Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-499

124 A nemzetgyűlés 499. ülése 1926. évi január hó 30-án, szombaton. méltóztassanak a magyar mezőgazdasági mun­kásság íelé állandóan a hazaíiatlanság vádját dobálni. (Gr. Hoyos Miksa: Senki sem dobálja! — Maiász Móric: A vezetők felé! Mindig a ve­zetőkről van szó!) Itt a mindszenti munkáso­kat vádolják meg hazafiatlansággal és felfor­gató tendenciával. (Klárik Ferenc: Ki a kaza­liatlan'f — Malasits Géza: Ez beleilleszkedik ebbe a farizeus rendszerbe!) Elnök: Csendet kérek minden oldalról. (Gr. Hoyos Miksa: Micsoda farizeus rendszer! Nem értem ezt a beszédet! — Klárik Ferenc: Önök igy gondolkodnak!) Kérem Klárik kép­viselő urat, méltóztassék csendben maradni. Szeder Ferenc: A leghatározottabb tilta­kozásunkat jelentjük be itt is az ellen a ten­dencia ellen, amely bennünket hazaárulók­ként akar leitüntetni és olyanokként, akiü for­radalmat akarnak ebben az országban elő­idézni. Egyébként is nagyon furcsán festene az a konszolidált kormányhatalom, amely ret­tegve gondolna a mezőgazdasági munkások ilyen egyesülésére és előre a forradalmak ve­szélyét, rémképét festené a falra az ilyen egye­süléssel kapcsolatban. Hiszen a konszolidált kormányhatalomnak minden eszköze meg van arra, hogy intézkedjék, meg van az ellenőrző joga, hogy az egyesületekben vizsgálatot tart­hasson, és ha eltérnek az alapszabályokban körülirt céloktól, törekvésektől, mindenkor fel­oszlathatja őket. Amikor ilyen hatalom van a kormányhatalom kezében, igazán nincs szük­sége arra, hogy bornirt közigazgatási közegei ilyen hatósági végzést adjanak ki és ilyen hatósági végzésekben vádaskodjanak ellenünk állandóan azok, akik egy cséppel sem jobb magyarok, egy cséppel sem különb hazafiak, mint mi vagyunk. .De ez a kálvária, ha a mezőgazdasági munkások bármilyen formában szervezkedni akarnak, folytatódik még ott is, ahol a köz­igazgatási hatóság egy taggyűlést véletlenül engedélyez, ahol a helyi csoport megalakul­hat. Az egyik városban például nem veszik tudomásul a helyi csoport megalakulását, illetve működését az első- és a másodfokú hatóság részéről. A harmadfokú hatóság, a belügyminister ur tudomásul veszi, de azzal a kikötéssel, hogy a vezetőség egyik tagját, akit tizenöt esztendővel ezelőtt három napra kihágásért elitéltek, ki kell hagyni a vezető­ségből. Ennek a felhivásnak, illetve reánk rótt kötelezettségnek eleget tettünk. De ezzel kapcsolatban szóvá kell tennem a lapokban megjelent azt a hirt, hogy Francia Kiss Mi­hályt a Faluszövetség kecskeméti helyi cso­portja alenökké választotta meg. Schandl ál­lamtitkár ur jelenlétében választották meg annak a Faluszövetségnek alelnökévé, amely szövetségnek politikamentességét minduntalan szükségesnek látja ugy a kormányzat, mint az államtitkár ur hangoztatni. Schandl államtitkár ur jelenlétében a kor­mány által protezsált és támogatott Falu­szövetsésa; helyi csoportjának alelnökévé vá­lasztották meg azt a Francia-Kiss Mihályt, aki az orgoványi eseményekkel kapcsolatban sze­repelt és akit a földi igazságszolgáltatás keze, ha nen. is ért el eddig, de lelkét egy csomó gyilkosság terheli. (Malasits Géza: A hazafiság eszményképe! Az ifjúság, a leventék elé állit­hatják mintának!) Kiváncsi vagyok, hogy a jövendő belügy­minister — mert hiszen meg vagyok arról győződve, hogy Rakovszky f belügyminister már nem fogja ezeket a kérdéseket elintézni, hiszen az ő napjai meg vannak számlálva, (El­lenmondások a jobboldalon.) hogyan intézi el az ilyen kényes kérdéseket? Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Még a sajtószabadság kérdéséről lett volna mondani­valóm, de ezt most elkerülöm ós rátérek a vész­tői árvízkatasztrófa ügyére. (Ivady Béla: Ez­zel kellett volna kezdenie! — Malasits Géza: Nem látxuk ott a nemzeti munkavédelmi szer­vezetet, amelyre sok milliárdot költenek!) Én ott jártam ennek a valóban nagy szerencsét­lenségnek színhelyén, és sorba jártam azokat a községeket, amelyeket ez az árvízkatasztrófa érintett. Elszomorodott szivvel láttam azt a rémes pusztítást, amely az árvízkatasztrófa nyomán a törpe exisztenciák százait és ezreit érintette. Nagyon szerettem volna, ha a nép­jóléti minister ur részéről bejelentés történt volna mar auranézve, nogy miiyen «egitseágel állunk rendelkezésére ezeknek az árvízkatasz­trófa által sújtott szerencsétlen embereknek. Elnök : Mégegyszer figyelmeztetem a kép­viselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Szeder Ferenc : Befejezem. A katasztrófa nagysága arra késztet bennünket, hogy, ezek­nek a szerencsétleneknek érdekében törvény­hozási utón is mindent megtegyünk és rendel­kezésükre álljunk. Nagyon sajnálom, hogy nem áll rendelkezésemre több idő ennek a kérdés­nek ismertetésére. Én csak arra akarom kérni a nemzetgyűlést és a népjóléti minister urat, hogy minden tőlük telhetőt tegyenek meg arra nézve, hogy az árvízkatasztrófával sújtottak minél előbb megfelelő segitsógben részesülje­nek. (Általános helyeslés.) Egyébként, minthogy a kormányzat és a kormány feje iránt bizalmatlansággal viselte­tem, az indemnitást nem fogadom el. (Élénk helyeslés a ssélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ! Forgács Miklós jegyző : Kéthly Anna ! Kéthly Anna : T. Nemzetgyűlés ! Néhány napon keresztül azt tapasztaltuk a magyar saj­tóban, hogy ha hivatalos helyről leadott vagy kapott információt közölt, másnap mindjárt megjött rá a megfelelő cáfolat. Most nem tud­juk, hogy a pénzügyminister urnák az az álli­tólagos kijelentése valóban igaz-e, amelyet a magyar sajtó közölt, amely szerint, ha az in­demnitás hétfőig nem kerül tető alá, akkor fizetni kell a lakbér mellé a kincstári haszon­részesedést akkor is, ha a lakók megszakadnak. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem mondotta !) Pedig megjelent ez a nyilat­kozat, ha azonban ezt nem mondotta a minis­ter ur, akkor a megcáfolása miért nem jött meg hivatalosan legalább is olyan szélesen, mint amilyen szélesen ezt a nyilatkozatot a magyar sajtó tárgyalta. Azt hiszem, hogy ilyen kijelentést főleg a pénzügyminister urnák nem lett volna szabad megtennie. (Perlaki György: Nem is tette!) Ilyen kijelentést főleg egy pénzügyminister nem tehet, mert ha egy pénzügyminister ezt mondja az adózó polgárokra, a legnagyobb adózó rétegekre, •— mert végreredményben mégis azok fizetik az ország adóinak leg­nagyobb részét, akikre ez a megszakadás vo­natkozik — ez csak nyugtalanságot idézhet elő. (Homonnay Tivadar: Nem mondotta, már a jelenlevő minister is megállapította! — Kabók Lajos: Cáfolják meg hivatalosan! — Gr. Hoyos Miksa: Nem igaz! Tessék megkér­dezni a minister urat! — Rothenstein Mór: Nem gondolta meg, mit mondott! — Mándy

Next

/
Thumbnails
Contents