Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-504

64 'A nemzetgyűlés 504. ülése 1926. a kormány tagjai között különösen a mai pénz­ügyminister urnák fejében mindezek megfor­dulnak, de ugy látszik, a felelősségvállalástól fél a kormány. (Bud János pénzügyminiszter: Én? — Derültség jobb felől.) Ezekben a nehéz időkben feltétlenül vállalnia kell a felelősséget a kormánynak elhatározó lépésekért és gyor­sabb, energikusabb cselekedetekért, amelyek nélkül nem lehet megmenteni Magyarország közgazdasági életét. (Igaz! Ugy van! balról.) A kormányon kivül felelősséggel tartozik^ a nemzet talpraállitásáért a társadalom is. Én nem tartozom azon politikusok közé, akik min­dent a kormánytól és az államtól várnak. A társadalomban kell elsősorban életképességnek és gondolatdusnak lenni és azért appellálok a társadalmi szervezetekre, a társadalmi körökre, agráriusokra, iparosokra és merkantilistákra, hogy ezekben a nehéz időkben üljenek össze és béküljenek össze. (Helyeslés balfelől.) Nem le­het, hogy tizennégy vármegye gazdasági életé­nek vezetői a legnagyobb, a legvitálisabb kér­désekben hajbakapjanak egymással. (Halász Móric: Ne menjenek Csikágóba! — Szabó Jó­zsef: TTey van, erről nem beszél a képviselő ur! — Szabóky Jenő: Mi van Baeherrel? Erről egy szót sem halottunk! — Szabó József: Kerülgeti, mint macska a forró kását!) T. Nemzetgyűlés! Kell, hogy azok a társa­dalmi faktorok, amelyek ugy a mezőgazdasági, mi'^t az ipari és kereskedelmi érdekeket kép­viselik, megtalálják a megtérté« utiát. (Helyes­lé* balról.) Különösen mepváltozott Magyar­ország társadalmi struktúrája a trianoni béke folytán. Ne feledjük, hogy ma már Magyaror­szág lakossáp'án«k csakis 55%-a, vagyis 8 200 000 emberből 4.5^0 000 él ae-ri kultúrából, mig a többi az mari termelésből (Halász Móric: A esikágói spekulációról beszéljen!) A kénvi«elő urnák módja van a kérdésnek azon részét, amelynek ismertetésére, sajnos, a házszabályok nekem nem adnak módot, eery más interpellációban el­mondani. 0B. Po'dmariîczky Endre: Előbb kellett volna!) Engedelmet kérek,az én beszédemet én osztom be. amint a kénviselő u>* is a saját be­szédét maga oi«ztia. be! (Zaj. — Elnök csenget.) Módja van a képviselő uruak az el nem mon­dott részeket pótolni! (Szabó József: Jobb lett volna talán Széchenyi Istvánt most elhagyni!) Nébs. nem árt róla megemlékezni! Magyarország tehát ma nem az a par exe­leoce mezőgazdasági ország- ami volt; igenis, itt figyelembe kell venni a f olvasztó ^érj érde­keit is, (Helyeslés balról) annál is ink«bb. meH abból az 55 0/ "-nvi a^rikultur népből is egy te­kintélyes, óHái«i arányszám az. amely készpén­zen VPSZÍ a li«ztet és az élelmicikkeket. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje leiárt, kérem tehát, méltóz­tassék beszédét befejezni. Baross János: Az idő rövidsége miatt tehát nem tehetek mást. minthogy felelősségre vonom a kormányt azért, hogy egy ötesztendős helv­telen közgazdasági, pénzü<rvi és szociális poli­tika következtében az a helyzet állt elő, hosy amikor minden adófizetnripk: a hindik bőrét kell levetkőznie adóba (Halá s z Mór*«: Akkor egyesek kimennek C^iká^óba spekulálni!), — sainos. azt- hogy ez tényleg fennállott-e vaay néni. nincs módunkban mecrvlzsgámi. — Í.Sw?»Wí József: Nagr on jól tudjuk, hoey fennállott!) akkor kénvtelen volt a kormány az ország hi­tele érdekében az adófizetők filléreit me^w»szki­rozni. A kormány közgazdasági, szn^iális és péu^Ti^vi po^tikáiának "hatása platt, eb^" 1 " 1 az országban csak összeomlás található. (Ell°n­mondásoh jobb felől.) Tessék megnézni! Tegnap évi február hó 10-én, szerdán. olvashatták a képviselő urak a lapoikban, hogy egy nap 30 kényszeregyesség volt. (Zaj jobb­felől.) Elnök: Csendet kérek! Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy már ki méltóztatott meríteni a meghosszabbított időt is. (Zaj) Csendet kérek! Amennyiben nem méltóztatnék beszédét befejezni, ugy kénytelen lennék a szót a képviselő úrtól megvonni. Baross János: Egy mondatom van még, el­nök ur! (B. Podmaniczky Endre: De rövid le­gyen!) A bukott gazdasági exisztenciák, az öngyilkosoktól kezdve a kivándorlókig ugy pusztulnak el ebben az országban, hogy ez alatt a sajtó kilenctize drésze és a kormány befolyása alatt álló társadalmi egyesületeknek legna­gyobb része állandó dicshimnusszal illeti azt a kormányzatot, amelynek helytelen, .elhibázott pénzügyi, szociális, kereskedelmi és gazdasági politikája tönkreteszi azt. amit Trianon még meghagyott. Igazán ezelőtt a kormány előtt a tönkrement exisztenciák (Szabóky Je^ő: Sze­gény Bacher!) a régi mottóval halnak meg: »Ave Caesar, morituri Te salutant!« (Helyeslés és taps balról.) Kérek az interpellációmra megnyugtató választ! (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan nyilat­kozni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzet­gyűlés! Minthogy több hasonló interpelláció van bejegyezve és minden interpelláció külön kérdést fog feltenni, tisztelettel kérem, méltóz­tassék hozzájárulni, . hogy válaszomat vala­mennyi interpellációra egyszerre adhassam meg. (Helyeslés.) Elnök: A nemzetgyűlés a kérelemhez hozzá­járul. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Petrovácz Gyula! Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni! Perlaki Gvörgy jegyző (olvassa): »Interpelláció a pénzügyminister úrhoz a »Victoria-konszern«. szanálása tárgyában. 1. Hajlandó-e a pénzügyminister ur a vál­ságba jutott »Victoria-konszern« anyagi ügyei­nek a Pénzintézeti Központ jelentős közremű­ködésével történt szanálásának okairól, módjá­ról, körülményeiről, mértékéről és feltételeiről a nemzetgyűlést tájékoztatni? 2. Hajlandó-e a pénzügyminister ur intéz­kedést tenni, melyek hasonló esetek megismét­lődését lehetetlenné teszik, a jelen esetben pe­dig példás megtorlásról gondoskodni? 3. Hajlandó-e a pénzügyminister ur oda­hatni, hogy a Pénzintézeti Központ az önhibá­jukon kivül válságba jutó keresztény és nem­zeti alapon álló vállalatoknak is hasonló előzé­keny ég intenziv módon siessen támogatására?« Petrovácz Gyula: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Mielőtt hozzáfognék felszólalásomhoz» m°ly tisztelettel kérem, hogy a tárgv fontosságára tekintettel, 10 perccel beszédidőmet meghosz­gzabbitani méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Akkor határozatként kimondom, hogv a képviselő ur az előirt beszédidőn túl beszédét 10 perccel meghosszabbithatja. Petrovácz Gyula: T. Nemzetgyűlés! Baross János t. képviselőtársam ig*en világosan muta­tott rá arra, hogy a múltban dic^őí-éges magyar niolnáripar, amelyet a Hag^pnmaeherek és Meehwartok jellemeztek, ez a tipikusan keresz­tény és magyar ipar, ez a tisztes molnárinar, hogyan csúszott lassan ki a ma o, var kezekből és hogyan változott át Baeheréknek játékszerévé.

Next

/
Thumbnails
Contents