Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-493

392 A nemzetgyűlés 493. ülése 1926. az életben. A Népszövetség csak azokat az ügyeket veszi elő, amelyeket elővenni kedve van és mindazokat az ügyeket, amelyek nem szimpatikusak neki, amelyek esetleg a minoritások sérelmeiről szólnak, amelyek esetleg — hogy konkréten fejezzem ki naatramat — a magyarság kérdéséről szólnak, egyszerűen vagy el se fogadja, vagy pedig ad acta, irattárba teszi, vagy ha már nem is teszi irattárba, akkor olyan bizottsághoz adja ki elbírálás céljából, amely bizottság azt elbirálni sohasem fogja. A Népszövetségre tehát mi egyáltalán nem számithatunk, de nem számit már maga a nagy-entente sem. Hiszen láttuk, hogy a leszelés kérdését is — Várnai igen t. képviselő ur igen helyesen mondotta — egyszerűen kitolja. Es ma már sokkal távolabb állunk a garancionális szerződés megkötésétől. Nem akarok erről most hosszasan beszélni, bizonyára ismeri az igen t. Nemzetgyűlés magát a genfi jegyzőkönyvet, annak hátterét és bukását. Ma már az általános garancionális szerződés is, amely tulajdonképen lord Cecilnek volt az ideálja, bukott terv. Ma már ott tartunk, ahol a háború előtt tartottuk, hogy a nagy-entente bizonyos hatalmai azt ajánlják más államoknak, hogy regionális szerződéseket kössenek egymással, vagyis, hogy egyes érdekcsoportok véd- és dacszövetségeket kössenek, mint azt a körülöttünk lévő szomszédok, a kis-entente már meg is lette. Mindaddig tehát, amig Európában a hamisság, az álnokság és a hazugság éli világát, mi sem bizhatunk Európa egyetlenegy nemzetében sem, bár bizonyos az, hogy gazdasági és bizonyos fokig politikai téren is Európának ma már több nemzete közeledett hozzánk és határozott barátsággal viseltetik irántunk, de nem fog barátsággal viseltetni akkor, amikor az ő vagy a társult hatalmak érdekszférájába ütközik kérésünk. Ezért ne bizzuk el magunkat, hanem bizzuk a saját sorsunk intézését önmagunkra. Igyekezzünk kifejleszteni azt, ami van, azt a kis hadsereget, amely sem offenziv, sem defenzív lépést megtenni nem tud. Mert 35 ezer fővel, ha a Magyarország körüli mai szituációt nézem, a 2300 kilométeres frontot fent ártani egy óráig sem lehet. Ez a hadsereg lényegében semmi másra nem való, mint arra, hogy magja legyen a nemzeti becsületnek, hosry képviselje a nemzet szellemét, hogy ha kell. adott pillanatban fentartsa a rendet idebent. Ha ezt a kötelességét megteszi a hadsereg, akkor megérdemli, hogy minden magyar ember kalapot emeljen előtte. Eddig megtette. Hadseregünk jó. Lehet, hogy azok az esetek, amelyeket felemlitettek, megtörténtek, de ezek szórványos esetek. Hogy magam is konkrét esetről beszéljek, elmondom azt, hogy az egyik községemből az ősszel 8 fiatalember jelentkezett önként a hadseregbe, sőt miután az egyik fiatal és gyenge volt, az én protekciómat óhajtotta î erény bevenni, hogy bejuthasson a hadseregbe. Vannak ilyen esetek és vannak olyan esetek is. Hiszen a tisztek is élő emberek. Legtöbben háborút viseltek, talán idegesebbek. Vannak jó tisztek és vannak keményebb tisztek. De azért a hadsereg jó. A felszerelése, ugy ami a ruházatot, mint a technikáit illeti, a körülményekhez képest a lehető legjobb. A hadsereg hangulata kifogástalan és én, aki évek óta figyelem a hadseregnek ebbeli fejlődését is, mondhatom, hogy a leghálásabb köszönetet szavazom meg az itt ülő honvédelmi