Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

58 A nemzet g y illés 484. ülése 192t amerikai és német áruval kell versenyeznünk. (Mozgás.) Amikor én a gazdasági tehetetlenségnek, a mandarinizmusnak ezt a kijegeeesedését látom, akkor kérnem kell a mélyen t. minister urat, hogy azoknak az érdekeknek képviseletében, melyeket hivatalból kell képviselnie, méltóztas­sék ezekbe a kérdésekbe jobban, mélyebben belenézni és a mezőgazdasági érdekek kielégí­tésének olyan mértékben eleget tenni, ameny­nyire csak módjában van. Biztosítom róla, hogy ebbeli törekvéseiben az egész magyar gazdakö­zönséget politikai különbség nélkül a háta mö­gött fogja találni. De szólnom kell a szőlőtermelésről is. A i. előadó urnák ebben a tekintetben igazán kime­rítő adatai után nem kivánok részletekbe bo­csátkozni. Egyszerűen konstatálni kívánom azt, hogy Magyarország szőlőtermelése a jelenlegi borértékesitési lehetőségek mellett fenn nem tartható, de azt is hajlandó vagyok konstatálni, hogy akkora szőlőterületet, mint amekkora a mostani, Magyarország a jövőben egyáltalában fenn nem tarthat. Fenn nem tarthat „egyszerűen azért, mert a világversenyben ekkora szőlőterü­let termésével mi keresztültörni magunkat nem tudjuk. Számolnunk: kell tehát azzal, hogy szőlőtermelő területünket legalább is az eddigi felére vagy harmadára redukáljuk, hogy ne ér­hesse szőlőtermelésünket semmiféle külföldi konjunktúrából kifolyólag az a veszély, hogy egyszerűen saját zsírjába fullad. Ott azonban nem állhatunk meg, hogy 400 ezer holdból 200 ezer kikapcsolódik a termelésből és azok az emberek, akik abból éltek, egyszerűen tönkre fognak menni és munkanélküliekké vál­nak, vándorbotot vesznek a kezükbe vagy el­kezdenek egy más foglalkozást, mint amellyel foglalkozott már az ősapjuk is. Ha a kormány ezt a kérdést lelkiismerete­sen veszi, itt megállania semmilyen körülmé­nyek között nem szabad. Szurrogátumról kell gondoskodni. Arról t. i., hogy ezeknek az embe­reknek más gazdasági ágban való elhelyezke­dését biztosítsuk. Ilyet pedig csak egyet isme­rek, a dohánytermelést. Azokon a területeken amelyek par excellence szőlőtermő területek. akár lankás helyeken» akár pedig homokon, csak egyetlen más intenziv termelési ág van. mely egyszersmind kis területen termeíve is biztosithatja egy család exisztenciáját, a do­hánytermelés. Hogy a dohánytermelés tekinte­tében hol tartank, ezt! a ti. előodó ur igen jól meg­világította. Ahelyett, hogy mi lennénk Európa dohányszállitói, vissza hagytuk fejleszteni do­hánytermelésünket annyira, hogy ha igy megy, hamarosan már a saját szükségletünket sem tudjuk kielégíteni. Ezért én nem a minister urat okolom, mert neki nincs ebben része, de része van annak a lehetetlen fináncpolitikának és annak az álla­potnak, hogy egy par excellence mezőgazda­sági művelési ágat zöldhajtókás fináncok és jövedék-jogászokkal akarnak életbentartani. Ne Yegje rossznéven a minister ur, de a mi­nister urnák itt kötelessége közbelépni és pe­dig akként, hogy a dohánymonopoliumot bi­furkáltassék, hogy a termelési és jövedéki rész efválasztassék egymástól. A jövedéki részt ám lássák el a fináncok, de ne legyen közük a ter­meléshez, mert hiszen termelni a finánc nem tud, fogalma sincs a gazdaságról és nemcsak hogy fejleszteni nem képes a dohánytermelést, hanem — mint Magyarország példája mutatja — a legnagyobb dohánykonjunktura idején tönkre tudta tenni a gyönyörű magyar do­hánytermelést. Arról nein is beszélek, hogy ha . évi december hó 14-én, hétfőn. fiskális szempontból vizsgáljuk a dolgot, ha nem a gazda iparkodása irányit egy terme­lést, hanem a fináncpolitika, mely szerint be­váltom a dohányt, ha megkapom a megfelelő obolust — mert ezt itt is nyíltan hangoztatom, hogy nincs gazda, akinek a beváltáskor le ne kellene adni ezt az adót, amelyről tudja a mi­nister ur és tud mindenki, — akkor azt kell mondanom t. minister ur, hogy ez Balkán és hogy ezt a Balkánt tessék kisöpörni, tessék lehetetlenné tenni az ilyen visszaéléseket. Tu­• doni, hogy ebből megint tisztviselőellenes tá­madást fognak konstruálni bizonyos elemek, de nem bánom. A tisztességtelenséget táma­dom, A tisztességes és kötelességtudó tisztvi­selővel szemben senki nálam nagyobb elisme­réssel és tisztelettel nem viseltetik. (Élénk he­lyeslés a balközépen és a baloldalon.) Szóval oda konklu dalok, nem "akarom a kérdést per longum et latum tárgyalni, a t- minister ur­nák kötelessége közbelépni, kötelessége a bi­furkációt megcsinálni, a magyar dohányter­melés felemelése érdekében és mindannak ér­dekében, ami ezzel vele jár, de kötelessége a tönkremenő szőlőbirtokosok érdekében is, akik­nek egyetlenegy kiút, egyetlenegy menedék marad a biztos tönkremenéssei szemben, ha okos, reális, céltudatos gazdasági politikával odaviszi a t. minister ur a termelést, hogy az eddigi szőlőterületeket fokozatosan, okosan, tervszerűen dohánytermelő-területekké változ­tatja át. Nem akarok a t. minister urnák re­cepteket adni, hogy ezt miként és hogyan mél­tóztassék csinálni. Van a t. minister urnák szakembere elég, méltóztassék azokat meghall­gatni, méltóztassék gyakorlati gazdákat, do­hánytermelőket is ankétre összehívni, méltóz­tassék ezt a kérdést rneghányni-vetni, ezt az egész vonalon kidolgozni és ha meg lesz a t. minister ur térve, akkor a bifurkációt feltét­lenül létrehozni, mert ho_gy egy par excellence mezőgazdasági ág termelési része fináncok ke­zében maradjon, ez a képtelenség csak Ma­gyarországon, de sehol máshol a világon nem volna lehetséges. Még egy másik körülményre is fel akarom hívni a t. minister ur figyelmét. Ez a mező­gazdasági szesztermelés fejlesztése. Nem abból a célból, t, minister ur, hogy itt az emberek még többet igyanak, — úgyis tudom, hogy ele­get isznak — hanem a szesztermelés fejleszté­sében én egy sokkal messzebbmenő célra tekin­tek. Olyan államnak, mint amilyen ma Ma­gyarország, amelynek petróleumja, tehát ben­zinje nincs, amelynek sem yilágitóanyaga, sem természetes motorikus hajtóerői nincse­nek, annak iparkodnia kell, hogy ezen a téren önmagát lehetőleg függetlenítse. Erre csak egyetlenegy módunk van, az, hogy ipari cé­lokra, gépeink hajtására is lehetőleg moto­rikus szeszt termelünk. Ez pedig a mezőgazda­ság hivatása. Méltóztassék csak arra gondolni, t, minister ur, ha a szabolcsmegyei 50.000 va­gon burgonyát, amely most ott rothad és el­adhatatlan, fel lehetne dolgoztatni és ha ezt a szeszt felhasználhatnék motorikus hajtóerő­nek, mennyi adót takaríthatnánk meg, melyet most a külföldnek fizetünk a drága petró­leumért. Mondom, ennek az országnak, amely­nek hajtóereje nincs, iparkodnia kell, hogy minden eshetőségre előkészüljön és ha nem is tudjuk a peróleumot és benzint teljesen nélkü­lözni, legalább annyira le kell fokoznunk ezek behozatalát, hogy az á nemzet közgazdasági érdekeivel összhangban álljon. Ezeket akartam röviden megjegyezni és a magam részéről csak arra kérem a mél3 r en i,

Next

/
Thumbnails
Contents