Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-492
372 A nemzetgyűlés 492. ülése 1926. évi január hó 20-án, szerdán. jék már valami a százezer és százezer földmunkás érdekében. Ma délelőtt is rámutattam erre a minister ur elismerte, hogy igazat mondottam, hogy ez igy van és hogy nem is túlságosan sötét szinekkel rajzoltam meg azt a képet, mely a lakásviszonyok tekintetében Magyarországon fennáll. Itt Budapesten is nyomorúságosak és kétségbeejtők ezek a vir szonyok, do százszor kétségbeejtőbbek az ország többi részében. Négy év óta megvan a törvényes rendelkezés a kiosztott házhelyeken a házak felépítésére vonatkozólag, de négy év óta még egyetlenegy lépéát sem tett az igen t keresztény-keresztyén nemzeti kormány (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a tekintetben, hogy hóna alá nyúljon a kisembereknek, hogy végre a kisemberek felépíthessék lakásaikat. (Maiasits Géza: Steinmetzet karolták íelí — Zaj.) Már pedig ez volna az igazi keresztény politika. Adtunk házhelyeket ezeknek az embereknek, de ezeknek körülbelül 60—70 százaléka még nem tudta a házát felépiteni, mert nem kapott sem segélyt, sem anyagot, sem tetőt, sem faalkatrészeket, amelyek a házépítéshez kellettek volna, úgyannyira hogy megtörténik az, amit több helyen is tapasztaltam, hogy 15—16 ember kénytelen egy szobában lakni. Gorkij Maxim Éjjeli Menedékhelyének sötét tragikuma nem oly kétségbeejtő, mint az a kép, amelyet a inagyar alföldi pusztákon látunk, hogy hajléknak nem nevezhető gulibákban 15—16 ember van egymás hátán összezsúfolva és szívja a rossz levegőt éjszakákon keresztül. El lehet gondolni, hogy a miazmáknak és baktériumoknak micsoda telepe, micsoda tenyésztője ez a lakás! Milyen szégyenfoltja a kultúrának, a magyar állami életnek, hogy ezeket a lakásokat nem bontatják le és nem építenek a magyar munkásságnak szellős, napsugaras, becsületes emberhez méltó lakást. Ezekre a nagy kérdésekre kívántam felhívni a figyelmet. Gorkij Maximnak és talán Viktor Hugónak és Zolának azokból a regényeiből tudnék hasonlatokat venni, ahol a nyomornak bűntanyáit, — ahogy ő mondja, a nyavalyás embertípusoknak bűnöző életét — ecsetelik kétségbeesett szinekkel. Oda kellene mennem, hogy megrajzoljam azt a kétségbeesést, azt a jajszót, azt az elmaradottságot, azt a balkáninál is ázsiaibb nivót, hová lesülyedt a magyar kisemberek és munkások élete. Nem nagyszerű beszédekkel, nem elokvens kijelentésekkel és nem parlamenti műviharok megrendezésével és elesititásával kell ezeket a, nagy kérdéseket megoldani, hanem igenis té-* nyekkel és tényekkel. Az egész keresztény irányzat e tekintetben nem volt egyéb, mint frázisoknak, kijelentéseknek, nagy szavaknak görögtüzes fergetege. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Legyen már vége ezeknek a nagy kijelentéseknek, hagyjanak fel a frázisokkal-és a keresztény jelszó hangoztatásával. Egyáltalában ne is mondják azt, hogy keresztény, ellenben ténykedéseik, intézkedéseik árulják el a kereszténységet. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Amikor az egységesjpárt 36 pontból álló programját idehoztam és elmondottam, hogy azt elfelejtették, mindig hangoztattam, hogy tényekkel, rendeletekkel és intézkedésekkel mutassák meg, hogy mi a keresztény politika. Elnök: A képviselő ur beszédideje egy pere múlva lejár; szíveskedjék befejezni. (Drozdy Győző: Újra kell kezdenie! Most jött be az egységespárt!) Kiss Menyhért: Minthogy a klotür-lámpa zöld skarabeusa felesiiiámlott előttem és az elnök ur is figyelmeztetett arra, hogy beszédidőm íejárt 5 befejezem. Ezt a 15 percet arra akartam felhasználni, hogy innen a baloldal részéről... (Gömbös Gyula: A baloldali fajvédőpárt részéről, nem a baloldalról!) Baloldalon ülök, s mi balodali képviselők vagyunk, tehát fel akartam használni az időt, hogy a baloldali fajvédő párt részéről egy sikoltás, egy figyelmeztetés, egy kijelentés hangozzék el, egy nagy fényjel Írassék bele a nagy magyar sötét fekete éjszakába. Az urak necsak a frankhamisítás ügyéről tárgyaljanak, hanem gondoljanak arra a százezer és százezer munkanélküli munkásra és kisemberre, akik ebben a nagy fekete magyar éjszakában nem hamisítottak frankot, nem csináltak egyebet, mint jelentkeznek és munkaalkalmakat kérnek, de ezeket a munkaalkalmakat nem kapják meg. A kormány kezében a hatalom, az országpénze; igenis neki erkölcsi kötelessége, hogy végre rendet teremtsen és hogy mielőbb hozza ide a munkanélküliség esetére való' biztosításról szóló törvényjavaslatot, mert addig ebben az o^zágban a munkanélküliség meg nem szűnik és ebben a kérdésben nem tudunk rendet teremteni, mig a törvényhozási utón a kegyetlen és nem keresztény, nem emberbaráti nagytőkével szemben a magyar munkásság védelemben nem részesül. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a népjóléti ministernek. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a mai ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik este 7 óra í5 vérekor.) 36541. — Budapest, az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája Hitelesítettél : Bárány Sándor s. L Szabó Zoltán s. h. naplóbiráló-bizottsági tagok.
