Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-492

A nemzetgyűlés 492. ülése 1926. mértékű, hogy a keresletet befolyásolhatná. ennek következtében nagyon sok reményt ehhez a nivellativ hatáshoz fűzni nem tudok. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltöztatnak-e a rendes bevételek 2. rovatát elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Következik a rendkivüli bevételek 1. rovara. Héjj Imre jegyző (olvassa): Rendkivüli bevételek. 1. Rovat. Lakásügyi illetékekből 3.060,000.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Következik a 2. rovat. Héjj Imre jegyző (olvassa): 2. Rovat. A lakásépítési külön tevékenység jelentkezési díjaiból 170,000.000 korona, Elnök: Megszavaztatik. Következik a 2. cím 1. rovat. Héjj Imre jegyző (olvassa): Kiadás. Rendes kiadások. I. Közegészségügyi kiadások: 1- Rovat. Az államkincstárt terhelő nyilvános betegápolási költségek 20 322.470.000 korona. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Nemzetgyűlés! A vármegyei és városi közigazgatási bizottságok minden ülésének napirendjén állandó tárgyként szerepel az államkincstárt terhelő nyilvános betegápolási költségek kérdése. A falu népe ebben a tekintetben nagy hátrányban van a városi lakossággal szemben, mert ha a falusi embernek csak egy kis házikója, vagy fel, vagy egy hold földje van már, akkor az eljárás az, hogy a betegápolási költség az ilyen kis ingatlanokra vagy földekre is bekebelezendő. Arra kérem a t. minister urat, hogy mivel ez a kisember ebből a házból vagy kicsi földjéből amúgy sem tud megélni, de ha erre ezeket a költségeket még be is kebelezik, ugy ez előbb-utóbb az ilyen család exisztenciáját teszi tönkre, öröksége megy kárba, méltóztassék tehát ezt a kérdést a legliberáíisabban kezelni. Én csak abban az esetben rendelném el e költségek bekebelezését, amikor az tényleg indokolt. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan még egy dologra kérném a minister urat. Régen az volt a szokás, hogy az ilyen költségeket csak az illető várható örökségére kebelezték be, ma pedig az egész örökségre. Ez teljesen hitelképtelenné teszi az ilyen ingatlanokat, pedig ma a hitelkérdés a falu társadalmának egyik legfontosabb problémája. Arra kérném tehát a minister urat méltóztassék ezt a status quo ante-t mielőbb visszaállítani és a régi praxishoz ebben a kérdésben is visszatérni. (Helyeslés.) Flnök: Szólásra következik! Fejj Imre jegyző: Kiss Menyhért! Ki«s Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Ennél a tételnél azért kivan ok felszólalni, hogy Pintér t. képviselőtársam kérésében előadottakat az ellenzéki oldalról is megerősítsem Megtörtént ugyanis, hogy nemcsak olyan betegek, akik vagyonnal — esetleg nagyon kevés vagyonnal — rendelkeznek, kerülnek abba a szerencsétlen helyzetbe, hogy elárverezik egyetlen házukat, vagv egy hold földjüket, noha ezt semmiféle különleges érdek nem kívánná meg. Megtört'nt például Csanád vármegyében — nem az én kerületemben, hanem egyik túloldalon ülő képviselőtársam kerületében — hogy egy 100%-os hadirokkant gyógykezeltette magát a szegedi kórházban és végül is a másfél évig évi január hő 20-án, szerdán. 331 tartó gyógykezelés díját előbb bekebelezték kis házára, azután el akarták árverezni azt. Én a minister ur ügyeimét különösen arra hivom fel, hogy azokat a rokkantakat és betegeket, akik a háborúban résztvettek és betegségüket hivatalos megállapitás szerint a világháborúban szerezték, minden körülmények között mentse fel a betegápolási költségek megfizetése alól. De ezen túlmenőleg szeretném még azt is; hogy necsak a 100%-os, hanem a kisebb százalékos betegeket is, akik a háborúban szerezték betegségüket és a háború után gyógyították őket, mentsék fel a költségek fizetése alól ugy, hogy a vármegyei és városi közigazgatási bizottságok ezt az elbánást elvileg mondják ki. (Helyeslés.) Ezekre vonatkozólag kérek megnyugtató választ. Enök: Szólásra következik! Héjj Imre jegyző: Saly Endre! Saly Endre: T. Nemzetgyűlés! A kincstárt terhelő nyilvános betegápolási költségek — kerekszámot mondok csak — 20 milliárdot tesznek ki. Ezt az összeget túl kevésnek tartom. Meg kivánom jegyezni, hogy az államkincstárt eddig terhelő eme kiadások^ egyrészét az állam át kívánja hárítani a községekre. így többek között eddig az államkincstárt terhelte az elmebajosok kezelési költsége is, s most ezeket a költségeket is kivették az államkincstárt terhelő költségekből és csupán a trachomas és bujakóros betegek utáni költségeket hajlandó az államkincstár fizetni, mig a többi költségeket az államkincstár át kívánja hárítani a községiekre. Nem hiszem, hogy a községek ezeket az óriási terheket el tudnák viselni, mert hiszen eddig is alig jöttek ki a rendelkezésükre álló összegből, de ezután még kevésbé fognak tudni kijönni. Teljesen helytelen az a beállítás, mintha a községek ilyen körülmények között a rendelkezésükre álló összegből ki tudnának jönni. De különben is azt hiszem, hogy az államkincstárt terhelő kiadások lényegesen többet fognak kitenni 20 milliárdnál, mert azt az összeget, amit a községek majd nem tudnak megfizetni, az államkincstár lesz kénytelen előbbutóbb úgyis megfizetni. Arra kérem tehát a minister urat, legyen szives ezt az összeget felemelni, legalább is olyan mértékben, hogy ez elégséges legyen ahhoz, hogy ezeket a betegeket a kórházakban a kincstár terhére kezelhessék. E betegek közé számítom különben az elbemajosokat is. (Helyeslés a ha'oldalon.)

r Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem.) Ha szólni senki nem kivan, a villát bezárom. A népjóléti minister ur kivan szólni! Vass József nénjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Ezt az egész kérdést tulajdonképen a következő évi költségvetés tárgyalásánál, tehát körülbelül két hónap múlva újra elő lehet venni. Most itt már nem tudunk változtatni sem az intézkedéseken, sem a kirótt összegek nagyságán. Ezt azért említem meg, hogy az egész kérdést át kell dolgoznunk, mert ^nemcsak a gyermekvédelmi és betegápolási díjak visszaháritásáról van szó, illetve nemcsak ennek visszaháritásánál mutatkoznak olyan anomáliák, amelyek nézetem szerint is kiküszöbölendők, hanem azonkívül az elmebetegek ápolásánál felmerült és az egyéneket, a családot terhelő díjak rákebelezése és behajtása körül is olyan nehézségek merülnek fel, amelyek szociális szempontból feltétlenül megodást kivannak. Hiszen, ha az a szerencsétlenség ér egy NAPLÓ. XXXVIIL ifi