Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-500
A nemzetgyűlés 500, ülése 1926, évi február hó 3-án, szerdán. 157 már ez is a ministeri felelősség-be ütköző olyan súlyos szabálytalanság-, amelyet nem lehetne még akkor sem szó nélkül hagyni, ha egyáltalában nem történt volna nagyobb baj. Amikor itt valamikor nagyon régen alkotmányos viszonyok uralkodtak, amelyekkel mi bizony nem voltunk nagyon megelégedve, de visszaemlékszünk rá, hogy ha akkor egy ministerelnök saját belügyministerének megkerülésével ilyen főbenjáró bűnesetnél egy alárendelt közeghez fordulva közvetlenül próbált volna igazságot szerezni, nem került volna ebből legalább annyi ki, hogy a belügyminister levonja ennek konzekvenciáját 1 ? Mi itt a ministeri felelősséget már régen nem ismerjük. Ez itt egy kiveszett, egy holt fogalom. Valahogy ugy tekintünk rá, mint egy őskori mammuthra, egy őskori emlékre, amelyet már csak a múzeumban lehet látni, ha az ember ráér annak megtekintésére. Pedig a ministeri felelősség törvénybe van iktatva. Az 1848:111. te. világosan előírja, hogy a ministerek ténykedéseikért felelősek erkölcsileg is, anyagilag is. És ime azt látjuk, hogy Magyarországon ma még annak a ministeri felelősségnek is, amely az úgynevezett Habsburg-éra alatt, a monarchikus államforma mellett még valahogy, ugy ahogy érvényesült, még a morzsája sincs meg. Ma nincs ministeri felelősség, ma a ministerelnök ur intézi a dolgát ugy, ahogy akarja, alárendelt közegekkel érintkezve, barátságos utón, levelezéssel próbál ilyen főbenjáró bűnöket megoldani és közben nyugodtan elmegy Genfbe. Magam sem tudom elképzelni azt a cinizmust, azt a diplomáciai hidegvért vagy alakoskodást képességet, amellyel a ministerelnök ur oda tudott állani Genfben, amikor tudta, begy idehaza egyik legnagyobb és leghatalmasabb ellenfelünknek húsába akarnak belevágni, oda tudott állni nyugodt lelkiismerettel Genfben és leült tárgyalni. (Esztergályos János: Most is, ahelyett, hogy bejelentené lemondását, elmegy bakot lőni! — Derültség!) Itt vetődik fel nálam egy másik kérdés. A ministerelnök ur elment külföldre annak tudatában, hogy itthon pedis- súlyos machinációk folynak, elment, tegyük fel, jóhiszeműen, azzal a tudattal, hogy itt az országnak használni akarnak és ő is használni akar. De mikor azt látjuk, hogy az egyik napon, amikor a dolog kisült, hazafias célokkal igyekeznek a dolgot mentegetni, a másik napon éiiDen ellenkezőleg a hivatalos hírforrások minden hazafias célt igyekeztek lenyesni, leradírozni, közönséges bűnüggyé akarták ezt deklarálni, amikor azt látjuk, hogy végeredményében még a vádiratban is marad nyoma a hazafias célokkal való védeke7ésnek, akkor ismét azt a kérdést vetem fel: hát még mindig van valaki ebben az országban, aki azt meri állítani és vallani, hogy ebben a kérdésben nincs politikum, hogy a frankhamisítás csak egyes emberek magánszemDontből való vagyonszerzési kalandorságának megnyilvánulása? Hát akadhat itt ember, aki nem tudna, messzebb látni és messzebb gondolni, hogy t. i. ezeknek az embereknek más céljuk is volt. nemcsak közönséges vagyoni előnyöknek kihadakozása? Ők maguk hivatkoztak arra, hogy .hazafias célok voltak azok, amelyeknek érdekében ezt cselekedték. Learünk azonban tisztában azzal is„ hogy mik voltak hát ezek a hazafias célok. Mert maga az ország népe nyilván tudja, hogy ezek hazafias célok nem voltak. I+t nem volt olyan hazafias cél, amely mellé Magyarország gondolkozni tudó népét ilyen eszközökkel való