Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-504

Ä: nemzetgyűlés 504. ülése 1926. halandóság, hogyan vannak megtámadva a szervezetek, hogyan pusztulnak a gyermekek. Mire akarja igen t. képviselőtársam a nemzet jövőjét^ alapítani ! Én esak egészséges gyermekekre és egészséges szervezetekre tudom alapítani. (Gaal Gaston : Egy szóval sem mondtam, hogy ne tegyék !) Ha pedig azt az álláspontot foglaljuk el, hogy tegyük meg, akkor meg kell fontolni a kérdés másik oldalát is. Járja végig igen t. képviselőtársam a kórházakat s nézze meg, mennyire lerongyolódtak, eszközeik mennyire hiányzanak, s hogyan fekszenek ott a betegek. (Gaal Gaston : Azokat a megye tartja fenn, nem az állam ! Ezeket külön fizetjük !) De az állam is fentartja őket, az állam is nagy mértékben hozzájárul ezek költségeihez. De merem állítani, hogy hosszú évek fognak eltelni, amíg mi tulajdonképen olyan kórház-rendszert tudunk megint létesíteni, amilyen a közegészségügy egységes kezelése szempontjából kívánatos. Nagy problémával állunk szemben és nem ok nélkül mentünk bele abba, hogy a hasznos beruházások keretében is támogatjuk a kórházakat. Felhivom a figyelmet arra a végzetes veszélyre, amely most kétszeres formában jelentkezik : a tüdővészre. Szabad egy percig is kételyeket támasztani, hogy nem mindenkinek kötelessége a tuberkulózis ellen felvenni a legteljesebb mértékben a harcot! (Gaal Gaston: A lehetőség határáig!) És ebben nem találkozik a város és a falu ! Én nem látok különbséget akkor, ha a kettőnek az egészségéről van szó ; egyformán kedves nekem mind a kettő. (Gaal Gaston: A város költségét fizesse a falu 1 Köszönöm, nem kérek belőle 1 Fizesse mindegyik a magáét ! Az a nyomorult paraszt, aki rongyokban jár még ama 18 fokos hidegben is, az fizesse Budapest kórházi költségeit ! !) T. képviselőtársam megtámadta ezeknek az intézkedéseknek a törvényességét. Igen t. képviselőtársam közben azonban elfelejtkezett, vagy nem vett tudomást egy törvényről, amely ezeknek az intézkedéseknek teljes törvényességét biztositja. (Gaal Gaston: Miért nem hivatkozik erre a rendelet!) Hogy mire hivatkozik, nem tudom, de ez mellékes is. A rendelet törvényes alánon áll és egy rendeletben nem feltétlenül szükséges hivatkozni a felhatalmazást adó törvényre. (Gaal Gaston: De hivatkozik másra!) Igen t. képviselőtársam nem vett tudomást az 1924/25. évi költségvetési törvényről, amelynek 17. §-a felhatalmazza a népjóléti ministert (Olvassa): »hogy a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről szóló 1898. évi XXI. törvénycikknek azokat a rendelkezéseit, amelyekre az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924. évi IV. tcikk rendelkezései nem vonatkoznak, az utóbb idézett törvénycikk hatályának tartamára rendelettel módosíthassa és kiejgészithesse«. Ha fáradságot vett volna magának igen t. képviselőtársam és elolvasta volna az indokolást, akkor konstatálta volna azt. hogy az indokolásban megvan az, hogy igenis, ezeket a költségeket áthárítjuk a törvényhatógokra

