Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-483

A nemzetgyűlés 483. ülése 1925. é

: gen a földmivelesügyi ministeriumi jogvédő irodába, hogy védjék meg ezeket az embereket az elbocsátások ellen, mert más bűnük nincs, mint hogy házhelyet vagy földet Írattak, igényeltek. (Mayer János földmivelesügyi minister : Általánosítani nem lehet ! — Patay Tibor : Előfordulhatott ! — Kováes-Nagy Sándor : Milyen nagybirtokosoknál volt ez ?) Ez olyan nagy tömegekben fordult elő, hogy nem áll módomban most a névsort felolvasni, de szívesen állok rendelkezésére a képviselő uraknak, fáradjanak el velem a földmivelesügyi ministen um jogvédő irodájába, ahol azokat a jegyzőkönyveket, amelyeket erről felvettek, nagyon szívesen rendelkezésre bocsátják. Azt is hangoztatták az OMG-E gyűlésén, hogy az, aki a házhely mellett földet is kapott, az járt a legrosszabbul, mert kiesi tökéjét belefektette a há?. felépítésébe s azután már nem jutott tőkéje ahhoz, hogy azt a kis parcellát, vagy barázdát, amelyet kapott, megművelhesse. Sajnos, hogy ezt a hangot az igen t. előadó ur is átvette s fájdalmas, hogy az igen t. előadó ur is hangot adott az OMGE tájékáról felhangzott eme vádnak, mert azt a körülményt, hogy ezeknek a szegény embereknek nincs tőkéjük, ellenük felhasználni nem illik és antiszociális törekvés. Hiszen amikor ezek a szegény emberek a házukat fel akarták építeni, akkor is azt vágták szemükbe: minek nekik a házhely, úgysem tudják a házat felépiteni. Mit láttunk ? Azt, hogy maga a család húzta fel a falakat, maga faragta ki a. gerendát, maga szegezte fel a háztetőt, maga csiuálta az ajtókat és az ablakokat, ha bicskával faragta is ki, —de felépítette a házát. Hogy 50 ezer uj hajlékkal, 50 ezer uj házzal lett több ebben a hazában, ezt az eredményt nem lehet lekicsinyelni, pedig tőke nélkül álltak akkor is. Miért féltik akkor azt az öt-hatvékás földöt ezektől a szegény emberektől, hogy nem tudják megművelni? Miért féltik azt az egy holdat, hogy azt az a kisember nem tudja megművelni ? Ez a kérdés engem nem hagyott nyugodni; nemcsak most, hanem az elmúlt évben is foglalkoztam azzal, hogy íz OMGE-nek e vádjait, Buday Barnának a kisbirtokosok és törpebirtokosok ellen intézett támadását visszautasítsam. Meg is tettem a köttless:gémet a sajtóban és a magyar uj törpebirtokosoktól beérkezett adatokkal cáfoltam meg ezeket az állításokat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Buday Barna állításával szemben íme, itt van a kisemberek jelen lése (Halljuk! a szélsőhaloldalon.); nem az érdekelt, elfogult ispánok, számtartók és mezőgazdasági vagy gazdasági felügyelők jelentése, hanem ezeké a kisembereké, akik maguk művelik a földjüket. Például Tápiószentmártonból írják, hogy ott a múlt esztendőben, — ezek az adatok, kijelentem, mind a múlt esztendei termésre vonatkoznak, mert az idei termésre vonatkozó,ag és erről az esztendőről még nem áll módomban adatokat előteremteni, de ha kívánják, ezeket is beszerezhetjük — szóval Tápiószentmártonban a múlt esztendőben a nagybirtok négy mázsát termelt, az uj törpebirtok pedig átlagban 5 és fél mázsát hozott. Sőt egj

