Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-499

104 A nemzetgyűlés 499. ülése 1926. kacagtató dolog. Ha azt látom, hogy Budapesten az Adóügyi Útmutatónál végre rendbe jött minden» — némi kifogásolandó dologtól eltekintve — akor azt vagyok bátor megkérdezni, hogy ha a budapesti Adóügyi Útmutató és Illetékkiszabási Hivatalnál a dolgokat végre rendbe tudták hozni, mi az oka annak, hogy a budapestvidéki pénzügyigazgatóságnál — nemasak magam merem ezt állítani, hanem a budapestvidéki pénzügyigazgatóság területéről való egységespárti képviselőtársaim is, akiknek állandóan az a panaszuk, hogy teljesen szabálytalanul kezelik a forgalmiadó-ügyeket — a minister kijelentéseivel és állítólagos intézkedéseivel ellenkezően olyan intézkedéseket foganatosítanak, amelyek a kereskedők és iparosok helyzetét ott lehetetlenné teszi. A pénzügyminister ur azt mondja, hogy a kereskedők és az iparosok tudnak fizetni. Eszembe jut a háborúból annak a szimulánsnak esete, akiről addig jelentették» hogy szimuláns, hogy nincsen semmi baja, mig egy szép napon a káplár jelentette az orvosnak és a kapitánynak, hogy: Kapitány urnák alásan jelentem, a szimuláns meghalt. Ma ennek a szimuláns kereskedelemnek és iparnak helyzete a fizetésképtelenségeken ós öngyilkosságokon keresztül az, hogy a legrövidebb időn belül jelenthetik a pénzügyminister urnák a kiskereskedelemre, kisiparra, de általában a kereskedelemre és az iparra nézve is, hogy ezek a finom adóalanyok, a szimulánso.k meghaltak. Volt a pénzügyminister urnák még két másik Ígérete is, amelyek szerint a magyar kereskedelmet akarta a külföldi kereskedelemmel egyenlősiteni, — nem jobb helyzetbe hozni r

— csak egyenlősiteni. Képzeljék el t. képviselőtársaim, hogy ha én egy bécsi kereskedőtől vásárolok árut, akkor a bécsi kereskedő forgalmi adó tekintetében jobb helyzetben van, mint a budapesti kereskedő, mert ha egy bécsi kereskedőtől vásárolok, akkor az nem köteles megfizetni a 2%-os forgalmi adót, ellenben a budapesti kereskedő, akitől én vásárolok — mondjuk — egy nagykereskedő köteles azt megfizetni. A pénzügyminister urnák erre vonatkozólag az volt a múlt év júniusában az Ígérete, hogy ezekre a cikkekre vonatkozólag a magyar kereskedőket egyenlő elbánásban fogja részesíteni a külföldi kereskedőkkel, viszont ha a nagykereskedők exportálnak, akkor a 2%-os forgalmi adót az exportált mennyiség után nekik vissza fogja téríttetni. Ép ugy, ahogy a pénzügyminister ur egyéb Ígéretei sem teljesíttettek, ugy nem volt szíves ezt az igéretét sem teljesíteni. Arja kérjük a pénzügyminister urat legyen szíves, ne a statisztikus szemüvegén keresztül, hanem végre egy élő ember szemén keresztül nézni a magyar életet, beszéljen az emberekkel, ne a »parancsolom« elv alapján, hanem beszéljen a saját pártjabeli képviselőkkel, — ne ellenzékiekkel, hanem olyan emberekkel, akik iránt nagyobb bizalommal viseltetik — de az ország gazdasági helyzetére vonatkozó információit ne a saját közegeitől szerezze meg, ne azoktól szerezze meg ezeket, akiknek a minél több forgalmi adó élethalál érdekük. Mert hiszen nálunk az a szerencsétlen és nyomorult rendszer van, hogy a forgalmi adóban részesek azok, akik azt behajtják, tehát természetszerűen sohasem fogják a pénzügyminister urnák azt jelenteni, hogy az emberek nem birják már a terheket, azok állandóan azt fogják jelenteni, hogy mégi mindig lehet emelni a forgalmi adó skáláját, mert ezzel ők