Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

A nemzetgyűlés 484. ülése 1925 nagyon körültekintő ennek az állami támogatásnak megadásában. Emlékezetébe idézem, hogy békében milyen sikerült intézmény volt a munkásházak épitése. Minden községben, ahol nagyobbszámu, akár mezőgazdasági., akár ipari munkások voltak, a vármegyek részére a kincstár által rendelkezésre bocsátott pénzből telket tudtak maguknak vásárolni és nagyon szép, egészséges, az ő igényeiknek minden tekintetben megfelelő munkáslakásokhoz is tudtak jutni. Igazán elszomorodik az ember szive, mikor látja a kormányzatnak a békebeli időből származó ezt a támogatását; a földből gyönyörű, egészséges munkásházak nőttek ki, tágas szobákkal, ablakokkal, cseréptetővel, és amikor látjuk a mai helyzetet, hogy az az igénylő, aki megkap ta JA maga házhelyét, igazán emberi lakásra alKalmatlan viskót épit magának. Ezen segíteni kell. Üdvözlöm a földniivelésügyi minister urat abból az okciójából kifolyólag, hogy ezeknek az embereknek segítségére akar menni. Tudomásom szerint mintegy 25 millió aranykorona fogja ezt a célt szolgálni. Itt azonban legyen szabad a minister urat kérnem valamire. Nem tudom, hogy mi az elhatározása, de ne kész anyagok formájában bocsássa ezt a segítséget rendelkezésükre, ne ajtókat, ablakokat vagy kiszabott épületfákat adjon nekik, hanem az, Országos Központi Hitelszövetkezet utján pénzt bocsásson rendelkezésükre. Az ÖKH-nak — mondhatni — minden községben meg van a maga szerve, meg van az igazgatósága, felügyelőbizotttsága, s ezek tökéletesen ismerik azt az egy-két-három-négy ezer embert, akik a községben laknak s nagyon jól tudják, hogy kiket illet meg ez az állami támogatás. Pénzt méltóztassék részükre adni azzal, hogy a helybeli községi hitelszövetkezet legyen érte felelős, az ő igazgatóságuk ellenőrizze azt, hogy a részükre folyósitott összeg tényleg arra a célra fordittatik-e, amely célra kérelmezték, hiszen mindenkit ismernek a községben, ismerik a község apra ját-nagy ját. (Helyeslés a jobboldalon.) Pestről ezt egy központi szervezettel ellenőrizni nem lehet. Meg van nekünk egy kiépített, egészséges szervezetünk, a községi hitelszövetkezetek, ezek utján kell a pénzt az igénylőknek rendelkezésére bocsátani. (Helyeslés jobbfelől.) Meg kell emlékeznem azok sorsáról is, akik nem házhelyet, hanem mezőgazdasági földbirtokot kapnak, egy-két-három holdat. Nagyon helyes volna állami támogatással ezeknek is a hóna alá nyúlni és segiteni őket abban, hogy a részükre kiosztott földet minél intenzivebben meg tudják munkálni. Azt is hallom azonban, hogy bizonyos gőzekékkel vagy akármilyen motorikus ekékkel óhajt a kormány ezeken segiteni. Itt nagyon vigyázni kell, és kérem a földniivelésügyi minister urat, hogy minden figyelmét szegezze ide, nehogy bizonyos traktor vagy motorikus ekevállalkozók iparkodjanak itt ennek a közhasznú célnak szolgálatába állani, s végeredményben azok, akiken a minister urnák szándéka van segiteni, a segítésnek semmi eredményét ne érezzék. Nagyon bajos dolog és komplikált kérdés ez, mert mindenki egyszerre, egy időben akar a maga földjén szántani, s én félek attól, hogy akár bérszántás formájában, akár máő formában az a motorikus ekevállalkozó a maga érdekeit fogja szem előtt tartani. Nem mondom én, hogy drága pénzért fogja a földet felszántani, — mert bizonyára limitálva lesz, hogy katasztrális holdanként mennyiért lesz köteles felszántani — de annak a gépnek évi december hó 14-én, hétfőn. 