Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-498

A nemzetgyűlés 498. ülése 1926. évi január hó 29-én, pénteken. 95 tott Magyarországon. Ott van Nádosy, aztán kedves barátja, Windischgraetz, ezek paktáltak velük és csak amikor azt vették észre, hogy nehéz ott valamit csinálni, — és a gazdájuk is ludas bizonyos dolgokban — ezért húzták kezüket vissza onnan. Nem akarom a politikai felelősség kérdését itt feszegetni. Kétségtelen azonban, hogy azok az urak, akik igy vélték hazájukat szolgálni, áldozatai lettek annak a hat év óta Magyarországon elterjedt gondolatnak, hogy aki háromszor hatalmasan el tudja magát kurjantani, hogy: éljen a haza! annak mindent szabad itt csinálni. Nem akarok bocsánatot kérni azért, hogy a világon vagyok, erre nines^ szükségem sem nekem, sem a pártomnak és csak az objektivitáiS kedvéért mondom: ne tessék rossz néven venni, ha mi a kormány iránt _— hogy ugy fejezzem

1 ki magamat — a legteljesebb és legintenzívebb bizalmatlansággal viseltetünk. Eltekintve attól a bizalmatlanságtól, amelynek okait majd pár perccel későbben gazdasági és egyéb alapon fogom fejtegetni, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy nem lehetünk (bizalommal a magyar kormányrendszer iránt, amikor kénytelenek vagyunk nézni, hogy 1919. augusztusától egészen 19254g sorozatos bűntények követtettek el ebben az országban és tettesek nincsenek és nincs senki, aki azokat elkövette volna. A Somogyi—Bacsó-gyilkosság dolgában nincs tettes. A csongrádi bombamerényletnél nincs tettes, az Erzsébetvárosi Kör 'ellen elkövetett merényletnél nincs tettes. Minden ilyen eset tárgyalásánál hallottuk a felelős államférfiaknak tremolós hangon kieresztett nyilatkozatát, hogy meg kell torolni a nemzet becsülete ellen elkövetett gazságot és azok, akik elkövették a gazságot, a haza szent nevére hivatkozva, vidáman dörzsölték össze mocskos és vértől szennyes mancsaikat, mondván azt, hogy bennünket a büntető igazságszolgáltatás nem ér el. Nem lehetünk bizalommal olyan kormányrendszer iránt, amelynek egyik exponense naponta négyszer is felszaladgáí a niinisterelnökhöz és megkérdezi, hogy ebben vagy abban az irányban pedig szabad és lehet-e nyomozníf Mert vagy igaz az, hogy a kormány nem folyik be a nyomozásba és a nyomozóhatóságok munkájába, akik minden kímélet nélkül a tetteseket kinyomozni és a büntetőbíróság elé állitarii kötelesek; ha ez igaz. az ügyésznek minden személyválogatás nélkül minden bűnöst le kell fülelni és börtönbe zárni. Azonban a szegény proletár csak egyet lát. Ha a kocsmában négy társával összeül és a mai társadalmi rendszer ellen elkeseredve, az éhsée- és két spriccer hatása alatt meggondolatlan kifejezést használ, akkor három hét alatt az állam és társadalmi rend megbecsülése ellen irányuló felforgatás miatt a kádi előtt áll és kegyetlenül végighúzzák rajta a paragrafusokat. Látja a proletár azt, hogy amikor proletárt büntetni kell, Themis istenasszony nagyszerűen látja, hogy ki a tettes, ellenben mikor nem proletárról van szó, csigalassúsággal megy a biráskodás, amire fél Európában példa még nincsen. Különleges bizalmatlanságunknak tehát az az oka, mert ma már a nép lát és ha egyelőre hallgtni kénytelen is, ha egyelőre kénytelen is hallgatni és nem látni, látja a nép nagyon jól, hogy mi megy itt végbe és fel lesz irva abba a láthatatlan könyvbe, melyből aztán egyszer az urak fejére fogják nagyon keményen olvasni azokat a dolgokat, amelyeket elkövettek. (Fábián Béla: Előkerülnek még a csongrádiak felbujtói is, nemcsak a tettesek!) T. Nemzetgyűlés! Tudjuk, hogy vannak erők^ amelyeket nem látunk, nem érzünk és érzékeinkkel tapintani nem tudunk. Ilyen a rádió, az elektromos hullámok, ilyenek a radioaktiv anyagok és tudjuk, hogy nagyon sok olyan fludium is van, amelyeket sem látni, sem hallani,^ sem tapintani nem tudunk. Ahogy a fizikai életben vannak ilyen láthatatlan ós megfoghatatlan erők, az emberi társadalomban is vámnak olyan erők, amelyeket nem látunk, nem hallunk, amelyeket nem lehet megfogni, még a legügyesebb rendőr sem tudja megfogni, de élnek, vannak és teljesen virulenciában dolgoznak. Ilyen az az undor is, amely a proletariátust elfogja ez ellen a rendszer ellen. Ma még lassan, dadogva, kissé félénken megy körül a hang, hogy most már azonban elég' volt a gazságokból! Higyjék el, uraim, el fog jönni az ideje, amikor hasonlóval fognak fizetni önöknek, amivel önök fizettek nekünk hat éven keresztül. (Zaj a jobboldalon.) Elhiszem, hogy erre fájdalmas önöknek gondolniuk, de elég fájdalmas volt ezt nekünk kibirnunk. (Kima P. András: Tökkáposztát adtak 1919-ben! Mit akar!! — Kabók Lajos : Magának még az is kár volt ! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Malasits Géza: Végtelenül sajnálom t. képviselőtársamat, hogy tökkáposztát volt kénytelen enni, de biztosithatom arról, hogy a keresztény-uralom hatodik esztendejében Magyarország székesfővárosában ezer és ezer dolgozó fog lefeküdni, aki még krumplival sem lakott jól. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon. — Kuna P. András: Ki az oka ennekl Azok, akik csonkává tették az országot.) Ne tessék mindig a csonkaságra hivatkozni, t. képviselőtársam, elmondtam már, hogy önök mit csináltak. (Nagy zaj a jobboldalon.) Legyen önben is annyi emberi érzés és sajnálja azokat a szegény proletárgyermekeiket. (Kuna P. András: Az én fiam is... — Zaj. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Be van rúgva! — Nagy zaj a jobboldalon. — Kuna P. András: Beszéljen a bútorokról. — Nagy zaj a szélsőbalaldalon. — Peyer Károly: Szégyenére válik a Háznak, hogy ilyen tagja van! Kompromittálja azt az osztályt, amelyet képvisel. — Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, mind a két oldalon. (Kuna P. András: Annyi jogom van, mint magának.) Kuna P. András képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Peyer Károly: Csárdában lehet igy viselkedni!) Peyer Károly képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Peyer Károly közbeszól.) Peyer képviselő urat, ha igy folytatja, kénytelen leszek rendreutasítani. (Nagy zaj. — Kuna P. András közbeszól) Kuna P. András képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Csontos Imre: Ne vádoljon bennünket a szegénység elnyomásával.) Csontos Imre képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Esztergályos János: Ne rázza a szitát. — Csontos Imre: A szegénység elnyomásával vádol bennünket.) Csontos képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni. Malasits Géza: Ki nyomja el a szegénvsóget, azt majd rögtön bizonyítani fogom. (Egy hang a szélsőbáloldalon: Az önök rossz politikája ! — Egy hang a jobboldalon: Maguk! •— Kuna P. András: Szedik a nyomor filléreit. —Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, mind két oldalon, 13*