Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-505

298 A nemzetgyűlés 505. ülése 1926. művelődéstől megnemesitëtt, u tudás erejétől meghatványozott munkától. (Ugy van! a jobboldalon.) Minthogy ez a törvényjavaslat ebben a gondolatban fogant, ezt a nagy célt szolgálja, megnyugvással teszem, le a javaslatot minden jó magyar ember kezébe és kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen, a szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra ki következik? Láng János jegyző: Cserti József! Cserti József: T. Nemzetgyűlés! Bármilyen örömömre szolgál ennek a törvényjavaslatnak napirendre tűzése, kifogásolnom kell, hogy a bizottság ugy intézkedett, hogy az alaposan átdolgozott javaslat szövegét csak a mai ülés megkezdése után kaptuk kézhez. Legalább egy napot kellett volna hagyni a javaslat áttanulm ány ozására. Abban mindnyájan legyetértünk, hogy a régebbi kormányoknak ^ óriási bűne volt az, hogy a népoktatás ügyét mostohán kezelte. Mig más országokban belátták, milyen óriási horderejű a széles néprétegek műveltsége, a milliók kulturális helyzetének javítása, addig nálunk valahogy nem /törődtek a közoktatás ügyével. Mintha csak az lett volna a jelszó, hogy nincs szükség művelt népre, mert \ azt nem lehet orránál fogva vezetni, nem lehet egykönnyen kormányozni, mert ha öntudatára ébred emberi mivoltának, jogokat követel magának, ha a műveltség bizonyos fokára emelkedik, jobb életet követel magának. Mintha csak az lett volna itt a jelszó, hogy hagyjuk a népet sötétségben. Közpéldabeszéd volt az nálunk, hogy a parasztnak néni kell tudomány, elég neki annyi tudomány, hogy ha esik az eső, álljon az eresz alá. (B. Podmanipky Endre: Dehogy! Azt az asszonyokra mondják!) Méltóztassék a háta mögött ülő sokorópátkai Szabó István t. képviselő urat megkérdezni, a mi vidékünkön a narasztra is mondták ezt. ÍDrozdy Győző: Azt mondták, hogy aki irni tud, nem megy el kanásznak, tehát ne tanitsuk meg!) 1872-ben. Szedán után, amidőn Moltkenak gratuláltak a háború megnyeréséhez, ő azzal hárította el magától a dicsőséget, hogy Poroszország nem neki. hanem a porosz iSchulmeistereknek köszönheti a győzelmet, eldűlt a háború már régen a porosz népiskolákban. Amíg külföldön régen belátták, milyen óriási érték rejlik aiiép műveltségében, addig nálunk minden maradt a régiben. Ha volt valamennyire haladás, ezt a felekezeteknek lehetett köszönni, az állam, a kormány nem sokat törődött a nép művelésével. Hogy minő veszedelmet rejt magában a nén tudatlansága, erre fényes példa Oroszország. Nem lett volna ott bolsevizmus, ha az agitátorok nem találtak volna műveletlen, tudatlan tömegekre. (Gaal Gaston: Itt is volt bolsevizmus, sőt tanitók is voltak a vezetők!) Itt is volt bolsevizmus, mert itt is tudatlanok voltak a tömegek. és hogy a tanitók milyenek voltak, erre majd később rátérek. Németországban is felhúzták a vörös zászlót, a nép műveltsége azonban sárba tiporta. Ezért van szükség művelt tömegekre és ezért üdvözlöm örömmel ezt a javaslatot. Egy ország műveltsége sohasem azon raulik, hogy milyen müveitek a felső tízezrek. Oroszország hires volt arról, hogy igen nag? műveltségű főurai voltak, a tömegek azonban a legnagyobb tudatlanságban éltek és igy könnyű volt őket félrevezetni. Nálunk — mint az előadó ur is megállartitotta — nagyon szo mórnak a statisztikai adatok. Magyarországéi. évi február hó 11-én, csütörtökön. 