Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-500

A nemzetgyűlés 500, ülése 1926, tűi, legitimizálták azokat. Évek óta nem teszünk egyebet, mint felpanaszoljuk és eljajgatjuk azt a végtelen nagy elnyomatást, melyben Magyarország munkássága szenved s amelyből a maga kis erejének megsokszorozásával szabadulni, egyesülni, szervezkedni, megbeszéléseket szeretne tartani, de ott állt az ország rendőrségének élén egy ember, aki valóságos cinizmussal igyekezett eltiporni minden megmozdulást, mig végre kisült róla, hogy a legfőbb pénzhamisító áll a rendőrség élén. Tudnék még több bizonyítékot is arra, hogy a magyar közéletben ugyanaz nyilvánul meg, ami Bethlen ministerelnök uralma előtt felelőtlenül az utcán, itt-ott egyesek ténykedése alakjában jelentkezett. Berki képviselőtársam hivatkozott a szanálás munkájára is, mint olyan tényre, ameiylyel Bethlen ministerelnök megmentette az országot a legteljesebb gazdasági katasztrófától. Kétségtelen, hogy a szanálás előtt pénzünk devalvációja révén, különösen a bérért dolgozó néprétegek a legkétségbeejtőbb helyzetben voltak. Bizonyos, hogy nem valani nagy örömmel vette tudomásul a kereső családfő, aki abban a tudatban, ment el minden elsején hivatalába, vagy hétfőn a munkába, hogy a hónap vagy a hét végén kap egy bizonyos összeget, amiért vásárolhat annyit, — amennyit, de amikor fizetését felvette, kiderült, hogy tulajdonképen csak fele vásárlóértékű pénzt kapott, mint amennyiért eredetileg dolgozott. Nem szolgálhatott valami nagy örömére senkinek sem, hogy a pénz, amely mint csereeszköz a mindennapi gazdasági életet szabályozza, stabilitását elvesztve, — hogy igy mondjam — vére^ elf olyasával fenyegette az ország gazdasági életét. De mindazok a súlyos következmények, amelyeket mi a szanálási törvény tárgyalásakor felsoroltunk, még sokkal fokozottabb mértékben teljesedtek be és pedig elsősorban rajtunk a munkásságon, másodsorban az iparon, a kereskedelmen, és ma már ott tart a földbirtoknál és azt is fojtogatja. Ha tehát megállapítjuk azt, hogy a pénzérték stabilitásának ellenértékeként az ország gazdasági élete a lejtő legszélére csúszott azt hiszem, ezzel nem igen van mit kérkednünk. Mert ha valaki abból a szempontból itéli meg a kérdést, mint a. bürokrata, hogy sok irást, nagy munkát csináltak, ugy ez végeredményben nem lehet más, mint betű és számtenger, az eredmény azonban az, hogy az ország ma is ugyanolyan beteg, mint volt. Ilyen körülmények között Berki t.

