Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-504
248 A nemzetgyűlés 504. ülése 1926. molyabban gondolná meg a dolgot és nem akarná esak ugy gépiesen elintézni, talán maga is más belátásra jutna. Mindenben csatlakozom a Szabó Imre t. képviselőtársam által elmondottakhoz és én is kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a mentelmi bizottság jelentésének elvetésével Vanczák János képviselőtársunk mentelmi jogát ne méltóztassék felfüggeszteni. Elnök: Szólásra következikl Láng János jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök: Sal y Endre képviselő ur kivan Mzólni. Saly Endre: T. Nemzetgyűlés! Arra kérem az igen t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a jelentést a mentelmi bizottságnak visszaadni, még pdig azért, mert az egész mentelmi ügy nincs jól előkészítve. Nem foglaltatik benne a tényállás, nincs benne az, hogy mi az, amit kifogásol az illető ur. aki Vanczák János képviselőtársunk ellen a feljelentést megtette. Ennek ebben a jelentésben benne kell lenni. (Nánássy Andor előadó: Minek alapján kell benne lennie! Nincs sehol előirva, hogy benne kell lennie!) Nincs inkriminálva, hogy mit tart magára nézve sérelmesnek. (Nánássy Andor előadó: Nincs előirva!) Ez az egyik. A másik pedig az, hogy azért kifogásolom ezt a jelentést, mert ez mindjárt meg is állapit ja, hogy Vanczák János rágalmazott és becsültsértést követett el. Azt meg lehet állapitania, hogy az ügy azt a látszatot kelti, mintha ez igy volna, de azt nem lehet előre megállapítani, hogy Vanczák János, vagy a Népszava becsületsértést és rágalmazást követett el Kórodi-Katonával szemben, mielőtt az eljárást lefolytatták, mielőtt bizonyították volna. Hátha be tudja igazolni Várnai Dániel, aki ezt állította, hogy KórodiKatona János tényleg mondott olyat, ami nem felel meg a valóságnak? Akkor pedig ez nem rágalmazás. Kifogásolom ezért a jelentésnek ezt a részét is és azt javaslom, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy ez a jelentés a men telmi bizottságnak az egész anyaggal adassék vissza és a bizottság tegyen uj jelentést « Háznak. (Nagy Vince: Ehhez Nánássy is hoz zájárulhat!) Elnök: Kivan még valaki szólni! Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a mentelmi bizottságnak azt. a jelentését, hogy Vanczák János képviselő ur mentelmi joga ez ügyből kifolyólag felfüggesztessék, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta, igy tehát Vanczák János képviselő ur mentelmi joga ez ügybő] kifolyólag felfüggesztetik. Következik a mentelmi bizottság 850. sz. jelentése sajtó utján elköA^etett rágalmazás vétsége miatt feljelentett Vanczák János nemzetgyűlési képviselő ur mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti a szó. Nánássy Andor előadó: T. Nemzetgyűlés! A Népszava politikai napilap 1923 november 29-iki számában »Egy-kettő-három...« című közlemény pèlent meg. Ez a közlemény a következő kitételt tartalmazza: »... az a rögeszméje, hogy ő fogja letörni a magyar szervezett munkásokat«, »... azonos azzal a Gálócsy Árpáddal, aki »Közérdekű Levelek« címen a szer- I évi február hó 10-én, szerdán. vezett munkások ellen piszkolódó és tehetetlen dühtől tajtékzó kirohanásokat szokott firkálni«, »...a Gálócsy-féle egyesület tudatos méregkeverésével, önző kapitalista szempontból mégis fel akarta borítani a termelést és fegyveres beavatkozásra uszitotta a munkások ellen a kormányt,« »Gálócsy azt az alkalmat is arra használta fel, hogy a szervezett munkásokat támadja«. Ezeket a kitételeket Gálócsy Árpád budapesti lakos magára sérelmesnek találta, feljelentést tett és feljelentése következtében a budapesti kir. büntető törvényszék eljárást indított, mert ez a kitétel az 1914. évi XLL te. 1. szakaszába ütköző, a 3. szakasz 1. bekezdése szerint minősülő rágalmazás vétségét látszik tartalmazni. A nyomozás folyamán a cikk szerzőjét a Népszava szerkesztősége felhivás ellenére sem nevezte meg és igy a sajtójogi felelősség a lap felelős szerkesztőjét, Vanczák János nemzetgyűlési képviselőt terheli. Â mentelmi bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, (Propper Sándor: Az illetékes hatóság most a Markóutcában le van csukva! Ül!) a bűncselekmény fenforogni látszik, a személyi összefüggés kétségtélen, zaklatás nem áll fenn, tehát javasolj cl cl t. Nemzetgyűlésnek, hogy Vanczák János nemizetgyüle^si képviselő ur mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Gálócsyék kivánságára nemcsak ez az egy ügy van itt, hanem, ngy látszik, szoros egymásutánban még ezenkívül három hasonló ügy kerül ide a nemzetgyűlés elé. Ha ezt a közleményt nézem és a kiszakított részeken kívül azok előzményeit is tanulmányozom egészen más következtetésre kell jutnom mint amelyre jutott a mélyen t. előadó ur. illetőleg a mentelmi bizottság. (Zaj. — Rothenstein Mór: Halljuk! Halljuk!) Itt tulaj donképen arról van szó, hogy abban az időben, amikor ez a deliktum keletkezett, 1923 őszén a bányavállalatok a bányamunkásokat rosszabb munka- és bérfeltételekre akarták kényszeríteni, mint amilyennekkel azelőtt dolgoztak. Ezt a munkások nem akarták elfogadni. A bányavállalatod és a munkások között a dolgok kiélesedvén, bérharcra került a sor. Mindenesetre alkotmányos, jogtisztelő országban mindkét fél erejére, belátására és tehetségére bizzák, hogy a szabad agyezkedés elve alapján egymással szemben hogyan tudják érvényesiteni kívánságaikat. Alkotmányos országban ezekbe a kérdésekbe nem avatkoznak bele vagy ha beavatkoznak — mint ahogy erre példát látunk a nyugati államok eseményeiben — akkor is rendszerint az államhatalom maga nem az erősebb, hanem a gyengébb fél, tehát a munkás javára szokott a bérkérdésekbe beavatkozni. Sajátságos, hjogy nálunk Magyarországon, ahányszor ilyen eset előfordult, nemcsak a bányamunkások, de más munkások bérkérdéseiben vagy a munkaadókkal támadt egyéb visszás kérdésekben, ha a hatóságok ezekbe beavatkoztak akkor ez rendszerint a munkások ellen történt de sohasem a vállalkozókkal szemben. Szinte paradoxonná válik már az a rengeteg panasz, melyet ebben a kérdésben illetékes helyeken próbáltunk érvényesiteni, sajnos, eredmény nélkül. Azt kértük, hagy ha már a
