Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-483

'Ä nemzetgyűlés 483. ülése 1925. évi december hó 12-én, szombaton. 41 ügyei tartják távol attól, hogy a nyugdíjasok érdekében... Elnök: A képviselő ur egy megjegyzést mondott a minister úrra, aki nincsen jelen. Az elnökségnek értesülése van arról, hogy a minister ur ebben a pillanatban egy halaszthatatlan, fontos közügy miatt van távol az ülésrőL Szilágyi Laios: Az ilyen magatartás, mint a kereskedelemügyi minister ur mostani magatartása, váltja ki a nyugdíjasok gyűléséből azokat az indokolt kifakadásokat, amelyeknek csak egyik sporadikus jelensége volt az, amikor a nyugdíjas tábornok egyszerre a szociáldemokratákhoz kívánt csatlakozni. (Malasits Géza: Jó helyre! — Felkiáltások a jobboldalon: ite már iaaz!) Mi a nyugdíjasok sérelmeinek lényege

1

? A lényege először is az, hogy kevesebb nyugdíjat kapnak, mint amennyit a törvényes hatá^ rozmányok alapján kapniok kellene. Az első kifogásuk tehát az, hogy kevesebbet folyósítanak számukra, a másik pedig az, hogy a nyugdíjazás időpontját tekintve különbséget tesznek nyugdíjas és nyugdíjas között ugy, mint az állami alkalmazottaknál. (Tamássy József: A Kansz akarta!) Ez teljesen jogtalan, igazságtalan, szívtelen és kegyetlen eljárás, mert különbséget tenni nyugdíjas és nyugdíjas között csak abban az esetben lehetne, ha azt kutatnám, hogy ez és az a nyugdíjas mely napon lépett a magyar államvasút szolgálatába,, tehát ha azt mondanám, hogy most hozok ilyen törvényt, vagy ilyen ministeri rendeletet, elrendelek egy fizetésvagy nyugdíjcsökkentést, de ez csak a mai naptól, 1925 december 12-től érvényes olyan formában, hogy akik holnaptól kezdve lépnek be a magyar államvasút kötelékébe, azokra már vonatkozik, de akik még tegnap léptek be a magyar államvasutak kötelékébe, azok abban a tudatban válsztották ezt a pályát, hogy az ő jövőjüket, életüket akként élik le, hogy 35 vagy 30 évi szolgálat után azt a nyugdíjat kapják, amelyet számukra a törvényes szabályok biztosítanak, T. Nemzetgyűlés ! A szanálás^ értelmében csökkentették a nyugdíjakat ugy az államvasuti, mint az állami alkalmazottaknál. Mindkettő igazságtalan, de — mondom — különösen igazsáaíalan az államvasuti aki*ál. mert azoknak külön állásxik van, azoknak szerzett jogaik vannak. Az. hogy a szanálás sikere érdekében a nyugdíjasok járandóságának Bizonyos százalékát visszatartják, semmi egyéb, mint jövedelmi adó az állítólagos célból: a szanálás sikere érdekében, jövedelmi adó, amely csodálatosképen fordított arányban fokozódik, Minél kevesebb nyugdíjat kap valaki pénzben kifejezve, annál nagyobb százaiéköt vonnak le a járandóságaiból és minél több nyugdíjat kap valaki, annál kevesebb százalékot vonnak le. Tehát jövedelmi adó, amely nemhogy progresszív volna, de fordított arányban növekszik lefelé, amelynél az életkor r számit mint adómérték. Ez minden igazságérzéssel homlokegyenesen ellenkezik, erkölcsi szempontból is tűrhetetlen, tehát itt a nemzetgyűlés üléstermében elsősorban perhorreszkáloin. , Ma tényleg az. a helyzet, hogy a magyar államvasút nyugdíjasai egy töredékét kanják annak, amit kapniok kellene, ha a kormány és a hatalmon f levők betartották volna a törvényes szahályokat. Em ellet az államvasuti nyugdíjasok abban a tudatban voltak, hogy á ténylegesek járandóságai és az ő járandósáNAPLÓ. XXXVTTT. gaik között van egy állandó automatikus összefüggés: amennyiben emelkednek a ténylegesek járandóságai, automatikusan • emelkednek utána a nyugdíjasok, ny

