Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

TS À nemzetgyűlés 484, ütése 1925. évi december hó 14-én, hétfőn. meg külügyi képviseleteink mellett (Baross János: Nagyon helyes !) és tartanák a kapcsolatot a magyar kormánnyal, figyelnék a külföldi változatokat statisztikai szempontból, a Magyarországban termelt cikkek külföldi elhelyezése szempontjából. Az a vérkeringés, amely ebből a figyelemből, a külföldi piacok folytonos figyeléséből, a külföldi termelésnek folytonos szemmeltartásából megindulna, a magyar gazdasági élet fellendítésére eredményes volna és ez, igenis, bőségesen kárpótolná azokat a kiadásokat, amelyeket a magyar kormánynak erre a célra fordítania kellene. (Baross János: Ugy van! Nagyon helyes!) Bizonyos vagyok benne, hogyha ilyen szervek léteznének, akkor a magyar kormánynak az a törekvése is, amely a mezőgazdasági és az ipari hitel megszervezésére irányul, sokkal könynyebben és sokkal célravezetőbben sikerülne. Ezért állitom és vallom azt a tételt, hogy a kormánynak nem lehet eélja, — semmiféle kormánynak. igy ennek a kormánynak sem — hogy a magyar magángazdaság életébe beleavatkozzék ; ellenben, hogy a termelési lehetőségek létfeltételeit a legkedvezőbb viszonylatok mellett biztositsa, ez, igenis, evidens kormányzati feladat, (Ugy van ! halfelöl.) ez elől a kormányzat nem térhet ki, és amennyiben ilyen irányban mulasztás tapasztalható, ezért a kormányt illeti a felelősség. (Ugy van! balfelöl.) A mezőgazdasági hitelnek ilyen irányban való megszervezése elmaradt ; mezőgazdaságunk, amely abba a látszólagosan kedvező helyzetbe került, hogy a jelzálogi terhektől a romló korona folytán megszabadult, ezzel ellentétben a beruházásokat tökéletesen elhanyagolni volt kénytelen, saját gazdasági üzemeinek fejlesztésére forgótőkét nem fordíthatott. E tekintetben a t. kormányt feltétlenül mulasztás terheli, mert ha a kormány a külföldi piacokkal idejében felvette volna az összeköttetéseket, vagy ha a külföldi tőkét Magyarország belső viszonyaival, belső erejével — a helyzet igaz és való feltárása által — idejében megismertette volna, akkor az a tőke, mely végeredményben nem vágyik semmi másra, mint csak magasabb kamatozásra, Magyarországba szívesen jött volna be és itt elhelyezést s biztos fedezetet is talált volna. (Ugy van ! balfelöl) Azok az intézkedések, melyeket a kormány ebben az irányban tett, hézagosak, hiányosak. Én nem vádolom az igen t. földmivelésügyi minister urat, nem is tételezem fel róla, hogy ő ebben az irányban nem tett volna meg mindent, a kormány kebelében ami neki módjában állott. De t. minister ur, az ilyen kérdésekhez a minister urnák tárcáját kellett volna kötnie az adott esetekben. Különösen gazdasági ministernek olyan irányelveket kell képviselnie, amelyek mindegyikéhez hozzá van fűzve egy ország gazdasági ereje, gazdasági létfentartása. Áll ez a főleg mezőgazdasági szakra nézve, amely ennek az országnak legnagyobb kapillaritása. Az igen t. minister urnák, aki ebben a kérdésben teljes jártassággal és tapasztaltsággal bir, mert mint kisgazda saját maga is tapasztalhatta gazdaságában, hogy mit jelent a forgótőke hiánya, hogy mit jelent, ha nzsoráskézbe kerül a mezőgazdasági termelés, tehát többször oda kellett volna dobnia tárcáját, amikor ministertársai részéről nem talált kellő támogatásra. Azok az intézkedések, amelyek idáig ebben az irányban megtéiettek, nem elégíthetik ki ennek az országnak mezőgazdasági termelését. Azt hiszem, nincs olyan gyakorlati mezőgazda, aki elhihetné, hegy 86*5 árfolyamú 8'8%-os kamatozású kölcsön mellett a mezőgazdasági termelés exisztálhat. A mezőgazdasági termelés ilyen hitelt ki nem bir, mert ennyit a földből ki