hadakozásra oda lehetett volna állítani. Itt hazafias mezbe burkolt kalandor-cél volt, olyan cél, amely nem egyszer jelentkezett már kisebb vagy nagyobb mértékben álruhában, a magánérdeket belegöngyölve a hazafias célok köpenyes-éhe: amelyet nem egyszer látfunk megnyilvánulni privát megmozdulásoknál, különböző társadalmi osztályok megmozdulásánál is. Nem titok, nem egyszer tettük szóvá a költségvetés es-yes tételeit, hogy mire szolsálnak, és különböző kérdéseinkre azt a felvilágosítást kaptuk, hogy bizonyos hazafias, nemzeti célok teszik szükségessé ezt vagy azt a tételt. Kifogásoltuk a levente-intézményt is, — mivel tudtuk, hogy nem a népnevelésnek kultúrában és fizikumban való erősítését szolgálja, hanem egészen más célt, Kifogásoltuk a nemzeti munkavédelmi szervezetet, amely minden csak nem nemzeti munkavédelem, mert ha arról van szó, hogy munkát kell védeni és dolgozni kell, akkor nincs ott. Nézzék roes* képviselőtársaim, hogy a vésztői árviznél volt-e ebből a munkavédelmi szervezetből valaki, aki talán a lecsúlvosabb pénzeket veszi fol «z államkasszából. (Szomjas Gusztáv: Mindeneit kirendeltek oda 0 Ott voltak az úgyszólván semmivel sem fizetett katonák kötésig a vizbon, — másam is láttam — azok a katonák, akik usyszólván a mindennapi kosztjukért véerrk azt a szolgálatot és v^dik a hazát, az önökét is, mindenkiét, amelyot önök olvpn nap-von a szánkon hordanak, de a szivükben elteroe+nfk. "F^pk, igpnis, ott voltak, de a pp-m/eb" roimkavédplem om^oroi nem. Ezt tessók tudomás 11 ! ve^ni! pK^'ó I^in« A katonák is azt a szoh^álatot foljesitotték!) Nem volt ennél a frankbaroisitási kérdésnél becsűlefps. hfzpfias cél, én is azt mondom! Mi nagyon jól tudjnk, hogy iff nem volt olyan l^aza^as cél. prv>p]y jrredon+izraussal vap'vmás hazafias érdekkel kanesolatos lett volna és aroolvet tafón a lakossá*»- nap-y ré^e js el tudna fop-pdui. E^észon más volt ez Ezt azok a r>Tif>f»g-]noérlotelr mozgatták, arr>p]vpk p^^ól íirlórPnír, h^gy Map-yarorjszáo- alkotmányjogi Vórdpapí ni^o" uinosemk megoldva. Az az ug*ypp.vp^cff b^^fias pfl-mzefi oél volt ez, pmpiiyei ipi9 aup-'isz+us elseje óta mindet i^nzolni tu^nnk : az a ha^p^as rél, amellvel aTvinf > p^ + iákp+ lehp+o+tadní p-víl^ocnVjinl^ P7 a Im^pfips ra\^ amellyel tpr>ár»S!^1ni •jplTA+p+t ilvfvri amnosztipVst. az a k-pT-pfios n^\^ arnpl-cr r^indon nlvPU Wínr-p pi pr, +°ó«'P+ tolóli, a^ídynek fe+tese valplmg^pn el tudta mp^át rikkantani, hogy : »Hazafias megfvőződáshől esiupl+aro !« Az a hPZA.FIp s cél. aroelv a Somogyi és BP^SÓ gyilkospíf nem hidin kinvomo'ZTii. aroe^ r az orp-ovánvi, keeske^é+í szolnoki é a op-véb ^ó r p I1 o'7éspk re -p^m +nd világossága don+oui Ez a hazpfi^s cél volt az! r>e őszin + ÓTi megmondom pzt is. hogv mind Onn^k a, r>rli+ikpi vonatkozásai rnagr- Iro-ïTAorté érrîekelupk bennünket, a munkásság képviselőit, mini a gnzdsssáoi vonatkozásai. Tpion nem tndíák kénviselő+árspí-m. hop"v ténvleg az p holvzet, h^* 1 ^ a ko^pskorleinii ós az i^sri vállalatok a külföldi köl^önpilr tekin+p+^^pn már naoTTOii-DB^von labilitása kn-riíT+ek, mert a külföldi kölcsönöket kozdik tőlük ví°zsZPV^nni. s+ornirrzni? f^z^wií^s feszti» v: r>etífip-v!^ Talp^ nincsenek kér>\rjsplö~társííi7n infnrmplva arról, hojyv az exuorf- és ironortroegrondeléseket sok helv^n storniro^fák és emiatt nem p?*y o^o-nél. p-ypHbaii és ^"Tr^i^ben yri^vikpnélkülipkké válfpk a, munká.s»»k? Ari hiszik-e. hogy ezek a következni én vek fpz^sagi hatásaikban tényleg nem fognak jelentkezni, 22*
