Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-504

. évi február hó 10-én, szerdán. 282 A nemzetgyűlés 504. ülése 1926 nem fizet adót íme, ezt az összehasonlítást tessék megnézni az V. kerület 38444. számú adókivetését, amely szerint Bacher Emil a múlt esztendőben adóban fizetett 922 aranykoronát. (Gaal Gaston: Tessék agráriusok örvendezni; tessék szavazni ebben a kérdésben! Ezt a gázságot fedezni nem lehet tovább I Megérett az idő arra, hogy ennek vége vettessék! — Nagy zaj.) Gaal Gaston igen t. képviselőtársamnak azt felelem, hogy épen én voltam az, aki pártomban ezt a párt minden egyes tagjának helyeslése mellett felvetettem, tehát a párt ezt fedezni «emmí körülmények között nem kivan ja, sőt vizsgálat tárgyává akarja tenni. Egyúttal bejelenthetem, (Gaal Gaston: Nemcsak egy Bacher van!) hogy miután állandóan azt hangoztatják, hogy a magyar föld nem fizet elég adót, a magyar föld kibújik az adó alól, követelni fogjuk, hogy most vizsgálják végig mindazoknak az ügyét, akikről kisült, hogy volt 50—60 milliárdjuk elspekulálni a chikágói börzén és ezzel megkárosítani a magyar agrártársadalmat. Kérem, hogy ezek tudatában méltóztassék ezekre az adóeltitkolásról szóló paragrafusokat ráhúzni. Ennek alapján a minister úrhoz tisztelettel a következő interpellációt vagyok bátor előterjeszteni (Olvassa): »Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a fizetési zavarba jutott Viktória-malomnak a Pénzintézeti Központ 80 milliárd korona kölcsönt folyósított? Ha igen, mivel indokolható ez a körülmény? Felvilágositást kérek azon irányban, hogy ezen kölcsönadott 80 milliárd teljes fedezetet nyert-e s ha nem, származhatik-e a Pénzintézeti Központra ebből veszteség? Gondoskodás történt-e azon irányban, hogy Bacher Emil, kinek vakmerő spekulációja következtében állott elő a malom válságos helyzete, minden vagyonát a rendezés céljára lekötötte? Kivan-e gondoskodni a minister ur aziránt, hogy ilyen nagyarányú külföldi hite] csak olyanok által és oly módon vehető igénybe, hogy abból az országra hasonló nagyarányú károsodás ne származzék? Hajlandó-e a minister ur a nemzete-yülés elé terjeszteni a Bacher Emil által 1924. és 1925. évben fizetett összes adókat, tételenként.« És most még egyet. Mindig azt vetik a szemünkre, hogy mi a komoly közgazdasági dolgokkal ilyen értelemben nem foglalkozunk. Bizonyitani kivánom, hogy azok az igen t. képviselőtársaim (a s z él s őb alól dalra mutat), akik kötelességekről és komoly dolgokról prédikálnak, amikor egyszer igazán komoly és a szegény népet érdeklő dolgokról van szó, távollétükkel tüntetnek. (Ugy van! Ugy van! Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Tapsa jobboldalon.) Elnök: Következik Erődi-Harrach Béla interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Perlaki György jegyző (rlvassa): »1. Igaz-e, hogy túlspekuláció okozta a Viktória-malom érdekeltségének financiális zavarát? 2. Mit tett a magyar királyi kormány ennek a magyar közgazdasági életre és hitelviszonyunkra kiható káros hatásának kivédésére? 