Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-483

A nemzetgyűlés 483. ülése 1925. évi december hó 12-én, szombaton. 37 Mit látunk azonban, mélyen t. Ház. ha figyelemmel visszatekintünk arra az öt esztendőre, amely alatt a földreform a megvalósitás felé közeledi tt! Azt látjuk, hogy vannak községek, amelyekben az igénylés szabályszerűen megtörtént, vannak községek amelyek az első hónapban beadták a maguk igényjogosultsági kérelmét, és a;okban a községekben csináltak is valami pro forma tárgyalást, néhány ember tülán hozzá is jutott a földhöz, a lakosságnak nagyobb része azonban, a vagyontalan föidmivesek nagyobb része nem jutott egy talpalatnyi földhöz sem. (Dénes István: Ugy van!) Ezekben a községekben mi fog történni? (Dénes István: Semmi!) Mert ezek már igényeltek ! Ha ezek számára hivatalból póteljárást indítanának, (Dénes István: Kern rendelik e. !) akkor ezek számára, bár a törvény igénylési szakasza már december 7-én elvesztette hatályát, mégis med adathatnék a revízióra. Hogy az életből mondjak egy példát, felemlítem azt az esetet, amelyet a napokban írásban adtam át az igen t. minister urnák. Garabouc községre vonatkozólag. Ez a község két nagybirtok között van; az egyik oldalról az esztergomi főkáptalan gondnoksága alatt levő budapesti papnevelő intézetnek 8000 holdas birtoka, a másik oldalról pedig a veszprémi főkáptalan nagybirtoka fekszik. E két nagybirtok között fekszik Garabonc község. (Dénes István: Jellemző!) Amidőn az egyik nagybirtoknál tárgyalták a földreformot, a bíró hozott egy határozatot, hogy itt a 8<)00 holdból már nem jut föld, majd, amikor a veszprémi káptalan birtokáról lesz szó. ott jelentkezzenek az igénylők, ott majd kielégítik őket. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az OFB meghozta határozatát és kimondotta, hogy ezeket az igénylőket a veszprémi káptalan birtokából kell kielégíteni. Amikor erről a birtokról tárgyaltak, bár az OFB-től megvolt már a határozat arra, hogy ott kell kielégíteni őket, azt mondották, hogy itt már több földet nem adhatunk le, mert szántó nem marad, akkor az épületeket le kell rombolni, a gazdaság tönkremegy. így Garabonc községe két nagybirtok közé ékelve két szék között a pad alá esett, úgyhogy a hadiözvegyeknek es íia dirokkantaknak, az első csoportbelieknek sem jutott fold ; mindössze 18 hold földet osztottak ki az egész községben a két nagybirtok földjéből. Mélyen t. minister ui\ ilyen kirívó eseteket lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Hiszen véleményem szerint, ha az igénylési szakasz december 7-én hatályát is vesztette, ezek nem uj igénylők, (Dents István: Ugy van !) ezeknek — ha ítéleti leg már meg is állapították, hogy csak 18-an kapnak abból a községből s a hadirokkantak, vagyontalanok, hadiözvegyek kimaradtak — ebben a községben póteljárást kellene inditani. (Dénes István: ís'em rendelik el ! — Mayer János földínive ésiigyi minister: A novella 18. §-a alapján az ítélet keltétől számított egy éven belül az elnöki tanácsnak keli intézkednie !) Miután az OF1J. ebbeli határozatát csak szeptember hónapban hozta meg, tehát még egy esztendő nem múlt el, igy módjában áll az OFB.-nak revízió alá venni ezt a határozatot és a póteljárást megindítani. Engedjék meg nekem, hogy az igen t. minister urnák bizonyos kijelentéseire szintén reflektáljak. Végtelenül örülünk annak, hogy a mezőgazdasági népoktatás kijelentését a minister ur szivén hordja és valósággal diadalnak tartjuk azt, hogy uj iskolák megnyitásán fáradozik a minister ur. Hiszen egy angol bölcs iró is azt mondotta, hogy aki egy uj iskolát nyit meg, az egy börtönt csuk be Sajnos azt tapasztaljuk, hogy Magyarországon nem igen csukják be a börtönöket és nem igen nyitják meg az uj iskolákat, ellenkezőleg azt látjuk, hogy már a legkisebb faluban is uj csendőrlaktanyát építenek. Tudomásul veszem azt is, hogy milyen he; lyeken szándékozik az igen t kormányzat uj kisgazdaiskolákat felállítani és bár ezeknek a helyiségeknek elhelyezése ellen semmi kifogásunk nincs és látjuk azt, hogy törekszik az ország területén arányosan kel.