r uj földesúr — mert így hívják az Omge. tájékán ezeket az uj törpebirtokosokat, gúnyos megjelöléssel uj földesuraknak nevezik őket — 12 métermázsa rozsot termeit egy holdon. Osztopánból irja ifj. Sas József a következőket (olvassa) : »Már be is voltak vetve az uradalmi földek, amikor a kisemberek megkapták a birkalegelőt. Mégis 3J métermázsa tengeri termett holdanként, amikor az uradalomnál csak 16 métermázsa.« (Strausz István : Mennyi ?) A kisembereknél 30, az uradalomnál 16 métermázsa. (Sírausz István : Szinte mintagazdaság !) ugyancsak Osztopánból irja Marton István (olvassa) : »25 esztendeje dolgozom a nagybirtokon, hat éve aratógazdája vagyok, n december hó 12-én, szombaton. 35 azért merem állítani, hogy épen ellenkezőleg a kisbirtok jobban míveli a földet. Egy lóval szántok rozs alá egy esztendőben háromszor is.« Szabó János irja Nagytótfaluból (olvassa): »Háromszor annyi értéket is termelünk, mint a nagybirtok.« Ezt nem értem, hogy búzából termelnek-e háromszor annyit; valószínűleg ő sem így érti, hanem egyebet termelnek. Barna Ferenc a borsodmegyei Igriciből a következőket irja (olvassa) : »Szikes, évtizedes ugart, amelyben baltafokkal kellett széttörni a göröngyöt, (Kováts-Nagy Sándor : Na, na !) osztottak ki nekünk, de még ebben is több volt a termésünk, mint a nagybirtoké.« (KovátsNagy Sándor : De az idén, sajnos, nincs senkinek ! Kérdezze meg !) Simon Ferenc Dunaadonyból ezeket írja (olvassa) : »Az a föld, amelyet mi kaptunk, 12 esztendeje nem kapott istáJlótrágyát, mégis rendbehoztuk. (Kováts-Nagy Sándor : Áldott föld !) Egy talpalatnyit sem hagytunk parlagon.« Rózsa József irja Dunaszentgyörgyről {olvassa) : »Mi szegény ördögök a 120 kilogramm urasági búzával szemben — múlt évi termés — 20 métermázsa tengerit, másfél mázsa babot, 16 mázsa burgonyát, egy kocsiderék tököt termeltünk egy holdon.« Ha méltóztatnak parancsolni, az ilyen vagy ezekhez hasonló adatoknak áradatát tudnám idezuditani és bizonyos vagyok benne, hogy nemcsak az itt felsorolt községekből, de az ország minden részéből megkapnám épen az ellenkező jelentését annak, mint amit Buday Barna előadott. Felhangzik a vád, hogy a kisbirtokos nem tudja megmivemi azt a földet, amelyet kapott, mert nincs trágyája. Ebben a pontban kényttkn vagyok az előadó úrral perbe szállni, mert _ ő is hangoztatta ezt, és amidőn közbeszólás formájában azt mondottam, lehetetlen dolog, hogy az öt vékás földtt a kis ember a maga házi állatjainak, malacának, birkájának, tehénkéjének trágyájával ki ne elégíthetné, akkor kacajra, derűre fókadt az egész túloldal, megállapították az én tájékozatlanságomat és rám sütött, k nyomban könnyelműen, hogy a sertéstrágyát nem is lehet trágyázás céljaira használni. (Kováes-Nagy Sándor: Takarmány alá lehet!) A világért sem akarnék itt erről a kérdésről egy tipikus agrár-vitát provokálni, a trágyázásról szakelőadást tartani. Egy azonban bizonyos : ha nem is kitűnő . . . (Gaai Gaston : Két malaccal egy hold földet nem lehet betrágyázni!) Azt mondja a t. képviselő ur, hogyha ezt Zalában merném mondani, kivernének a megyéből. (Gaai Gaston: Dehogy mondtam ezt!) Én nem csak Zalában, de az egész ország előtt meg merem mondani a véleményemet, hogy a sertéstrágyát is felhasználja a szegényebb gazda, akinek nem adatott meg... (Gaal Gaston : Minden gazda felhasználja, de nem két malaccal trágyáz be egy holdat!) Nem is egy holdról beszéltem, hanem az öt vékás gazdáról van szó. (Patai/ Tibor közbeszól.) Ön a termésről, vagy az ültetésről beszél 1 En a termésről beszélek! (Kováes-Nagy Sándor: A termést nem szokták vékával mérni.) Ha ön, t. képviselőtársam, járt törpebirtokosok között és megfigyelte az udvarban a trágyadombot, akkor nekem nem is kell beszélnem arról, hogy minden ilyen udvarban akad legalább is 10 kocsira való trágya, ahol valami jószág van, és 10 kocsi trágya még egy hold földre is elég. (Kováes-Nagy Sándor : Honnan veszi a szalmát hozzá ? — Lovász János : Szalma nélkül nincs trágya !) Ha megcsinálták volna a trágyázás statisztikáját . . . (Kováes-Nagy Sándor : Honnan veszi a szalmát 10 szekér trágyához 1) Akinek valami termése van, annak akad szalmája is. (Kováes-Nagy Sándor : Az öt vékás föld nem terem annyi szalmát !) Ha arató, akkor részt kap, de egy kis szalmát minden egyes torpebir6*