenlegi kormányzatra is, miután a jelenllegi kormányzatnak is lett volna ideje a kurzus alatt, amely immár-6 esztendős 1 , bebizonyítani azt, hogy. nem tudom én, a csemdőrlaktanyák épitéséhél sokkal fontosabbnak tartják az iskolák építését; mert. véleményem szerint, ha több az iskola, akkor kevesebb csendőrlaktanyára van szükség. (Csöngedv Gvula: Ha jó iskola! —Kothen stein Mór: Aláírjuk!) Úgy van, csakis jó iskoláról beszélek! (Dénes István: De kik őrzik akkor a kukoricás táblákat! — Csöngedy Gyula: Arra is akad csősz! — Dénes István: Csendőr! — Csöngedy Gyula: Na, na!) Meg kell érteniök a politikusoknak, különösen azoknak a konzervatív politikusoknak, akik az iskolára nagyon szűken szabják a garast, (Patay Tibor: Tévedés!) hogy a kultúrára adott pénz a leghasznosabb _ befektetés, amely a legnagyobb kamatot hajtja. (Patay Tibor: Ezt nem kell mondani!) Épen azért furcsa, hogy ha ezt nem kell mondani, mégsem igy cselekedtek az eddigi kormányzatok, csak látjuk az első megmozdulást a kultuszkormányzat részéről, amikor olyan jelek mutatkoznak, hogy az eddigi rossz politikával és a kultúrától való elzárkozottsággal szakítani akarnak. A minister urnák felszólalására, illetőleg megjegyzéseire tett reflexióm után rá akarok térni az előttem szólott képviselőtársamnak, Petrovácz Gyula t. képviselő urnák beszédére, miután ő, bár beszéde sok tekintetben objektívnek is mondható, annak nagyon sok részle ; tében elvetette a sulykot. Ugyanis mi, — akik nyíltan képviselünk bizonyos politikai irányzatot és nem tudnók letagadni, hogy a szabadelvüség gondolatával a homlokunkon állunk a