75 üzemszünete, vagy nem tudom mi, neki kedvező helyzetet jelenthet. Mikor annak a gőzekének vagy motorikus ekének éjjel-nappal üzemben kell lennie, ez végtelenül nehéz kérdés. Ezért a magam részéről nagyon kérem a minister urat, hogy amikor ez a kérdés az ő döntése alá kerül, nagyon nézze meg, hogy annak a gyárosnak érdeke azonos-e annak a kis, földhözjuttatott embernek érdekeive]. Ha már itt tartok a földosztás kérdéséné], legyen szabad a minister ur figyelmét felhivnom egy-két kérdésre. (Halljuk! Halljuk!) A földtörvényt a nemzetgyűlés meghozta, s végrehajtása folyamatban van. Magam részéről csak üdvözölhetem azt, hogy a december 7-én lejárt kritikus terminus nem hosszabbittatQtt meg, mert egy olyan bizonytalanság fenyegette ezt az országot, amely nemcsak a termelésnek intenzivitását, de hitelképességünket is próbára tette. Itt most már egy befejezett dologgal állunk szemben, azonban minden kormányzati erővel és eréllyel kell arra törekedni, hogy ez a kérdés minél gyorsabban befejezést is nyerjen az egész országban. Lehetetlenség engedni azt, hogy birtokban üljenek iölühözjuttatottak anélkül, hogy Kötelezettségük a megváltást szenvedettel szemben szigorúan, birói Ítéletben megállapítva ne legyen. Beleülnek az illető birtokba a földhözjuttatottak és nem tudják azt, hogy kell-e nekik fizetni haszonbért, s ha igen, mennyit, s hogy kell-e nekik fizetni örökváltságot valamikor vagy soha. Arra kérem a földniivelésügyi minister urat, méltóztassék az ő felügyeleti hatáskörében arra törekedni, hogy abban a pillanatban, amikor a földhözjuttatott a maga földjét elfoglalta, tisztában legyen kötelezettségeivel; tudja azt, hogy ő egyelőre haszonbérlő-e, s ha igen, mennyi haszonbért kell neki fizetnie, vagy pedig ha nem haszonbérlő, tudja azt, hogy a föld után, amelybe beleült, mennyi váltságárat kell a volt tulajdonosnak megfizetnie. Nagyon fontos az is, hogy a megváltást szenvedettektől a földbirtoktörvény

r alapján elvett és kisajátított földterületeknek adója abban a percben, mikor az ő haszonélvezetükből az a föld kiesett, már az uj tulajdonosnak vagy az uj haszonélvezőnek terhére rovassék ki. Ez is igazán jogos sérelme a megváltást szenvedetteknek. Egy-két év óta más használja az ő földjüket, de az adót a fináncközegek még mindig rajtuk szedik be. Nem akarok itt kritikát gyakorolni a földosztás felett, — ez megtörtént, befejezett dolog — azonban egy fontos körülményre még fel kell hivnom a figyelmet. A megváltást szenvedettől elvesznek egy bizonyos területű földet s X. és Y. részére osztják ki. Ez a kedvezményezett, jogosult azonban be sem ül a földbe, azt mondva: változtak a konjunktúrák, nekem a föld nem kell. mert a haszonbére drága, vagy drága az ára, s én azt nem fizetem meg. És sokszor ott láthatók a földeken kis ablakok, épen annak folytán, hogy az igényjogosult a földjét nem veszi igénybe. Sokszor egy-két esztendeig teljesen parlagon heyer az ilyen föld, ami a nemzetgazdaság számára olyan, mintha nem is Magyarországon volna az a másfél vagy két katasztrális hold föld. A gazdasági felügyelőknek kell kötelességükké tenni, hogy mindezeket a jelenségeket a legéberebb figyelemmel tartsák. (Helyeslés jobbfelől.) Mindent nézzenek meg, hogy mi történik a maguk járása területén; tudják azt, hogy az a Nagy Tános, aki kapott másfél hold földet, amely aktóber 1-én birtokába lett adva, mit csinál ezzel a földjével, és ha ő megállapította tény-