5 s egészen természetesen a törvényhatósáffok átháritiák a, községekre. (Gaal Gaston: Előbb megvolt az áthárítás, mielőtt a törvény lett volna! Majd ezt bebizonyítom!) Igen t képviselőtársamnak az az állítása tehát, hogy itt tulaj donképén törvényellenesen jártunk el, tejesen helyt nem álló, mert ez a törvény jóyal előbb született meg, az a rendelet pedig júliusban, semmi körülmények között nem adatott ki tehát előbb a rendelet. Most rá kell mutatnom arra, hogy bár a évi február hó 10-én, szerdán. 277 szanálásról szóló törvény felhatalmazza és a felhatalmazási törvény bármilyen eszközt megad a mai kormánynak és a pénzügyministernek, nem kívántam ezt a rendeletet ilyen módon kibocsátani. Ezért tartottam szükségesnek azt hogy ez külön törvényben szabályozr tassék. Nagyon sajnálom, hogy az igen t. képviselő ur nem látta szükségesnek- hogy álláspontját akkor kifejtette volna. (Gaal Gaston: Melyik költségvetésnél!) Az 1924/25-ös költségvetésnél. (Gaal Gaston: Akkor betegen feküdtem!) Ott lett volna módja mindenkinek érvényesíteni a maga álláspontját. Mondom tehát, hogy nincs semmiféle törvényellenesség és ennek alapján nem is volna köteles a népjóléti minister, — mert én csak végrehajtója vagyok a rendeletnek — a kérdést a 33-as bizottság elé hozni. De oda vittük annak jelentőségénél fogva, mert én ismételten alkalmat akartam adni arra, — bár nincs összefüggésben a szanálási törvénnyel, de külön törvényes felhatalmazás alapján jogom van intézkedni. (Gaal Gaston: Csak a pénzösszegre vonatkozólag!) tessék elolvasni az indokolást, amely szerint átháríthatom, ez ott világosan ki van mondva — mondom, alkalmat akartam adni arra, hogy módja legyen mindenkinek felfogását érvényesíteni. Rá akarok világítani arra, hogy a nyár folvamán bocsáttatott ki ez a rendiét s annak idején ugy a városok, mint a vidék és a falu részéről bizonyos észrevételeket tettek a rendelet ellen. Ekkor én összehívtam a városokat, a vármegyék alispánjait s megegyeztünk^ az egész módszer tekintetében arra vonatkozólag, hogy ezt a törvényt hogy tudjuk életbeléptetni. Meghallgattam az összes kívánalmakat, nem áll meg tehát az az állítás, mintha én valami egyoldalúsággal intézkedtem volna ebben a kérdésben. Tulajdonképen semmi egyéb nem történt mint az. hogy mi a községekre és városokra hárítottunk át bizonyos terheket. Má még nem tudom, hogy melyik községre mennyi fog esni, csak egyet tudok konstatálni, azt, hogy Budapest lakossága alig 12%-át teszi ki az ország lakosságának és ezzel szemben 23%-ot fog viselni a terhekből. Igaz. hogy nem kellene ezzel az intézkedéssel találkoznunk és erről tárgvalnunk, ha az volna a helyénvaló, amit a kértviselő ur mond, hogy minden község vállalja a maga terheit. (Gaal Gaston : Nem én mondtam!) Két dologra hívom fel a figyelmet. A t. képviselő ur elég sokat működött a közigazgatási életben, kérdem tehát a képviselő úrtól, hogy vájjon a mi illetőségi törvényünk mel

: lett mikor lehet valakinek az illetőségét megállapítani ! (Felkiáltások: Öt év múlva!) Csak évek multán és közben a terhet viselnie kell valakinek. Én nagyon is ellenállottam ennek a szabályozásnak, ezt nem akartam és azt kívántam, hogy lehetőleg más módon oldassék meg a kérdés, mert nagyon jól tudtam, hogy ezért nokem fog kelleni a konzekvenciákat viselni. Ezért szabályoztuk^ ugy a kérdést, hogy az illetőség puhatoíása nélkül oldassék meg ez a probléma. De tovább megyek. A községek között is különbséget kell tenni, mert ha pl. egy szerencsétlen kis és szegény községnek 2—3 betege van, az felforgatja az egész község háztartását. Ennek a rendezésnek a célja tehát a kiegyenlítés volt. Ne méltóztassék ezenkívül még egyet elfelejteni. Méltóztassék bemenni ma a budapesti közkórházakba és méltóztassék megkérdezni, hogy kik feküsznek ott betegen. Tessék utána