Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-494

424 A nemzetgyűlés 494. ülése 192t Kende» bevételek. Gazdasági jövedelemből: 2.411,920.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 2. Cím. Parancsnokságok és hatóságok. Kiadás. Rendes kiadások. 1. Rovat. Személyi járandóságok: 22.787,010.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa); 2. Rovat. Dologi kiadások: 17.183 260.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 3. Cím. Csapatok. Kiadás. Rendes kiadások. 1. Rovat. Személyi járandóságok 498.143,650.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 2. Rovat. Dologi kiadások 252.033,340.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 3. Rovat. Hadianyaggyár bérleti költségei 41.140,460.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. Elhelyezési épületek átalakítására és tatarozására 7.643,100.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. Hasznavehetetlen felszerelés, fegyver- és löszei-hulladék eladásából, lovak értékesítéséből és haszonbérekből 1 milliárd 76750.000 korona. ' Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 4. Cím. Ludovika Akadémia. Kiadás. Rendes kiadások. 1. Rovat. Személyi járandóságok 15 milliárd 537,020.000 korona. Elnök: Meeszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 2. Rovat. Dologi kiadások 9.258,330.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. Lndovika Akadémia által? nos alapjövedelméből és a fizetéses növendékekért befolyó táp- és tandíjakból 832350.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 5. cím. Nyugellátások. Kiadás. Rendes kiadások: 267.421,490.000 K. — Hegymegi-Kiss Pál! Hegymeg'i-Kiss Pál: Mélylen t. Nemzetgyűlés! A honvédelmi minister ur ma beszédében foglalkozni méltóztatott Jankovieh vezérkari ezredes ur nyugdíjaztatásának kérdésével is, még pedig utalással ebben az ügyben elmondani szándékolt interpellációmra. Nézetem szerint ezek a kérdések, mivel a frankhamisítással kapcsolatosak, a parlamenti vizsgálóbizottság hatáskörébe tartoznak. Én is ezen az alapon nem mondottam el interpellációmat, mert megvárom, hogy a vizsgáló-bizottság ezekben a kérdésekben milyen tényállást állapit meg. Meglepő tehát a honvédelmi minister ur eljárása, amennyiben voltaképen az én intetrpellációmat illetőleg is nyilatkozni méltóztatott Ilyenformán a többi minister urak hasonlóképen nyilatkozhatnának a felvetett szabálytalanságokkal kapcsolatban. A magam részéről ma sem nyilatkozom a frankhamisítás kérdésében, még azzal kapcsolatban sem, hogy a honvédelmi minister ur Jankovieh Arisztid nyugdíjaztatáisát illetőleg ezt a kérdést felvetni méltóztatott, hanem egészen más szempontból foglalkozom Jankovieh Arisztid nyugdíjának folyósításával. A honvédelmi minister ur azt mondotta, hogy ez a Jankovieh 1924 őszéig tulajdonképen nem is ». évi január hó 22-én, pénteken. tartózkodott Magyarországon. A proletárdiktatúra kitöréséig a fegyverszüneti bizottság elnöke volt, de akkor eltávozott cseh-szlovák területre és ott lakott; 1924 november 14-én azután folyamodott és kérte itteni nyugdíjaztatását. Ez a Jankovieh a honvédelmi minister ur megállapítása szerint előzőleg valószínűleg a cseh-szlovák kormánytól próbálta a maga nyugdíjaztatását kérni, ami másképen nem megy, csak ugy, ha ott a hadsereg kötelékébe való belépését bejelenti. Ezt az eljárást, vagyis a nyugdíj folyósítását, amelyről a minister ur szólott, kifogásolom és nem tartom szabályszerűnek. Nem tartom szabályszerűnek egyfelől azért, mert erkölcsi szempontból feltétlenül kifogás alá kell hogy essék az, hogy olyan egyének vétessenek be a mi hadseregünk kötelékébe, akik előzőleg idegen állam hadseregébe való felvételre jelentkeztek. Ez az egyik dolog. A másik, amiért kifogásolom, az,hogy a civil hivatalnokokat illetőleg ez az elbánás, amelyet a honvédelmi minister ur kifejtett, nincsen meg, vagy csak rendkívüli kivételes esetben van meg. Én magam nem igen tudok példát, hogy civil hivatalnokokat, akik megszállott területről átjöttek, utólag átvegyenek és nyugdíjat folyósítsanak nekik. Ez tehát az egyenlő elbánás elvébe is ütközik. Különben a kértlés szabályszerűségét illetőleg csak akkor nyilvánítanám véleményemet, ha látnám annak a 10—12 vagy hány urnák a listáját, akiket ezidőszerint ilyen szabályszerű eljárással a nyugdíjasok kötelékébe átvettek, vagy tudnám, mennyi azoknak száma, akik a szabályszerű nyugdíjat kérésük dacára nem kapták meg. Csak ezeket akartam mondani. Fjlnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Dréhr Imre! Dréhr Imre: T. Nemzetgyűlés! A nyugellátások címénél csak rövid néhány percre kivánnám a t. Nemzetgyűlés szíves türelmét igénybevenni. Ugy érzem, hogy az az őszinte szimpátia, szeretet és melegség, amellyel az a párt, amelyhez (szerencsém van tartozni, foglalkozott és foglalkozik az ország köztisztviselőinek, magántisztviselőinek és egyáltalában az ország összes társadalmi és foglalkozáisi ágaihoz tartozó nyugdíjasok kérdésével, hogy akkor, amikor ezt az őszinte melegséget látjuk ennek a pártnak részéről, de látjuk ezt a parlament többi pártjainak részéről is, és amikor látjuk azt a megnyugtató irányzatot és őszinte melegséget a kormányzat részéről, amellyel a nyugdíjasokról gondolkozik, amellyel arra törekszik, hogy a nyugdíjasok kérdését nyugvópontra juttassa és a nyugdíjasok megélhetését biztosítsa, akkor megdöbbenéssel kell megállapítanom azt ez alkalommal — mert ez az első kínálkozó alkalom erre — hogy a Nyugdíjas Katonatisztek Szövetsége, a Nyukosz. néven ismeretes szövetség, olyan hangot, olyan tónust üt meg, amelyet szó nélkül hagyni nem lehet. Azt látjuk, hogy a Nyukosz. elkeseredett harcot indított, elkeseredett harcot folytat a kormány ellen akkor, amikor a kormány jószándékát kétségtelenül megállapíthatja minden objektiv szemlélő. Amikor ezt szóvátenni kívánom, nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy rámutassak arra a körülményre, hogy a Nyukosz. élén olyan urak állanak, akik tulajdonkénen tisztán az optálásból folyó előnyök alapján jutottak abha a helyzetbe, hogy az ország nyugdíjterhét | egyáltalában növeljék (Ugy van! Ugy van!) i és hogy az államtól, mai megszorult pénzügyi