Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-492
366 A nemzetgyűlés 492. ülése 1926. évi jmiuár hó 20-án, szerdán. ebben az esetben megmutassa a maga függetlenségét és akaratát s kivizsgálja azt, hogy melyek azok a politikai erők és tényezők, amelyek ilyen eseményeket hoznak létre, hol vannak^ elrejtve, mennyiben függnek össze a közhatóságokkal és a ministeriumokkal, hogyan lehetséges itt, hogy politikai puccsokra és egyebekre készüljenek, így aztán az országnak nagy károkat okozzanak, olyan világbotrányt keltsenek, mint amilyen ezidő szerint ebből az ügyből felfakadt. Én nem akarok ennél az ügynél többet mondani, mert azt hiszem, ha a t. Nemzetgyűlés elfogadja javaslatomat, akkor ennek a bizottságnak feladata lesz ennek kivizsgálása. (Ugy van! a baloldalon és a jobboldalon.) Természetes dolog, hogy minket ebben a ténykedésünkbeii az a bizalmatlanság vezet továbbra is, amely eddig vezetett a kormánnyal szemben, s amely magától értetődő dolog-, mert hiszen azoknak az eseményeknek egész sora, láncolata van, amelyek hasonlóak a frankhamisításhoz és épen azért kell a nemzetgyűlésnek arra az álláspontra helyezkednie, hogy ebben az egy adott esetben, amikor világ-botrány keletkezett, megállapítsa azokat a ható politikai erőket és politikai vonatkozásokat, amelyek ilyen eseményeket idéznek elő. Kérem indítványom elfogadását! (Általános helyeslés.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Én a magam részéről az előterjesztett napirendi indítványhoz hozzájárulok. (Helyeslés jobbfelöl.) Ami-, kor hozzájárulok, ennek okát röviden indokolni kívánom. (Halljuk! jobbfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Ennek a határozatnak bizonyos előzményei vannak. Nevezetesen egy pártközi konferencia volt, a melyen ez a javaslat ellenzéki oldalról vettetett fel. Én maiakkor kijelentettem, hogy nincs kifogásom az ellen, hogy ebben az esetben egy parlamenti bizottság küldessék ki, hogy az, ügy politikai vonatkozásai fel der itt essenek és a plénum elé egy jelentés formájában kerüljenek. (Helyeslés jobbfelöl.) Én elvileg sohasem Voltam parlamenti bizottságok mellett. (Helyeslés jobbfe 7 ől.) Én ennek folytán ezt az esetet egy kivételes esetnek kiell, hogy tekintsem. Nevezetesen a parlamenti bizottságoktól mindig féltem, azért inert félteni attól hogy a hatalmi és jogkörök egyes Irészeseii között az államhatalomnak • összevegyittetnek és könnyen összekevertetíiak. (Ugy van jobbfelöl.) Ha ebben az esetben kivételt tettem, ennek az a politikai megfontolás az oka, hogy nem szabad elzárkózni semmi olyan lépéstől, amelyha nem oly tökéletes, de mégis valamely formában ennek az, ügyinek felderítését elősegítheti. (Ugy vanfi jobbfelől.) Én tehát azt kérem a t. nemzetgyűléstől, méltóztassék hozzájárulásomat olyannak venni, amely a jövőben nem képez precedenst. (Uay van! jobbfelöl. — Peidl Gyula: Reméljük, a jövőben nem hamisítanak frankokat f-iem! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Remél.r"'-k! — Zrtj ß S felkiáltások jobbfelöl: Halljuk! Halljuk!) Mintán már az első pillanatban hozzájárultam volt ahhoz, hogy egy ilyen bizottság kiküldessék, annak a jogkörét és hatáskörét precízen körül kell irni. Én attól féltem, hogy különösen a bíróságnak szuverenitása venatik be az ügybe és a bíróság szuverenitása csorbát szenved. A tisztelt túloldalon több izben hivatkoztak ebben a tekintetben francia precedensekre, hogy a francia parlamentből bizottságok küldetnek ki ilyen ügyek kivizsgálására, amelyek teljes jogkörrel vizsgálják az ügyeket, még abban az esetben is, amely esetben a bíróság már szezirozva van, a bíróság az ügyben eljárt. Én ezt tévesnek kell, hogy minősítsem ebből az ügyből kifolyólag. Rámutathatok ebből a szempontból egy kijelentésre, amely a »Traité de politique« című könyvben van, amely a francia parlament főtitkárától származik, amelyben az összes precedensek erre vonatkozólag bőven tárgyaltatnak. Legyen szabad ebből a műből, miután ennek nagy jelentősége van, egy pár paragrafust felolvasni. (Olvassa): , »Utaltunk arra, hogy a hatalmak megosztásának elve nem tiltja meg a Háznak politikai vizsgálatot indítani olyan tényekre nézve, amelyek már maguk után vonták a törvényszékek birói eljárását. Igénybe vehet tehát ilyen vizsgálatot, midőn a bűnügyi eljárás befejezést nyert oly politikai tényekre, amelyek felmerülni látszottak a bűnügyi eljárás kapcsán. Az 1903. évi november 13-án tartott ülésében a képviselők kamarája Georges Berry ur indítványára egy következőképen fogalmazott indítványt szavazott meg: »A kamara elhatározza egy parlamenti bizottság kiküldését, amely hivatva lesz világosságot deríteni a Humbert-ügyben a vádlottak ügyvédjei részéről feljelentett politikai bűnrészességre és vonatkozásukra.« Mindjárt a szavazás után az igazságügyminister a kamara elnökéhez a következő nyilatkozatot juttatta el: Paris, 1903 november 13-án este 6 órakor. A kamara elhatározván mai ülésében egy vizsgálóbizottság kiküldését oly megbízatással, hogy vizsgálja át a Humbert-ügy aktáit, van szerencsém szives tudomásukra hozni a főügyész úrhoz intézett azon rendelkezésemet, hogy e perctől kezdve tartsa készenlétben és bocsássa rendelkezésére az uraknak az aktákat. Magától értetődik, hogy a hatalmak szétválasztásának elve nem engedné meg, hogy a kamarák maguk kezdeményezzenek birói vizsgálatot, de nem lehetnek eltiltva attól hogy vizsgálatot kezdjenek a már birói eljárás tárgyát képező dokumentumok politikai^ vonatkozásának és horderejének megállapítására nézve; mindazonáltal kívánatos hasonló esetben, hogy a kamara ilyirányu akcióra addig ne határozza el magát, amíg a bűnvádi eljárás az illetékes birói hatóság részéről teljesen lefolytatva és kimerítve nem lesz.« Van egy másik jelentés is, amely a következő (olvassa): »A képviselők kamarájának 1907 március 20-án tartott ülésében is Jaurès ur egy 22 tagból álló bizottság kiküldését kérte, mely a régi nunciatnrán lefoglalt okmányok politikai, megvizsgálásával leend megbízva. A parlamenti jog kérdésére nézve Jaurès ur a _ következőkben fejtette ki a maga álláspontját: »Ha azt vetnék ellen, hogy párhuzamosan nem lehetne lefolytatni ezen okmányok politikai vonatkozásainak kivizsgálását, a folyamatban levő bűnüggyel, mindenekelőtt elvileg a urecedensekre való utalással válaszolhatnék. Nem akarok emlékeztetni, csak a legutóbbi esetre, a Karthausiak esetére, ahol hatóságok parlamenti bizottság előtt lettek kihallgatva ugyanabban az időpontban, amelyben a törvényes vizsgálat folyamatban volt. Különben is valóban minő kár származhatnék ugy a közügyre, mint a védelemre, hogy az összes okmányok az
