Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-484
56 A nemzetgyűlés 484. ülésé 1925. nister urnák is meg kell tartania, (Farkas István: Ugy kellene! — Malasits Géza: Nem teszik!) Ha nekem kötelességem a törvényt ismerni, akkor kötelessége magának a földmivelésiigyi minister urnák is a szakmájába tartozó törvényeket ismernie és törvények alapján állva kell intézkedéseit végrehajtani. Kövid az idő, nem megyek tehát végig tételenkint most a költségvetésen, hanem áttérek a 16. címre, a gazdasági munkaügyi igazgatásra. Az előbb rámutattam a lótenyésztésnél, hogy milyen horribilis összeget, több mint 40 milliárd koronát tesz ki (Farkas István: Hogy a belügyminister ur lovagolhasson!), a földmivelésügyi minister ur pedig a totalizatőradót, amely évente meglehetősen nagy összeg, elvonja a költségvetésből és ugyanehhez a címhez használja fel. Amikor azonban megnézzük a gazdasági munkaügyi igazgatást, amely részben a mezőgazdasági munkások érdekeit szolgálán, akkor már ehhez képest meglehetősen sovány tételekkel találkozunk. Épen az előbb utaltam a mezőgazdasági munkások szociálpolitikai érdekeire és bizonyos törvényjavaslatok előterjesztését sürgettem, amelyeket egyébként gyenge hangon megígért a földmivelésügyi minister ur. Itt ismét utalok arra, hogy egyetlen szociálpolitikai törvényünk az Országos Gazdasági Cselédsegélyző Pénztárra vonatkozó törvény. (Malasits Géza: A kódispénztár!) Ennek a pénztárnak támogatására 1.232,000.000 korona van beállítva a gazdasági munkaügyi igazgatás rovatába. Tudnunk kell. hogy ennek a törvénynek meghozatalával bizonyos hozzájárulást szavazott meg akkor a képviselőház az intézmény fentartásához, amely összeg először 100.000, később 150.000 aranykorona volt. Ha most megnézem ennek a pénztárnak évi jelentését, kitűnik, hogy ez a pénztár a legutóbbi évben, ]924-ben mintegy 328 millió korona segélyt fizetett ki különböző segélyezési címeken. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék beszédét egy percen belül befejezni! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Miután bozzá sem foghatok tárgyam taglalásához, ezt fentartom a részletekre. Most csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy amennyire végigvonul a költségvetésen az állami apparátusnak, az állami adminisztrációnak és nem valójában \ a földmivelésnek az érdekeit szolgáló nehéz i milliárdok, ép olyan soványan jelent- ! kéznek a koronák, amelyek a mezőgazdasági szociálpolitikai célokat szolgálnák. (Malasits Géza: Ezer körmük van, amikor venni kell!) Legyen szabad csak azt megemlítenem, hogy ebből az 1.300,-000.000 koronás tételből 300 millió segély kiosztása mellett 1.120,000.000 | korona megy a hivatalnokoknak, annak a 26 ; főből álló személyzetnek, amely ezt a pénztárt ; igazgatja. Hangsúlyozom. 300 millió koronát j fizettek ki^ legutolsó évi jelentés szerint egy j évben segélyezésekre! Ha mi csinálnánk ilyen j intézményeket, becsuknának érte bennünket. ; (Farkas István: Jogosan is! — Malasits Géza: j Ott volna a belügyminister!) Ha 1.300,000 000 koronái, illetőleg még többet is — mert a jelen- | tésben még több kiadás is foglaltatik — fordi- j tanánk a személyzet fizetésére azért, hogy 300 millió korona segélyt kioszthassunk, amely se- j gély néha fejenként 1280 koronát tesz ki. akkor j minket ezért a cselekményünkért _ becsuknának j és nem neveznék ezt a szégyenteljes intézkedé- | seinket szociálpolitikai cselekményeknek. (Ugy van van! a szélsöbaloldalon.) \ Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni, évi december hó 14-én, hétfőn. Szeder Ferene : Befejezem beszédemet. Mondom, fentartom a részletekre, amiket itt el akartam mondani, és a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik 1 Petrovits György jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Az egész mezőgazdaságra vonatkozó anyagnak az után a kimerítő taglalása után, amelyet a mélyen t. előadó úrtól hallottunk, valamint azok után, amiket a mélyen t. minister ur szives volt a gazdaközönség igen nagy részének megnyugtatására itt a Házban kijelenteni, kétséget nem szenved előttem, hogy a mezőgazdaság ügyének vitelében a legmesszebbmenő jóakaratra és jószándékra számithatunk. (Malasits Géza : Különösen a nagybirtokosok !) Nem tehetek róla, nem vagyok egészen egy véleményen a t. képviselő úrral. Lehet, hogy szemeink egészen másként fognak és füleink másként hallanak, azokban a kérdésekben azonban, amelyet épen az előadó ur taglalt, és azokban is, amiket a minister ur nagyrészt kijelenteni szives volt, én messzebbmenő célokat is láttam a nagybirtokok támogatásánál. Előre bocsátva mindezeket, nem tagadhatom meg magamtól azt a kötelességet, hogy a földmiveiésügyi tárcánál is rá ne mutassak bizonyos olyan dolgokra, amelyeket szerény véleményem szerint a földmivelési kormánynak most már haladéktalanul meg kell szívlelnie. Az általános vitánál már rámutattam azokra az óriási adókra és terhekre, amelyek a mezőgazdaságot sújtották és sújtják. Az előadó ur előadásában számadatokkal világított rá, hogy az országban befolyó minden néven nevezendő adókból — tehát nemcsak a földadóból, hanem az egyéb összes adókból is — milyen mértékben veszi ki részét a vidék, vagyis a mezőgazdaság. Én egészen röviden csak arra akarok itt még rámutatni, és a minister ur figyelmét arra a körülményre akarom felhívni, hogy a vidéken, az én vidékemen, a földesgazdák földjeiket bocsátják áruba, hogy adófizetési kötelezettségüknek eleget tudjanak tenni. Ez a legtipikusabb, legeklatánsabb példája annak, amikor az állam, amelynek — adóban — tulajdonképen csak a haszonból volna szabad levenni, a haszonnak egy bizonyos részét közcélokra elvenni, magát a törzsvagy ont támadja meg. Ezekkel a sajnálatos jelenségekkel szemben én a földmivelésiigyí minister urnák, mint a mezőgazdasággal foglalkozó népesség par excellence hivatott védelmezőjének figyelmét felhívom arra, hogy végre most már lépjen közbe, végre provokáljon intézkedéseket a kormánynál abban az irányban, hogy necsak véget vessen a teherviselés eme mértékének amely ma a mezőgazdaságot sújtja, hanem hogy a kormány gondoskodjék immár a mezőgazdaság mértéktelen s elviselhetetlen adóterhének megfelelő leszállításáról is. Mert, ha ez a politika tovább folytatódik, mélyen t. minister ur, akkor a mezőgazdaság a legrövidebb időn belül csődbe kerül. Én állithatom, — és ezt számadatokkal is tudnám igazolni — hogy az én vármegyémben az öt ujjamon megolvashatom azokat a gazdákat- akiknek adósságuk nincs; a különbség csak az, hogy míg a nagybirtok milliárdokkr tartozik, addig a kisbirtok is aránylagosan ép ugy el van adósodva. El van tehát adósodva kivétel nélkül mindenki, és hogy adófizetési kötelezettségének eleget tudjon tenni, az én