minister urnák, mert az ő égisze alatt küszöbölték ki a hadseregből a politikát és távolították el azoévi január hó 21-én, csütörtökön. kat a tiszteket, akik nem tudtak a hadseregben politika nélkül szolgálni. (Esztergályos János: Székesfehérvárott isi) Becsüljük meg azt, mink van, becsüljük meg a hadsereget és támogassuk a hadügyi kormányt, amikor a hadsereg fentartása, anyagi felszerelése, erkölcs fejlesztése érdekében fordul a t. Nemzetgyűléshez. És most egész röviden kénytelen vagyok még pár pillanatig az igen t. Nemzetgyűlés türelmét igénybevenni. Nem mulaszthatom ugyanis el, hogy erről a helyről, amelyről talán a legmesszebbre hallik a szó, fel ne hívjam a magyar nemzetnek a nagy entente-nak és a Népszövetség figyelmét arra, hogy abból kifolyólag, hogy Magyarországnak nem engedik meg, hogy katonai repülőgépeket tartson, hogy Magyarország háború esetén rövid órák alatt milyen helyzetbe kerülhet. A körülöttünk lévő és velünk szemben nem jóindulattal viseltető három állam mindenütt a határszélen állitotta fel és épitette ki repülőgéptereit. Kolozsvár, Arad, Újvidék, Zágráb, Pozsony, Nyitra, Komárom, Trencsén, Beszterce és az egész komáromi sziget mind tele van rakva repülőgépekkel és repülőterekkel és adott esetben Budapestet Pozsonyból, amely 120 kilométer, vagy Nyitrából, amely 150 kilométer távolságban van, 44, illetve 56 perc alatt érhetik el a cseh Gróliát-gépek s minden gép 2000 kilogramm bombaanyagot vihet magával, igy ha az az 50 gép, amely ez idő szerint rendelkezésükre áll, csak egyszer jelenik meg Budapest felett, akkor tiz tonna, ha pedig háromszor jelenik meg egy nap alatt — mert megteheti ezt az utat — akkor 30.000 tonna robbanóanyagot önthet Budapestre, ami azt jelenti, hogy Budapest 24 óra alatt a szó legszorosabb értelmében megszűnt létezni. Ugyanezt megtehetik Kolozsvárról Debrecennel, Újvidékről Szegeddel. Zágrábból Pécscsel és Kaposvárral, ugy hogy mielőtt egyetlenegy katonavonat is, amelyet a határra küldünk, elérhetné célját, Magyarország összes számottevő városai, állomásai, hidai sib. a szó legszorosabb értelmében a tüz, a pusztítás martalékává lennének. Nem beszélek arról, hogy mi történik akkor, ha gázbombákkal is dolgoznak ellenségeink — ez ugyan nemzi-ukö^rleg is tiltva van, de tudjuk, mit ér háború esetén a nemzetközi jog — akkor a halottak hekatombái feküdnének városainkban. Ezt a nagy-entente-nál nem látják meg, mert nem akarják meglátni. És nekünk ezért is, üljünk bár a legszélsőbb jobb- vagy a legszélsőbb baloldalon, kötelességünk minden alkalmat megragadni, hogy rámutassunk ennek az országnak szerencsétlen helyzetére. Én ugy érzem, — mert láttam, hogy az e tárca vitájánál elhangzott beszédek mind magasszárny alásuak voltak — hogy joggal remélhetem, hogy akkor, amikor a nemzet védelméről, a nemzet jövőjéről van szó, akkor jobb- és baloldal a középpel találkozni fog és együtt fogjuk támogatni a kormányt a haza biztonságának előkészítése utján. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobb felől, közénen és a balközéven. Szónokot számosan üdvözlik. — Pikler Emil: Okos politikával!) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Griger Miklós! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Ki a következő szónok? Forgács Miklós jegyző: Bajcsy-Zsilinszky Endre. * Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Nemzetgyűlés!