up béresek, özvegyek és árvák járandóságai is. Ehelyett azt látjuk, hogy a kormány ez elől kitért, kitért pedig furfangos formában, kitért olyanformán, hogy nem fizetésemelést adott a ténylegeseknek, haím segélyt nyújtott nekik. Játszik a kormány a szavakkal: fizetésemelés helyett elkereszteli genfi segélynek, ezt adja a ténylegeseknek és a nyugdíjasokat elutasitja azzal, hogy a nyugdíjasokra ez nem vonatkozik, mert ez nem fizetésemelés, hanem segély. (Tamássy József: Törzsfizetésüket emelték fel, nem a segélyt!) Minden esetben, amikor a tényleges fizetést emelik, emelni kellene a nyugdíjasok járandóságát is. Ez különösen az elmúlt félesztendőre vonatkozik, amikor ennek a bizonyos genfi segélynek élvezete megvolt a ténylegesek javára. Azt ígérték, hogy ha a pénzügyi egyensúly helyreáll, akkor jön el a nyugdíjasok ideje, és akkor ki lehetnek elégítve azok a követelések. Ehelyett azt látjuk, hogy a magyar államvasút dicsekszik azzal, hogy a pénzügyi egyensűb'a helyreállott, dicsekszik azzal, hogy 26 millió aranykorona üzleti felesleggel zárult az esztendeje, tehát kimutat tiszta nyereséget; ennek ellenére nem gondoskodik alkalmazottairól, illetőleg nyugdíjasairól, nyugbéreseiről, özvegyeiről és árváiról. Pedig ez a 26 millió felesleg mai értékben 377 milliárd papirkoronát tenne ki. A ténylegesek kapják a segélyeket, a különféle üzleti pótlékokat, részesedési jutalékokat, karácsonyi és újévi ajándékokat, de a nyugdíjasok mindezektől elesnek. Emellett hivatkoznak egészen nevetségesen a külföldre. Elterelni próbálják a figyelmet a népszövetségi főbiztos irányában, mintha csak tőle függne a javítás, holott ehhez sem a Népszövetségnek, sem a főbiztosnak semmi köze nincs, mert megint csak viszszatérek oda, ahonnan kiindultam, hogy hivatalosan is megállapittatott, hogy a magyar államvasutak intézménye önálló kereskedelmi vállalat, amely ugy fizeti a maga alkalmazottait, ahogy akarja, és ezeknek az alkalmazottaknak sorsa abszolúte nincs semminemű kapcsolatban az állami alkalmazottak sorsával. Még a szociális segitség terén se mérnek egyforma mértékkel. Még ilyen abnormisan hideg télen is, mint amilyen most van, azt látjuk, hogy a ténylegesek és nyugdíjasok között különbséget tesznek például a szén és a tüzelőfa kiutalásánál is, a nyugdíjasok e téren is súlyos hátrányokat szenvednek és hiába fordultunk e tekintetben az ellenzéknek különböző pártjai az Államvasutak igazgatóságának elnökéhez, azt a választ kaptuk tőle Írásban, hogy rettentő nagy adminisztrációs nehézségekkel járna, ha a nyugdíjasokra is kiterjesztenék azt az áldásos intézkedést, hosy részletekben fizethetik le téli tüzelésre szükséges tűzifa és szén árát. Tehát még a szociális segitség tekintetében is — még ilyen abnormis helyzetben is — különbséget tesznek a ténylegesek és a nyugdíjasok között. Arról ezúttal nem akarok beszélni, hogy a 32.000 államvasuti nyugdíjas miként került nyugdíjba, hogy hány olyan egyén van

% aki személy szerint nem tetszett a főnökének, vagy akinek politikai nézete nem tetszett; a főnökének, ment el az igazságtalanul megindított és igazságtalanul végrehajtott fegyelmi eljárások során — nem beszélek most