Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-500

À nemzetgyűlés 500. ütése 1926. évi február hó 3-án, szerdán. 145 történt. (Horváth Zoltán: A vádirat állapítja meg!) Ez egy olyan ténymegállapítás, hogy amikor most két hónappal ezután, mindenesetre esak Nádosy letartóztatása után ad ki erélyes jelentéseket és áll fel a ministerelnök ur, elmondva, hogy milyen módon, usque ad fineni, fog tiszta helyzetet teremteni és a nyomozásban eljárni, joggal kell kérdeznünk, hogy miért a bűncselekmény megtörténte után teszi ezt, mikor egyedül neki lett volna alkalma megakadályozni a bűncselekményt. (Egy hang a jobboldalon: Mikor Tiszát megölték, akor nem sürgette annyira a dolgot! — Erdélyi Aladán: Arról beszéljen! — Horváth Zoltán: Tessék vád alá helyezni! — Kitajka Lajos: Szép kis kormány ez! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Zaj. — Mándy Samu: Majd vád alá helyezik, ha itt lesznek mind !) Nagy Vince: Genfbe való utazása előtt két nappal a ministerelnök ur íme nemcsak azt tudta, hogy készülnek hamisfrankosok, hanem tudta azt is, hogy készen vannak a hamisfrankosok, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.} tudta, hogy hol vannak, tudta, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségében vannak és tudta, hogy azokat forgalomba akarják hozni. (Mándy Samu: Intézkedett is. — Zaj.) Beszéljünk arról, amit a ministerelnök ur mond, hogy milyen intézkedéseket tett. (Horváth Zoltán: A belügyministernek szólt volna, nem pedig Nádosynak. — Nagy zaj.) Folytatja a vádirat, hogy irt egy levelet Perényi Zsigmondnak, a Nemzeti Szövetség elnökének, amelyben arra kérte, hogy a dolognak nézzen utána, és nyugtassa meg őt. (Mándy Sámuel: Más intézkedést is tett. Majd kitudódik! — Zaj a jobboldalon.) Mindenesetre megengedik, hogy az én beszédem fonalát nem az urak fogják megszabni, ő tehát egy levélben azt kérte, hogy nyugtassa meg őt Perényi. (Mándy Sámuel: Ugy van! Mert nyugtalan volt! — Nagy zaj.) Nem ez a módja egy készülő, sőt háromnegyed részben befejezett bűncselekmény megakadályozásának. Ha tudta, hogy hol vannak az ezerfrankosok, a detektivfőnököt kellett volna utasítania, hogy azonnal kobozza el azokat, (Zaj a jobboldalon. — Berki Gyula: Jó, hogy azt nem kívánja, hogy maga ment volna oda nyomozni. Ön lecsukatta a szombathelyi püspököt, Önnek nincs joga így beszélni. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Ez nem tartozik ide. Most a frankhamisításról van szó. Vád alá kell helyezni. — Berki Gyula: Tisza István gyilkosait kutatta volna ki. Miért nem tartóztatta le Tisza István gyilkosait? — Farkas István: Vád alá kell helyezni a kormányt. Az is bűnpártoló, aki igy beszél! — Rothenstein Mór: Bodóné másról beszél. — Hosszan tartó nagy zaj.) Épen ebben a bűnügyben mutatta meg a ministerelnök ur, hogy mennyire képes ő kikapcsolni a belügy minis tért, főkapitányt, sőt igazságügyministert is és közvetlenül a főügyész úrral tétetett magának jelentéseket. Ha ezt megtette volna november 27-én is, akkor nem kerültek volna idáig a dolgok. (Perlaki György: Az országos főkapitányt szólította fel! — Nagy zaj. — Elnök csenget. — Rothenstein Mór: Bethlen csak menjen vadászni, ahhoz jobban ért.) A vádirat említést tesz arról, hogy a ministerelnök ur tett további intézkedést. A saját ministerelnökségi államtitkárának, Prónay György urnák