Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-499

A nemzetgyűlés 499. ülése 1926. évi január hó 30-án, szombaton. 121 tarthatatlanná vált. Ez az erkölcsi fertő, amelyet a kormány a vele való érzés vagy pedig elnézés következtében teremtett, ki kell hogy száradjon, hogy eredményes és az ország szempontjából kielégítő külpolitikai helvzetet teremthessenek Magyarországnak és kielégítő külpolitikai tevékenységet fejthessenek ki. Olyan kormány, amely ezt a fertőt megteremtette, amely ennek a fertőnek megteremtését akár elnézés következtében is lehetővé tette, erre a munkára nem alkalmas. Méltóztassék csak elképzelni, milyen eredménnyel képviselhetné ilyen körülmények között gróf Bethlen István, a jelenlegi ministerelnök ur, ennek a kormánynak feie a magyar nemzetet legközelebb Genfben. Ezt nem tudom elképzelni, és itt válik valójában az ország eminens érdekévé, hegy ez a kormány eltávozzék helyéről. De szerintem nincs is meg ennek a kormánynak erkölcsi jogosultsága ahhoz, hogy indemnitást kérjen a nemzetgyűléstől. Különben is még egy hónapra itt van a nemzetgyűlés által megszavazott költségvetési felhatalmazás. Annál botrányosabbnak tartpm, bogy a nénzügyminister nr, akinek tárcája körébe tartozik a Magyar Királyi Térképészeti Intézet, amikor pár nappal előbb beígérte a kincstári házhaszenrészesedésnek, ennek a vérlázitóan súlyos és igazságtalan adónemnek eltörlését, mégis nem az erről szóló törvényjavaslatot tartja fontosságban elsőnek, hanem az öthónaPOS indemnitási javaslatot, amelynek letárgvalására több. mint egy hónapi idő áll rendelkezésre. Sejtjük azonban, hogy ezzel_ a törvényjavaslattal elsősorban nem az ország érdekeit akarják szolgálni, hanem a kormányra nézve fontos politikai érdekek rejtőzködnek amögött a tény mögött, hogy ezt az indemnitási javaslatot a pénzűe-yminíster ur ilyen sürgősen előterjesztette. És amikor a uénzügyminister urnák ezt az eljárását kritika tárgyává, tesszük és ra gaszkodunk a házszabályokban biztosított kritikai joginkhoz, akkor a pénzügyminister ur kijelenti, hogy ha pedig nem vagyunk hajlandók szépszerével megszavazni az indemnitást az általa megszabott határidőre, ngy fizessenek a lakók, ha megszakadnak is. Egyszerűen botrányos a nénzügyminister urnák ilyen magatartás dózó polgárokkal szemben, különösen akkor, amikor az ő tárcáját a költségvetés alkalmával nagyon rövid idő alatt tárgyalta le a nemzetgyűlés. Tiltakozunk az ellen a pénzügyministeri hang ellen, mert ennek árát egyébként is a lakók, a legszegényebb exisztenciák, az agyonnyom oritott munkások és kispolgárok fizetik meg. Igenis, el kell törölni a pénzügyminister ur szerint is igazságtalan adónemet, és a pénzügyi kormánynak meg kell keresnie a módját, hogy ezt politikai zsarolás nélkül tehesse meg. Mi ngyanis kijelentjük, hogy semmi körülmények között sem vagyunk kaphatók arra, hogy ilyen politikai manővernek, ennek a közönséges politikai zsarolásnak az áldozataivá váljunk. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék kifejezéseit megválogatni. Szeder Ferenc: Teljesiteni fogjuk törvényhozói kötelességünket a házszabályokszabta keretek között, mindenkor, mert érezzük, milyen súlyos kötelesség hárul reánk az apró exisztenciák védelmében. Mi ezt a kötelességet minden körülmények között teljesiteni fogjuk, bármilyen pénzügyministeri fenyegetés hangozzék is el. Ez a kormányzat más hosszú ideje nagyra volt azzal, hogy az országban megteremtette a gazdasági konszolidációt. Minden ilyenirányú állítással szemben azonban áll az a tény, hogy a gazdasági életben olyan pangás mutatkozik, amely majdnem egyenértékű a gazdasági csőddel. A kihűlt gyárkémények, az óriási munkanélküliség, a tönkrement kereskedelmi élet, az ipari és mezőgazdasági munkások tűrhetetlen nyomora mind az ellenkezőjét bizonyltja a kormány által hirdetett gazdasági konszolidációnak. És itt különösen a mezőgazdasági munkások életviszonyaival kívánok röviden foglalkozni. A mezőgazdasági munkások ugyanis hosszú időn keresztül nem éltek olyan hihetetlen nyomorban, mint most. A nyomorúságos rossz kereset miatt azok sem szerezhették be a télire való kenyerüket, akik kaptak aratási munkákat, azok pedig, akik ilyeneket nem kaptak, a szó szoros értelmében koplalnak. Nem tudnak ruházkodni, nem tudják a^ családjukat még a legszükségesebb napi kenyérrel sem ellátni, rongyoskodnak és nagyon sok helyütt a gyermekek amiatt nem tudnak iskolába járni, mert nincs meg a szükséges ruhájuk, cipőjük. A munkanélküliség és ennek _ velejárója, a kérlelhetetlen nyomor pusztítja a magyar munkások ezreit s ennek a törvényhozásnak többsége, amely minduntalan szereti macát felékesíteni a keresztény és nemzeti jelzővel, úgyszólván érzéketlenül megy el e mellett a nagyméretű emberpusztitás mellett. A letárgyalt költségvetés alkalmával is rámutattam erre a szomorú tényre, de egyúttal rámutattam arra is, hogyha azokat az iniDrodiiktiv kiadásokat, melyek a költségvetésben jelentkeznek, közmunkákra fordítanák, jelentékeny mértékben csökkenthetnék a munkanélküliséget és az ebből fakadó nyomorúságot. Annyi közmunka vár elveszésre, — mint például az utak, esatornahálózatnk kiépítése közlekedésügyi viszonyaink javitása, amelyek nélkül hiábavaló frázis még az intenzív termelésről való beszéd is — hogy ezek csak egy jelentéktelen részének munkábavétele is alkalmas volna a nagymértékű munkanélküliség csökkentésére. A földmivelésügjri minister urnák különösen a munkabérek tekintetében az a felfogása, hogy azért szavaztatta meg a törvényhozással az 1923:XXV. tc-el hogy ennek alapján lehetővé váljék a mezőgazdasági munkások munkabérének rendezése és a minimális munkabér megállapítása. Számtalanszor elmondottam már erről a törvényről azt a felfogásomat, hogy nem alkalmas a mezőgazdasági munkabérek rendezésére, már csak szervezeti felépítésénél fogva sem. Itt csak újra hangsúlyozom ezt a megállapítást és leszek bátor magyarázatul néhány adattal szolgálni arra nézve, hogy milyen viszonyok között élhetnek a f mezőgazdasági munkások keresetük alapján, és^ rámutatni arra, hogy igenis, sürgős közbelépésre volna szükség, még pedig a törvényhozás részéről. A törvényhozás azonban ezt a kötelességét nem teljesiti, épen a beszédem elején kifejtett okoknál fogva. T. Nemzetgyűlés ! A mezőgazdasági munkabérekre vonatkozólag a túloldalról gyakran hangzottak el kijelentések, de gyakran hangzottak el kijelentések a hivatalos kormány részéről is, illetőleg a földmivelésügyi minister ur és államtitkára, Schandl államtitkár ur részéről. E kijelentések szerint a mezőgazdasági munkások nem élnek rosszabb viszonyok között, mint éltek bármikor, sőt Mayer földmivelésügyi minister ur, ha fel is fedezte — mint ahogy kétségtelenül fel kellett fedeznie — azt, hogy a mezőgazdasági munkások nyomora