t képviselőtársam, aki szintén részese ennek " a munkának, el lehet ragadtatva a ministerelnök ur ténykedésétől, mi azonban, akik kritikai szemmel nézzük a dolgot, akik az egyik napról a másikra élő munkások képviselői vagyunk, azt látjuk, hogy katasztrofális munkanélküliséget és keresetnélküliséget hozott. Mi nem látunk itt érdemet, mi katasztrófát látunk, amibe a ministerelnök ur vagy tudatosan, vagy tudatlanul vezette az országot, ami bizonyos, hogy nem az ország megváltását, hanem az ország tönkretételét jelenti. Azt mondja Berki Gyula képviselőtársam, hogy a frankhamisitásnak egyik része, a bűnügyi, a biróságnál van, másik része pedig, a politikai rész, a parlamenti vizsgálóbizottságnál és ebből a szempontból nem tartják szükségesnek a többségi párt részéről, hogy ezzel a kérdéssel itt foglalkozzanak. Ezzel szemben mi, ha más nem is kötelezne bennünket arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, azt tartjuk, kötelez maga az az egy tény, hogy amikor NAPLÓ, xxxix. évi február hó 3-án, szerdán. 155 a mi javaslatunkra kiküldetett egy parlamenti vizsgálóbizottság, amelynek^ munkálkodása előtt az u. n. bűnügyi hatóság vizsgálta az ügyet, mielőtt még egyik vagy másik tényező konkrét adatok birtokában még csak gondolhatott volna is Ítéletre, a ministerelnök ur már szükségesnek látta, hogy nem itt ä törvényhozásban, hanem saját pártjának helyiségében satisfakciót igyekezzék a maga részére biztositani és kicsikarni a többségi párt részéről szép és virágos nyelvű beszédben. Ha a ministerelnök urnák szabad volt ezt a kérdést odavinni a pártjába és szabad volt pertraktálnia az anyagot, akkor mi sem mondhatunk le annak pertraktálásáról, különösen akkor, amikor mi nem is fogadtunk meg e tekintetben a kormánnyal szemben semmit, mert mi azt mondtuk, hogy az egész ügynek van bűnügyi része, ezt el fogja intézni a bíróság jól, vagy rosszul, egyelőre nem tudjuk és van politikai része. Más kérdés, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság mit derít ki és más kérdés, hogy mit kell itt szóvátenni, különösen, amikor látjuk, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság talán egészen jó utón, egészen szorgalmasan és lelkiismeretesen végzi a maga dolgát. Időközben azonban történhetnek események, amelyek a parlamenti vizsgálóbizottság hatáskörén _ kivül esnek, de összefüggésükben befolyásolják az egész ügynek menetét és eredményét. Látjuk, hogy még a vizsgálat teljes befejezése előtt vádiratot adtak ki. Én nem vagyok jogász, de megdöbbentő és példa nélkül álló dolog az egész világon, hogy egy bűnügy rendőri vizsgálatának befejezése nélkül lehessen kiadni vádiratot. Ezt senki sem tudja megindokolni és senki sem veheti rossz néven, hogy a hatóság részéről ismételten elkövetett ilyen ténykedés maga után vonja a legélesebb kritikát, mert ezt nem lehet semmivel sem menteni. Nagy Vince képviselőtársam ennek következményeként kötelességmulasztással vádolta meg a kormányt és különösen Bethlen István miniszterelnök urat. Berki Gyula képviselőtársam azt mondja, hogy Nagy Vince képviselőtársamnak, aki Tisza István meggyilkolásához, ha mindjárt passzív vonatkozásban is, segédkezet nyújtott, illetve, aki nem vizsgáltatta ki ennek a gyilkosságnak hátterét és tetteseit, nem volt joga vádat emelni. Berki képviselő úrtól mégis el kellene várnom annyi objektivitást, hogy egy másik képviselőtársával szemben kivizsgálná nemcsak a cselekményt, hanem annak hátterét is. Tudnia kellene olyan embernek, mint Berki Gyula képviselőtársam, hogy az akkori viszonyok között tényleg nem volt hatóság, rendőrség, csendőrség, katonaság, ami volt, az szét volt züllesztve, akkor nem volt közigazgatás, nem állott rendelkezésre semmiféle apparátus, tehát abban az időben egy vizsgálatot megejteni, pláne becsületesen megejteni, nem lehetett, s ezért felelőssé tenni az akkori belügyministert nem lehet. De egyébként is — és ezt a legfontosabbnak tartom — engem ebben a kérdésben Nagy Vince képviselőtársam mellé állit az a tény, hogy amikor ő a titkos választójog alapján ide bekerült, legelső ténykedése az volt, hogy felállott és azt mondotta: Uraim, helyezzenek engem vád alá. Ha van valami kifogásuk velem szemben, állok a bíróság elébe. Önök vetették el az inditványt, amely inditványt nem egyszer ismételt meg erről az oldalról, de önök mindannyiszor elvetették. Hogy miért vetették el, azt nem tudom, de ha elvetették, akkor micsoda konzekvencia az, hogy amikor a túlsó oldal többségi pártjának ténykedése következtében nem juthatott 22