szólott, hogy jelentse a dolgot Nádosynak. (Mándy Sámuel: Utasította!) Ahogy akarja a képviselő ur: utasította Nádosy hoz. (Pikler Emil: Kecskére bizta a káposztát. — Mándy Sámuel: De azt akkor nem tudta. Ez a malőr épen, hogy nem tudta, — Zaj.) Azt mondják a képviselő urak, hogy már hivatalos és egyedül elegendő intézkedés volt, hogy Prónay államtitkár urat a ministerelnök ur arra utastotta, hogy Nádosynak szóljon. Hát ha a képviselő ur nem tudja, én állítom, hogy a ministerelnök ur már akkor tudta, hogy Nádosy az ügyben érdekelve van. (Hoszszantartó nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Perlaki György: Nem igaz! Ezt bizonyítsa be! — Pikler Emil: Tudhatta, hogy Nádosy gazember! — Nagy zaj. — Elnök csenget. — Pikler Emil: Mi már évek óta mondjuk, hogy Nádosy nem odavaló ember! — Horváth Zoltán: Majd bebizonyítjuk! — Máday Gyula: Muszkavezetők! — Hosszantartó nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Nagy Vince: Tisztelettel kérem az elnök urat, hogy amennyiben szükséges, méltóztassék engem a vizsgálóbizottság által megidéztetni, mert amennyiben a bizottságnak nem volnának adatai az erre vonatkozó állításomra, én készséggel szolgáltatok adatot, mert tudok róla. (Zaj jobb felől. — Graeffl Jenő: Tessék jelentkezni. — Rothenstein Mór: Nem tudják megmenteni Bethlent! — Zaj. — Elnök csenget. Farkas István: Nekem is van bizonyítékom, hogy október elején tudott róla. — Perlaki György: Elő a bizonyítékkal.) Nem előnyös dolog, ha az urak vitát kezdenek velem és próbálnak engem meghazudtolni, amikor adatokkal vagyok felfegyverkezve. Hiszen nyilt színen történt meg, hogy a ministerelnök ur beszéde alatt közbekiáltottam, hogy hamis jelentések jelentek meg, mire a ministerelnök ur engem rágalmazónak nyilvánított és én estére adatokkal bizonyítottam, ami azóta be is igazolódott, hogy igenis, valótlan kommünikéket adtak ki. (Rothenstein Mór: És a belügyminister bevallotta! — Mándy Sámuel: Meg is magyarázta, hogy miért. — Graeffl Jenő: Egyáltalán nem is adott ki kommünikét. — Nagy zaj. — Berki Gyula: Legyen egész nyugodt, nem fog sikerülni az, amit akarnak. — Rothenstein Mór: Mi nyugodtak vagyunk! — Horváth Zoltán: Mi egész nyugodtak vagyunk! — Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Nagy Vince: Ilyenformán a vádiratnak az ügyészség által lefektetett adatai, amelyek öszszehozásában maga Bethlen ministerelnök ur tevékenykedett, még az igazságügyminister ur kikapcsolásával is, oly súlyos adatok arra, hogy ő mulasztást követett el, amikor Baross Gábor az ország legelső hatóságához jelentette fel az ügyet, hogy most már minden józanul és főként jogászilag gondolkozó embernek meg van a véleménye arról, hogy miért nem lehetett Baross Gábort letartóztatni, sőt miért nem függesztették fel állásától. Azért, mert büntetőjogunk szerint ha ő benne is lett volna a frankhamisitási bűnszövetkezetben, ha abban élénken tevékenykedett volna is, de amikor az elkövetésre került a sor, — ami a forgalombahozással történik meg — ő lelkiismeretére vette a dolgot, az ország első hatóságának feljelentette és ily módon a bűncselekmény megakadályozására törekedett, ez valóban megállapítja az ő mentességét. Tényleg, most már értjük mi, akik követeltük volna Baross Gábor letartóztatását, hogy miért nem merték őt letartóztatni. Azért, mert Baross azt mondotta