1,150.000 ember nem tud irni-olvásni. Megdöbbentő szám ez! Szerintem ez a staisztika még nem is elég gondos, ezt abból következtetem, hogy amikor népszámlálási biztos voltam, felvettük az írni-olvasni tudók sorába azokat is, akik csak a nevüket tudták leirni. Az analfabéták száma tehát kétszer akkora is lehet, ; mint amennyit a statisztika mutat. Megdöbbentő az, hogy az ország színmagyar népessége nem élvezheti a kultúra legkisebb előnyét, az irni-olvasni tudást. A háború előtti kormányoknak óriási bűne volt, hogy a népiskolákat kivitte a határszélekre, a nemzetiségi vidékekre, a magyar lakosságot pedig elhanyagolta. Ez a javaslat van hivatva arra, hogy a régi kormányok mulasztásait némiképen helyrehozza. Ezt a javaslatot mindannak dacára, hogy a kormány iránt nem vagyok bizalommal, el fogdom. (Helyeslés. — Csöngedy Gyula: Ez nem bizalmi kérdés!) A főcél elérése a magyar nép művelődésének fokozása, ezzel egyetértek, azonban legyen szabad rámutatni a törvényjavaslat némely hibáira. Nem értem a kormány álláspontját. Mikor a kormány az ur, a kormány fizet, ő hozza a legnagyobb áldozatokat, miért nem tartja meg ezt az iskolát államinak? Felépiti, óriási segélyt ad a felépítéséhez, a tanítót ő nevezi ki és fizeti, s azután elhárítja magától a jogot, hogy ő legyen ott az ur. Miért hárítja ezt át a hitfelekezetre, vagy a községre, mikor a legnagyobb áldozatot az állam hozza? Nem vagyok hive annak, hogy a régi iskolákat államosítsák, de amikor ujat épitenek, annak államinak kell lenni. Benne van a javaslatban, hogy a kormány át akarja hárítani ezt a jogot, (Farkas István: Nem joga ez, hanem kötelessége az államnak!) Egy másik kifogásom a törvényjavaslat ellen a következő : Én nem vagyok nagybirtokos. (Csöngedy Gyula: Sajnos!) Talán nem is sajnos: Én tárgyilagos akarok lenni, és nem tartom igazságosnak, hogy ezeket a körzetekft állítják fel. Azt mondja ugyanis a javaslat, hogy bizonyos sugarakat állítanak fel, és az ehhez tartozó körzetek kötelesek az iskolák -felépítéséhez és a tanító' illetményeihez is hozzájárulni. (Zaj.) Ezek tehát duplán lesznek megterhelve, mert ha a szélére esik, viseli a városi iskola fentartásának terhét is, amely ki van reá róva, vagy a felekezet megterheli 5% erejéig, ha pedig községi iskola van, ahhoz járul hozzá, holott ugyanakkor a falusi iskolához is hozzájárul. (Ellenmondások. — Drozdy Győző: Az érdekelt lakosság fogja fizetni, de az fizet a községben is kulturadót.) Kérem erre nézve a minister ur megnyugtatását, hogy akik beleesnek a körzetbe, nem lesznek-e kétszeresen megterhelve, mert elsősorban megterheli őket a város, vagy a központi hitfelekezet, és most egy külön iskolát is kell fentartaniok. Én ezt olvasom ki a törvényjavaslatból. Méltóztassanak talán kivetni mondjuk az egész Kiskunfélegyházára, ne csak arra a tanyai lakosságra, amely véletlenül beleesik abba a körzetbe, mert a városnak, sőt az egész országnak is érdeke, hogy analfabéták ne legyenek. Szó volt itt a gazdasági felszerelésről és oktatásról is. Bizony a többtermelést már itt kell megkezdeni, de mikor látjuk, hogy a falukban járnak jó napidíjjal fizetett szakelőadók, nekem az a meggyőződésem, hogy ez vajmi kevés eredménnyel jár és igy többtermelés soha nem lesz. Méltóztassék a többtermelést példákkal is bemutatni. Beszélnek arról, hogy Németországnak rosszabbak a talaj-