Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-494

426 A nemzetgyűlés 494. ülése 1026, Következik a rendkívüli kiadások tétele. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa) : Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások 120.332,000.000 korona. Nincs senki feljegyezve. Elnök: A tétel meg nem t ám adtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Ezzel a honvédelmi tárca részleteiben is letárgyal tátott. Mielőtt a pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalását megkezdenők, az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Következik a pénzügyministerium költségvetésének általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Nemzetgyűlés ! A pénzügyi tárca költségvetése tükrözi vissza a kormányzat egész politikai tevékenységét. Az összes közgazdasági, kulturális és szociális kérdések hű kifejezője az a számadathalmaz, melyet ennek a tárcának költségvetése magában foglal. Ebből a költségvetésből megállapíthatjuk, hogy a pénzügyi kormányzat igyekezett az ország polgársága teherbiróképességének figyelembevételéivel minden egyes kormányzati ágat akképen dotálni, hogy a legszükségesebb tennivalók megvalósíthatók legyenek, de egyszersmind figyelemmel votlt arra is, hogy az egyes tárcák kívánalmai csak addig a határig' teljesíttessenek, amely határon túlmenve már veszélyeztetve volna az államháztartás egyensúlyának további fennmaradása. A költségvetés általános vitájában elhangzott beszédek egész tömegét emiitették ama kívánalmaknak, amelyeknek megvalósítása feltétlenül szükséges volna. De egyszersmind ugyanakkor éles bírálat alá vették a kormányzat bevételi forrásait, pedis' hiszen elképzelhetetlen, hogy bevételek nélkül e kívánalmak, tennivalók megvalósíthatók lennének. A költségvetés egész komplexumát a pénzügyi tárca költségvetésén keresztül vezetve megállapíthatjuk, hogy a pénzügyi kormányzat, bár rendkívül nehéz probléma elé állíttatott az egyes kormányzati ágak kívánalmainak teljesítése vagy megtagadásakor, de ha objektívek akarunk lenni, tagadhatatlan, hogy a különböző közgazdasági, kulturális és szociális jelentőségű beruházások a pénzügyi kormányzat mélységes megfontolásáról, éles előrelátásáról és legfőképen hazafias aggodalmáról tesznek tann bizo ny ságot. Az ellenzéki bírálat helyes és feltétlenül szükséges is, ha az ország helyzetével, anyagi erejével és a tényleges lehetőségekkel számolva, a tiszta tárgyilagosság keretében marad. De méltóztassék megengedni nekem, hogy a hosszú költségvetési vitából azt a tapasztalatot is leszűrhessem magamnak, hogy az ellenzéki felszólalások egy része, — tisztelet a kivételeknek — bár jóhiszeműen, de igyekezett félremagyarázni mindazokat az elvitázhatatlanul hazafias törekvéseket, amelyek e költségvetés minden egyes tételéből kiviláglanak. E ferde nézőpontból beállított ellenzéki felszólalások, amelyek messze eltávolodnak a valóságos helyzettől, semmi esetre sem alkalmasak arra, hogy az ország polgárságának az államháztartás rendbehozatala körül kifejtett végtelenül nagy áldozatkészsége és hazafias viselkedése mellett meglegyen legalább az az egyetlen megnyugvása, hogy ezeket a végtelenül évi január hó 22-én, pénteken. nagy áldozatokat nem hiába hozta meg. Én azonban annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy az ország polgársága nyitott szemmel jár és mindenesetre észre fogja venni, hogy az előző évekkel szemben, habár lassú tempóban is, de mindenesetre előrehaladtunk. (ügy van! jobb felől.) Rátérve már most a pénzügyi tárca költségvetésének ismertetésére, itt több olyan körülményre kívánok rámutatni, amelyek e költségvetés helyes elbírálásánál kiváló fontossággal bírnak. Ha a fősommázat első mellékletét vesszük vizsgálat alá, ott a pénzügyi tárca nettó kiadási tételeinél igen mérsékelt összegeket látunk, azonban figyelembe kell vennünk azt is, hogy ezekben az összegekben nem foglaltatnak benn a pénzügyi nyugdíjasok járandóságai, valamint a beruházások előirányzata sem, amely összegek a nettó-költsegvetésben külön vannak elszámolva, de főkép nem a dohány- és só jövedék kiadásai, amelyek pedig e tárca kiadási tételeinek egyik legnagyobb részét képezik és amelyeket a nettóköltségvetés a bevételeknél vesz számításba oly módon, hogy a dohány- és sójövedéknek csak a feleslegét mutatja ki a bevételek kiszámításánál. A pénzügyi tárca költségvetésének helyes elbírálása szempontjából tehát épen ennél a tárcánál a legfontosabb, hogy a bruttó-költségvetés legyen a kiindulás alapja. A bruttó-számokat véve tehát moist már alapul, azt láthatjuk, hogy a költségvetés bevételei az előző évi 360*5 millió aranykoronával szemben rna 553*5 millió aranykoronával, kiadásai pedig a múlt esztendei 87 millió aranykoronával szemben 105 millió aranykoronával vannak előirányozva. Ezt az emelkedést főkép két körülmény idézi elő. Egyik körülmény — amely ugy a bevételeknél, mint a kiadásoknál egyaránt mutatkozik — a papírkorona időközi értékjavulása, melynek következtében ugyanolyan papirkorona-összeg ma körülbelül 17%-kal nagyobb aranykoronaösszegnek felel meg. Ez tehát tulaj donképen nem jelent egyúttal nagyobb pénzösszeget, mert ez csupán ugyanazon pénzösszegnek a papírkorona nemzetközi értékelese, illetőleg átszámítása következtében előállott különbség. Legjobban kitűnik ez azonban akkor, ha a pénzügyi tárca előirányzatát papirkoronákban hasonlítjuk össze a múlt esztendei előirányzat papirkorona-összegeivel. Míg ugyanis a bevételek aranykoronában mintegy 50%-os emelkedést mutatnak, addig, ha a panirkorona-előirányzatot nézzük, a múlt évi 6128 milliárd papírkorona bevétellel szemben most 8027 milliárd papirkoronát látunk előirányozva. Ez az emelkedés tehát nem 50%-os, miként az aranykoronában mutatkozik, hanem —ha azt papirkoronában vesszük számításba — csak 30%-os. A kiadások pedig papirkoronákban úgyszólván lényeges különbséget alig mutatnak, amennyiben a múlt évi 1479 milliárd papírkorona kiadással szemben most 1525 milliárd papírkorona van előirányozva, ami összesen alig 3%-os emelkedést mutat és tulajdonképen ez is abból állott elő, hogy időközben a törvényen alapuló lakáspénzek emelkedtek, de emelkedtek ezenkívül a kiküldetési napidíjak is. A másik momentum, amelyre itt szintén rá akarok mutatni, az, hogy a bevételek emelkedése — miként már a költségvetés tárgyalásának megkezdése alkalmával elmondott általános előadói beszédemben is voltam bátor rámutatni — nem jelenti még papirkoronákban sem a közterhek emelését, amennyi-