nem hozhat, hiszen a föld csak egyszer terem egy esztendőben, egyszer van aratás, ott szukcessziv bevételről nem lehet szó, a gazdának reálisan kell számolnia különösen ma, amikor olyan fokozott terheket kell magára vállalnia, amelyeket előre kísaámitani maga sem tud. Ez a kérdés Magyarországon talán épen azért szervezhető meg jobban, mert Magyarországnak van néhány altruista intézete, amelylyekről sok jót vagy rosszat mondhatnék, amelyek azonban egy tekintetben feltétlenül megbízhatók, amennyiben nagyon jól meg vannak organizálva erre a célra. Nem kellene tehát a nem ellenőrizhető bankok és részvénytársaságok kezébe adni, hanem az ellenőrizhető altruista intézmények kezébe tehetnénk le a mezőgazdasági hitel kérdését, hogy végre okszerű beruházások és befektetések is sorra kerülhessenek. Hogy visszatérjek Szakáts József t. képviselőtársam beszédére, aki beszédében nagyon szeretett utalni a főbiztos jelentésére, én is utalok a pénzügyi főbiztos ur egy jelentésére, amelyben egy idegen ember, egy idegen hitelezői corps-t képviselő testület Magyarországba helyezett embere megállapitotta, hogy Magyarország szanálása, igenis, a magángazdaságot tönkretette és óva inti a magyar kormányt, hogy ezen a téren ne menjen tovább. Óva intette abban a tekintetben is, hogy megtakarításokat eszközöljön az állami élet vérkeringésében a magángazdaságok számára, mert a magángazdaságok tönkremenése még a külföldi hitelezőknek sem lehet célja. Ha tehát t. barátom a főbiztos jelentésében azt látja meg, ami az ő optimizmusát növeli, meg kellett volna látnia azt is, ami ebben a tekintetben nem az ő malmára hajtja a vizet. A gazdasági felügyelők szerepe a gyakorlatban nem oly mértékben elégiti ki azt a célt, amelyre a gazdasági felügyelőségek intézménye megteremtetett ebben az országban és mint ahogy annak idején a törvény megalkotói ideális gondolkozással elképzelték. Én igenis, fájdalommal és sóvárgással gondolok vissza arra az időre, amikor a földmivelésügyi ministeriumban a magyar agrártársadalom nesztora, Darányi Ignác ült. Én azt a rendszert, azt a gondolkozást a magyar mezőgazdasági érdekeknek olyan irányú nemes istápolását varom és kérem a jelenlegi kormánytól is, mint aminőt Darányitól láttunk. (Helyeslés a baloldalon.) A gazdasági felügyelői intézményt akkor gyakorlati intézménynek képzelték el, amely nem bürokratikusán, nem aktaszerüen intézi a maga dolgait, hanem amely kijár a nép közé, magára vállalja az oktató szerepét, a jó gazdasági atya szerepét, aki kimenvén a nép közé, hirdeti azokat az igéket, amelyek által a nép a gazdasági életnek egy magasabb standardjára tud eljutni. Hiszen tisztában kell lenni a magyar nép sajátosságaival is. A magyar nép nem írásból értő, hanem amint a példabeszéd mondja : szóból ért a magyar ember. A szóbeli elmagyarázásoknak sokkal több gyakorlati jelentőségük van, mint száz irodalmi cikknek, száz brosürának, amelyek bármilyen nehezen megvalósítható gyakorlati kérdésekre nézve megjelennek. Nem akarom ezek jelentőségét lebecsülni, hiszen én a gazdasági irodalom terjesztésének lelkes hive vagyok, mert hiszen, ha mi intelligens agrártársadalmat tudunk nevelni, amely az irodalmi, az elméleti képzettség legmagasabb fokára emelhető, akkor várható és remélhető, hogy ezek lelki és eszmei közrehatása révén a gyakorlatban is érvényesülni fog" nak ezek az elvek, az eszme átültetése elve alapján. A gazdasági felügyelőknek, igenis, ott kell lakniok a járás területén, és nem lehetséges az, hogy a törvényhatóságok mindenféle statisztikai adatok beszerzése miatt, a járási felügyelőket hetekre elvonják a járás területéről. Nem lehet az, hogy sok járási felügyelőség! állás nincs is