ő helyeken elhelyezni ezeket az iskolákat, egy mégis nagyon furcsa : hogyan lehet az, hogy négy városban fognak újra mezőgazdasági iskolát épiteni és mind a négy kerületet minister képviseli, legalább is hármat, s a negyedikben ott lakik a minister. (Egy hang balfelöl : Az természetes !) Hát mit csináljanak azok a kerületek, amelyeknek véletlenül nem minister a képviselőjük % (Szilágyi Lajos: Mint berettyóújfalui) Mit csináljanak azok a kerületek, amelyek véletlenül nincsenek abban a szerencsés helyzetben, mint ppidául Szekszárd, melynek környékén egy minister lakik, vagy mint IN agykanizsa, amelyet szintén egy volt minister képvisel vagy Heves megye, ahol a földmiveíéíiigyi minister ur képviselő? Mit fogunk csinálni mi, szegény ördögök, akik nem vagyunk ministerek és kormánypárti emberek, hogy fogunk földmivesiskolát kiverekedni, hogy a mi kerületünkben is mezőgazdasági oktatásban részesítsék a népet ? Igaz az a közmondás, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, de azért mégis csak az arányos elosztásnak vagyok a híve, úgyhogy ministernek is jusson és másnak is jusson. (Mayer János földűli vcïésùgyi minister : Iparkodjék, hogy minister legyen !) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja eí ) Végtelenül sajnálom, hogy ennél a kissé önös beállításnál egy más esettel kapcsolatban is meg kell maradnom, ez pedig nem más, mint a kormánynak, jobban mondva a Faluszövetségnek akciója a traktorok iránt. (Malasits Géza : Ez kell most a magyarnak ! JMem az alkotmány !) Aki külföldön járt és végigtanulmányozta a magas agrárkuituráju államok földmivelésügyéta annak valóban nem illenék ez ellen az akció ellen, szét emelni. (Egy hang jobbfelöl : Akkor miért emel szót!) Nekem is az a meggyőződésem, hogy egy ilyen akció szükséges, hogy egy ilyen akció a földmivelést előbbre viszi; szent meggyőződésem, hogy a gépekkel való földmivelés helyénvaló és csapnivaló rosznak tartom azt a szociálpolitikát, amelyet itt tapasztaltunk az elmúlt évtizedekben, hogy például nem engedték a nagybirtokosokat aratógépekkel aratni azon a cimen, hogy az elveszi a kenyerét az ara tóműn kasnak. Ez nem volt szociálpolitika. Ellenkezőleg, az lett volna a szociálpolitika, ha engedték volna a nagybirtokost aratógépekkel dolgozni, de kötelezték volna arra, hogy birtokán gyárakat, ipartelepeket állitson fel, hogy a munkanélküli embereknek ott adjon kenyeret és megélhetést. így azután, mint a világon mindenütt, Magyarországon is szabad lett volna aratógépeket használni. Az ilyen balkezes szociálpolitikát nem helyeslem. Ugyanúgy mondhatnák most, mikor a- kormány a traktorokat hozza javaslattá, hogy minek a traktor, ki fogja hajtani az ökröket, kenyér nélkül maradnak az emberek, kevesebb gépész kell mint béres, mert négy bivalyhoz kell egy ember, de egy traktor helyettesit talán 20 vagy 40 bivalyt (Gaal Gaston közbeszól.) — ez a statisztika nem pontos, itt nem vagyok érzékeny — egyszóval több ember kenyér nélkül marad a pórnép közül. Ez ugyanaz a gondolat, ugyanaz a mentalitás, melyet nem a mostani, hanem előtti kormányoknál tapasztaltunk, amikor az aratógépeket száműzték Magyarországról. Ennél a traktorakeiónál azonban meg kell