Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

80 A nemzetgyűlés 484. ülése 1925 elengendő arra, hogy ezek a vizlecsapoló társulatok mindazt a munkát elvégezhessék, amely munkák által óriási lendületet vehetne a magyar mezőgazdasági termelés olyan területeken, amelyek ma nemcsak használhatatlanok, hanem azt a magot sem adják vissza, amelyet nehéz gonddal, nehéz fáradsággal a gazdák belevetnek. Elképzelhetetlen dolog az is, hogy a falusi lakosság, amely iskolai végzettség* szempontjából nem állhat olyan magas nívón, mint amilyen nivón áll a városi lakosságnak egy nagy része s amely falusi lakosság a szellemi életből való erősebb kikapcsolódása folytán el lévén foglalva gazdasági tevékenységével is, nem is juthat olyan könnyen jogorvoslathoz, mint a városi lakosság — mondom — elképzelhetetlen, hogy milyen útonmódon és kitől kap felvilágosítást ez a falasi lakosság azokról a tényekről, amelyekről pedig neki felvilágosítást kell kapnia. Én már a t. pénzügy minister urnák figyelmébe ajánlottam, de a t. földmivelésügyi minister ur kötelességének tartom az arról való gondoskodást, épen a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság érdekében, hogy a földmivelő nép legalább tudja azt, hogy ha adót fizet, milyen címeken fizet. Az kevés, hogy az egyes községekben a községházán ki van függesztve az adókulcs és a rendelet, amelynek alapján az adót be kell szedni ; az kevés, hogy az adófokozatok kiszámításáról szóló táblázatok meg vannak a községháza udvarán, mert attól az értelmi foktól, amellyel, sajnos a falusi lakosság ma rendelkezik, nem várható, hogy nehéz adózási problémákban magát kiismerje. Az adóügyi jegyzőknek volna a kötelességük, hogy időnként ismertető előadásokat tartsanak a falusi lakosságnak az adózásról ; — erre lehetne pl. a vasárnap délutánokat szentelni, — hogy legalább annyiról nyerjen felvilágosítást az a falusi publikum, hogy milyen címen fizeti az őt terhelő súlyos adókat. Nem is képzelik el, — nem önöknek mondom ezt, akik saját kerületeikben bizonyára hasonló jelenségeket tapasztalnak, de felemlitését mégis fontosnak tartom az orvoslás szempontjából, — hogy mennyi ideje vész el annak a szegény népnek azért, mert adóügyekben jogorvoslás után kell futkosnia. Fogalma sincs arról, hogy milyen címen fizet, mekkora az adója, fogalma sincs az adó-skáláról és arról, hogy amennyiben helytelenül történt vele szemben a kivetés, vagy az adó lerovására való figyelmeztetés, a jogorvoslásnak milyen útjait keresse meg. Épen ugy tehát, mint a gazdasági felügyelőtől elvárom, hogy gazdasági oktatásban részesítse a népet, elvárom az adóügyi jegyzőtől, hogy adóügyi oktatásban részesítse a népet ; mert annak nem lehet prédikálni, hogy felesleges az adófizetés, melyet neki teljesíteni kell, mert felelősséggel bíró lelkiismeretes ember ilyet a nép előtt ugy sem emleget, de azt megkövetelhetjük, hogy aki fizeti az adót, legalább tudja, hogy milyen címen fizet s tudja, hogy igazságosan van-e reá a törvény szerint megállapított adónem kivetve. Tekintettel a rendelkezésemre álló rövid időre, de különösen rekedtségemre, méltóztassanak megengedni, hogy csak egypár szót mondjak a birtokreform kérdéséről ; beszélnem kell erről épen annak a sajnálatos körülmények kapcsán, amellyel Meskó t. képviselőtársam ma délelőtt a földreform kérdését kezelte. Meskó Zoltán t. képviselőtársam az az unikum Magyarországon, aki a földreform eredményeivel meg van elégedve. Én ilyen nyilatkozatot sem a kormánytól, sem az ellenzéktől, sem a bíráktól, sem a földmivelésügyi ministerium földrendezési ügyeivel foglalkozó igen tisztelt és általam igen nagyra becsült felügyelői