maguk is jobb helyzetbe kerülnek anyagilag, mert hiszen százalékot kapnak a behajtott forévi január hó 30-án, szombaton. galmi adó után. A forgalmi adó átalány-öszszege a múltra vonatkozólag is elég hatalmas átalányösszeg volt, az emberek mar azt sem tudtak rnegnzetni, honnan tudnák tehát niegiizetni azokat az emelt skáláikat, amelyeket a pénzügyi közegek tőlük most követelnek. Kérem a pénzügyminister urat, hogy vegye az Isten szerelmeért tekintetbe azt, nogy az emberek a forgalmi adót ma már nem a forgalomból, nem a forgalom után, hanem keresetükből, vagyonukból kénytelenek fizetni, aminek a következménye az, hogy a forgalmi adó hatalmas skálája ezeknek a szegény kisembereknek az exisztenciáját teszi tönkre. Az adóbehajtások kérdését kell még a pénzügyminister ur figyelmébe ajánlanom. Előfordult az az eset, hogy egy kiscipésztől, aki nem tudta megfizetni kereseti adóját, elvitték a tűzőgépet. Tisztelettel kérdem, hogyan fizesse meg hátralékos adóját, hogy tartsa el magát, ha elviszik tőle a tűzőgépet! Ez a dolog annál súlyosabb, mert egy községi jegyző — Csepel községben történt a dolog — követte el ezt, tehát nem is egy adóellenőr, aki teljesen távol áll a község érdekeitől, hangulatától. Ez az eset jellemző arra a rezsimre, amely az adóbehajtásoknál a »megszakadjon« elve alapján áll és nem veszi tekintetbe, hogy mi történik az emberekkel. Tudok eseteket arra, hogy embertől, aki adójának már 60%-át megfizette és igy csak részben volt hátralékos, amelyre nézve fellebbezést adott be, ezért a 40%-os adóhátralékért elvitték a tehenét. Méltóztassanak csak arra gondolni, hogy a régi történelmi időkből hogyan tanultuk, milyen megbotránkozással vettük azt, hogy volt olyan adóbehajtás a Bezirkerek idejében, amikor elvitték adóban a szegény ember párnáját és tehenét, s milyen fellélegzést jelentett ezzel az idegen uralommal szemben, amikor jöttek a magyar adóbehajtók, akik már nem voltak ilyen kegyetlenek s annak a szegény adóalanynak, aki nem passzióból nem fizet, hanem azért, mert nincs miből fizetnie, most már nem vitték el a párnáját ós a tehenét. Nem tudom, vájjon a kisentente hajtja-e be Magyarországon az adókat a csehek, a románok, a jugoszlávok, — vagy pedig a nagyentente megbízottjai gondoskodnak az adóbehajtás mikéntjéről, mert máskép nem tudom elképzelni, hogy a pénzügyminister ur ne tudná, vagy ne akarná tudni, hogy itt nálunk a szegény, nyomorult emberekkel szemben az adóbehajtások alkalmával milyen rettenetes eszközökhez folyamodnak. (Klárik Ferenc: Tudja ő nagyon jól, csak nem akarja tudni!) Általában, aki nézi a magyar adózás rendszerét, szomorúan kénytelen megállapítani, hogy itt azok az adók, amelyek az elsőrendű életfentartáshoz szükséges cikkek adói, milyen jelentékeny szerepet játszanak a magyar költségvetésben. Látjuk azt, hogy Magyarországon az egész költségvetés egynegyed részét forgalmi adóból fedezik. Látjuk azt, hogy odakünn az emberek nem tudják, hogy miért olyan drága a cukor. Szidják a cukorrépatermelőt, szidják a cukorgyárakat, pedig ha a dolgok mélyére tekintnének, máskép beszélnének. Hallottunk fajvédő oldalról felszólalásokat amelyekben szidták a cukorgyárakat azért, hogy milyen drágán adják a cukrot, csak azt nem voltak kedvesek megjegyezni, hogy az a kincstári haszonrészesedés, amely nálunk a cukornál van, lehetetlenné teszi az olcsó cukrot, mert még a pénzügyminister ur által a kincstári haszonrészesedésnek a cukor