3. Milyen gondoskodás történt arra nézve, hogy a kormány szanálási intézkedéseiből az államkincstárra veszedelem ne származzék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Erődi-Harrach Béla: T. Nemzetgyűlés! Teljesen psztozom abban a megütközésben, amellyel előttem szólott igen t. képviselőtársam a Viktória-malom-konszern gazdasági és pénzügyi összeomlásának káros hatásait vizsgálva, megállapította a súlyos felelősséget. Nézetem szerint ez a túlüzérkedésből származó gazdasági és pénzügyi összeomlás a magyar közgazdasági életet érinti súlyosan, és tulaj donképen az összeomlás a vállalat lelke, vezére és elnöke könnyelmű és vakmerő eljárásának következménye. De amikor ezt teszem, más szempont is vezet, vezet nevezetesen az ezzel az összeomlással összefüggő nagy közgazdasági, hitelügyi és szociális szempont és érdek, amit a nemzet jól felfogott érdekének tekintek és épen ezért méltóztassék megengedni, hogy néhány percig ebből a szempontból is vizsgálhassam ezt a kérdést. (Halljuk! Halljuk!) Itt tulajdonképen különböztetnünk leéli egy gazdaságilag és pénzügyileg teljesen összeomlott egyén (Gaal Gaston: Börtönbe vele! — Meskó Zoltán: Nekem lenne annyi vagyonom, amennyi neki megmarad!) másrészről pedig azoknak a vállalatoknak közgazdasági szerepe és jelentősége között, amelyek ennek az embernek vezetése, organizációja alatt voltak. Tulajdonképen ez az összeomlás — ebben szintén igazat adok igen t. képviselőtársamnak — sokkal mélyebben érinti és rázza meg a nemzet közgazdasági életét, mint ahogy ma

% az események súlyos hatása alatt és a vizsgálatnak és rendezésnek munkájában látni lehet. Ez a vállalat és ennek nagy anyagi ereje, ami kétségtelenül megvolt, egy ember üzleti zsenialitásán, vakmerőségén és szerencséjén épült fel, de ugyancsak ennek az embernek optimizmusa, erőszakossága és egyoldalúsága taszította ezt a nagy gazdasági erőt az összeomlásba. Ez az ember — nem kell itt a neveket újra és ismételten hangoztatnom — Bacher Emil, ennek a vállalatnak elnöke volt. Ő előtte semmi más szempont nem lebegett, ahogy ma már az eseményekből megállapíthatjuk, mint a malom érdeke s főleg itt is az ő malmának, illetőleg az ő malmainak érdeke s ezek szolgálatába akarta beállítani a közgazdaságnak összes fontosabb intézményeit, eseményeit és lehetőségeit. Vállalatokat vett meg, vállalatokat alapított, amelyekkel^ elősegíteni vélte az ő konszernjének érdekeit és kénytelen volt, miután a saját anyagi ereje és a vállalat anyagi tőkéje kimerült, hiteleket is igénybe venni. (Meskó Zoltán: A mi rovásunkra!) Átment á külföldi hitelpiacokra s ott hitelképességének s a vállalat hitelerejének teljes kimerítésével igénybevett rövidlejáratú hiteleket s ezeket invesztálta azokba a különböző, a malomüggyel, a malomtermelésse! és a malom közgazdasági funkcióival egyáltalán semmi kapcsolatban nem álló vállalatokba, mint amilyenek a halastavak, a gőzfürészgyár, f zsákgyárak, stb. Számtalan egyebet sorolhatnék még fel. S amikor a rövidlejáratú hiteleket ilyen irányban invesztálta, kimerítve a vállalat teljes hitelképességét: bekövetkezett az ő teljes immobilizációja. Immobilizálta magát és ugyanakkor, amint már hallottuk, ugy a belföldi, mint az amerikai börzéken nagy határidőüzletekbe fogott, spekulált. A magyar börzén köztudomásúvá és szállómondássá lett — méltóztassék megengedni, hogy németül idézzem: — »Er gewint spielend« — játszva nyer. Nem játszva, nem könnyen, hanem játékkal, játékon keresztül. Tette ezt akkor, amikor az európai búza függetlenítette magát már az amerikaitól s itt 5 nem tudta az ő spekulációit keresztülvinni,