tisztikarától soha nem hallottam, mert legfeljebb abban évi december hó 14-én, hétfőn. a véleményben lehetnek velünk együtt, hogy elképzelhető talán a földreform végén egy nyugalmi helyzet, de hogy annak sikere, eredménye 100 %-os legyen, vagy olyan, mely megelégedéssel tölti el mindnyájunk lelkét, ezt egyikünk sem mondhatja. Meskó Zoltán t. barátom ebben a tudatában zárkózik el attól, hogy egy uj novella jöhessen a földreform kérdésében, bizonyára nem gondolván meg azt, hogy mi tulaj donképen, — jobban mondva én és barátaim, — milyen célra és milyen földrendezési kérdéseknek végleges elintézésére óhajtottuk egy uj novella létesítését. Azt a tévhitet, mellyel engem és barátaimat gyanúsítanak, mintha mi a földrendezés megengedhető eljárásának kérdésében a december 7-iki termiuus meghosszabbítása mellett törtünk volna lándzsát, ezt a feltevést már nem tudom hányadszor utasitom vissza, mert ahogy az igen t. minister ur és az igen t. előadó ur nagyon jól tudják önökkel együtt, ennek gyakorlati eredménye nincs, s mivel tudjuk, hogy a minister ur rendeletére a földmivelésügyi kormány megtette a szükséges lépést, melyet meg kellett tennie és minket is megnyugtatott^ céltalan lenne, hogy a meghosszabbítás kérdésében a december 7-én túlmenő határidőig magunkat kössük. De azt kérdezem Meskó Zoltán t. képviselőtársamtól és másoktól, akik a földreform kérdését a novellával és ezzel az eljárással befejezettnek tartják, vájjon a földreform pénzügyi kérdéseit, vájjon azokat a kirívó igazságtalanságokat, amelyek az országban a földreform tekintetében a legnagyobb jogegyenlőtlenséget teremtették meg, hogyan fogják megoldani uj novella idehozatala nélkül. Azt kérdezem, hogy ott, ahol a földrendezőbiróság Ítélettel már befejezte az ügyet, ahol tehát a jelenleg élő jogszabályok értelmében további eljárásnak helye nincs, hogyan fogják az orvoslás útját és módját megtalálni anélkül, hogy az uj novella az ítélet ama részére, melyet egy további vizsgálat méltánytalannak és sérelmesnek fog találni, az elnöki tanács átvizsgálása után az orvoslás eszközeit megtalálja. Ezt csak uj novella hozhatja meg, amely be fog következni, akár akarjuk, akár nem. Az a kérdés nehezedik tehát a törvényhozásra, hogy foglalkozzék ezzel ismételten ; ne ugy, ahogy egyesek elképzelik, hogy uj földrendezési aktus menjen végig ebben az országban és felizgassuk az ország közvéleményét egy uj földosztás kérdésével. Különben, ha földosztásról beszélünk, én az 1920. évi választásnál sokkal erőteljesebben hallottam a földosztás szó hangoztatását arról az oldalról, mint erről az oldalról. A különbség az, hogy mi nem állunk rokonságban a Bourbonokkal, mi nem felejtünk olyan könnyen, mint egyesek a túlsó oldalon. Van egy kérdés a földrendezéssel kapcsolatban és ez a földvételár megállapításának kérdése, melyet én ma nem tudok ~más szóval jellemezni — bármennyire is igyekezzem megtalálni a parlamentáris kifejezést, mely erre a törvényhelyre alkalmazható — mint a becsapás szóval. Mert a föld vételárának megállapítása révén be lett csapva a korábbi tulajdonos, a megváltást szenvedő és be lett csapva a jelenlegi földtulajdonos, vagyis az, aki birtokba jutott. Nevezetesen a földbirtokreformtörvény azt mondja, hogy a föld vételárát meg kell állapitani méltányos árban, a föld hecsértékének figyelembevétele mellett. Most az O.F. B. e törvény helyes, becsületes alkalmazásával esetleg elhalasztja a vételár fizetésének kötelezettségét ; hiszen a ministeri rendeletben fixirozva van, hogy a vételár fizetésének elhalasztása folytán megállapított bérösszeg huszonötszöröse teszi ki azt a bérösszeget, amely mint végleges vételár