Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-494

434 A nemzetgyűlés 494. ülése 1926. évi január hó 22-én, pénteken. Csik József jegyző: Herezegh Béla! Elnök: A képviselő ur nincs itt. Töröltetik. Csik József jegyző: Frühwirth Mátyás! Elnök: Nincs itt. Töröltetik. Csik József jegyző: Perlaki György! Elnök: Nincs itt. Töröltetik. Csik József jegyző: Tarnássy József! Elnök: Nincs itt. Töröltetik. Csik József jegyző: Petrovits György! Elnök: Nincs itt Töröltetik. Csik József jegyző: Pintér László! Elnök: Nincs itt. Töröltetik. Csik József jegyző: Mándy Sámuel! Elnök: Nincs itt. Töröltetik. Csik József jegyző: Szabó József! Elnök: Nincs itt. Töröltetik. Csik József jegyző: Saly Endre! Saly Endre: Tisztelettel kérem a tanácskozóképesség megállapítását. 4 Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék à jelenlévő képviselő urak számát megolvasni. Csik József jegyző (megszámlálja a jelenlévő képviselőket): Tizenhét! Elnök: Megállapítom, hogy a Ház ezidoszerint nem tanácskozóképes, ezért az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Saly Endre képviselő urat illeti a szó. Saly Endre: T. Nemzetgyűlés! Az általános vita kapcsán a pénzügyminister ur kifogásolta Várnai képviselőtársamnak azt a megjegyzését, hogy ő soknak tartotta a honvédelmi ministerium kiadásait, Ezzel kapcsolatban a pénzügyminister ur azt a megjegyzést tette, hogy bár ez a költség nagyobb volna, minél több volna, annál jobb lenne az országnak. Én bátor vagyok teljes tisztelettel kétségbevonni, hogy az országnak annál jobb lenne, minél nagyobbak a honvédelmi költségek, mert én azt tartom, hogy minél kevesebb egyént kell eltartani az országban az adófizető polgároknak, annál boldogabb az ország. A jó pénzügymini sternek tehát arra kell törekednie, hogy minél kevesebb eltartott legyen az országban, hogy csak annyi állami alkalmazott legyen, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hoey az állami adminisztrációt lebonyolítsák. Egyetlenegy emberrel sem szabad tehát többnek lennie, mint amennyi feltétlenül szükséges és egy jó péiizügyministernek arra kell törekednie, hogy minden módot felhasználjon arra, hogy az eltartottak létszámát arra a minimumra csökkentse le, amely szükséges az admini sztráci ó fentartásához. Ezek előrebocsátása után csak még néhány megjegyzésem van ennél a tárcánál. Már többször beszéltünk ebben a Házban arról, hogy a magyar állam költségvetési bevételének legnagyobb része közvetett adókból folyik be, nem egyenes állami adókból és felhívtuk a minister ur figyelmét arra, hogy neki törekedni kell arra, hogy lehetőleg fokozatosan rátérjen ismét arra az útra, amelvekre már az összes nyugati államok rátértek, t. i. hogy mindig többet és többet vetnek ki egyenes állami adó címen, mint közvetett adó címen. A magyar államnak is erre kell baziroznia fő adóprogrammját, az adók behajtását, és törekedni kell arra, hogy árbevételeket egyenes adókból és ne közvetett adókból hajtsák be. Csak arra akarok itt rámutatni a sommázottból, hogy míg egyenes adókból nem egészen 2 billió folyik be, forgalmi adókból több, mint 2 billió, nem is számítva ehhez a fogyasztási és egyéb hasonló adókat, amelyek tetemesen megdrágítják a megélhetést is. Igaz, a kormány mindig arra hivatkozik, hogy a vagyon ugy is eléggé meg van terhelve, mert — hogy többet ne mondjak — a földbirtokosok nem 14.500-as, hanem tizenhétezres szorzószám alapján fizetik a maguk adóját. De ha megnézzük a Smith által kiadott havi kimutatásokat, akkor is kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy egyenes adó címén egyetlen egy hónapban sem folyik be annyi, amennyit kivetnek, mindig kevesebb folyik be, a forgalmi adóból, fogyasztási adóból, közvetett adók címén azután lényegesen több folyik be minden hónapban, mint amennyi a költségvetésben szerepel. Ez tehát egészségtelen állapot és ha a pénzügyminister igazán szivén viseli az ország népének, Magyarország dolgozó népességének érdekét, arra kell törekednie, hogy ezek a közvetett adók minél hamarabb csökkentessenek és az egyenes adók emeltessenek. Tavasszal, amikor az indemnitást tárgyaltuk és a pénzügyminister beszámolt arról, hogy milyen nagy beruházásokat fog eszközöltetni, hogy a termelő munka Magyarországon is meginduljon, bátor voltam azt a kérdést intézni a minister úrhoz, hogy ezek a beruházások mikor kezdődnek, mert ha már megkezdődnek, akkor is késő volna. Sürgettem, hogy minél előbb csinálják meg ezeket a beruházásokat, mire a üénzügy

minister ur azt mondotta, hogy az sokkal hamarabb meg fog történni, mint én gondolom. A történtek után megállapíthatom, hogy nem ugy áll a dolog, hogy sokkal hamarabb kezdték megindítani a beruházásokat, mint én gondoltam, hanem sokkal^ később, mint én gondoltam, mert a beruházási Programm végrehajtása még most sem történt meg, most sem látjuk annak eredményeit, hiszen a munkásság ezrei, tízezrei és százezrei munka nélkül vannak az országban. A kormánynak be kell látnia, hogy ha az országot talpra akarja állítani, ezt csak termelő munkával teheti. Minden lehetőt meg kell kísérelnie arra, hogy az országon belül a munka meginduljon. A pénzügyminister ur előtt — minthogy ez a kérdés a pénzügyi tárcához tartozik — itt ismételten fel kell vetnem azt a kérdést, nem látja-e elérkezettnek az időt arra, hogy a bankok manipulációiba közelebbről betekintsen és arra törekedjék, hogy építési kölcsönök folyósíthassanak, hogy azoknak, akik építeni vagy épittetni akarnak, olyan kölcsönök álljanak rendelkezésére, amelyeknek felhasználásával felépíthetik kis viskójukat, házikójukat. Csökkenteni kell a tőke után fizetendő kamatokat, hogy azok, akik épiteni vagy épittetni akarnak, megfelelő kölesönhöz jutva, fel tudják épiteni azt, amit akarnak. A munka megindulása az építés megindításával kezdődik, tehát az egész kormányzatnak első kötelessége arra törekedni, hogy Magyarországon az építkezések meginduljanak, nemcsak azért, hogy fedél alá jussanak mindazok, akiknek nincs megfelelő lakásuk, hanem azért is, hogy a munka ennek kapcsán meginduljon. Rá akarok mutatni ezzel kapcsolatban arra, hogy, amint tudjuk a legutóbbi időben a népjóléti minister ur akciót indított a drágaság letörésére, behivatta a különböző érdekeltségeket és ezeket, hogy ugy mondjam, rábeszéléssel, ráolvasással — mint ahogy falun a betegeket szokták gyógyítani — rá akarta bírni az árak csökkentésére. Rá akarok mutatni ennek kapcsán arra is, hogy egy ilyen értekezletre, amelyen a cúkoradó kérdését akarták tárgyalni, meghívta a minister ur a