Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-491

A nemzetgyűlés 491. ülése 19.26, ságra ment. (Nagy Vince közbeszól. — Zaj.) Én senki ellen addig, amíg perrendszerü adatok rendelkezésemre nem állanak, bűnvádi, kriminális eljárást nem indithatok. (Propper Sándor közbeszól. — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Propper Sándor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Esztergályos János: Szükség volt Nádosyra a tarokk-partiban. — Dénes István: Érintkezett ön azután is Nádosyvall) Rakovszky Iván: Kötelességem volt vele érintkezni. (Dénes István közbeszól. — Nagy zaj.) Elnök: Dénes István képviselő urat rendreutasítom. (Dénes István: Beismeri, hogy vitte"?) Dénes képviselő urat rendreutasítottam, méltóztassék csendben maradni. (Nagy zaj. —• Szeder Ferenc: Nem akarta elfogni az ultimót! — Farkas István: Tarokkoztak Nádosyvall —• Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Csendet kérek, képviselő urak, különben kénytelen lennék az ülést felfüggeszteni. (Halljuk! Halljuk a jobboldalon.) Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés! (Nagy Vince: Nádosy barátja! — Rothenstein Mór: Mondjon le!) Az igen t. képviselő urak zajongása engem nem hoz zavarba, mert az egész nyomozás folyamán becsületesen megtettem kötelességemet és minden lépésemért vállalom a felelősséget. (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! — Erődi-Harraeh Tihamér: Holnap nem fognak szóhoz jutni! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kabók Lajos képviselő urat rendreutasitom. (Nagy zaj. — Melezer László: Majd csinálunk mi is zsinagógát! •— Szomjas Gusztáv: Majd interpellálhatnak holnap! — Peidl Gyula: Mindig védte a bűnösöket! — Nagy zaj.) Kérem a képviselő urakat itt a baloldalon, méltóztassanak csendben maradni, mert kénytelen leszek a házszabályok teljes szigorával eljárni. (Helyeslés a jobboldalon. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon. Esztergályos János képviselő urat ismét rendreutasítom és ha a képviselő ur tovább folytatja, kénytelen leszek a mentelmi bizottsághoz utasítani. Rakovszky Iván belügyminister: Január 3-ig a helyzet az volt, hogy Nádosy betegség címén volt szabadságon. (Nagy zaj a szélsőibaloldalon és a jobboldalon. — Erődi-Harraeh Tihamér: Holnap egy interpelláció sem lesz! — Kuna P. András közbeszól. — Nagy zaj a ' Ház minden oldalán.) Elnök: Kuna képviselő urat rendreutasítom. (Nagy zaj.) -Csendet kérek kénviselő urak. (Peyer Károly: Hogy mehetett Nádosy futárigazolványért az ön tudta nélkül?) Peyer képviselő urat kénytelen vagyok másodszor rendreutasítani. Csendet kérek. (Dénes István: Mit vallott 13-án Nádosy? — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Kabók képviselő urat másodszor rendreutasítom. Figyelmeztetem, hogy ha így folytatja, kénytelen leszek a házszabályok teljes szigorával eljárni. (Halljuk! Halljuk!) Rakovszky Iván belügyminister: Tehát t Nemzetgyűlés, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mondjon le!) 3-áig a helyzet az volt. hogy Nádosy Imre a holland távirat okából ugyan, de betegség címén volt szabadságolva. Most kapcsolódik be a dologba egy másik körülmény, (Propper Sándor; Az ön lemondásai — Naay zaj. — Szeder Ferenc: Hogy együtt mentek Windischgraetzhez autón!) amelyre , éri január hó 19-én, kedden. 517 nézve t. képviselőtársam szintén tévedésben van, nevezetesen az, hogy ez a bizonyos 3-iki kommüniké, amelyet kormány-kommünikéképen emiitett, nem volt kormány-kommüniké. (Nagy zaj és derültség a szélsőbaltidalon. — Hegymegí-Kiss Pál: Ángyán urat idézzük meg! — Lendvai István: Megint Csocsó-bácsi? •— Farkas István: Szocialista nyomdász nyomta! Beszélje ki magát! — Zaj. Elnök csenget. — Peyer Károly: Rosszul szedték a nyomdászok!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Figyelmeztetem azokat a képviselő urakat... Rakovszky Iván belügyminister: Ez a kommüniké a belügyministeriumban szerzett információn alapult... Elnök:... akiket immár másodszor is rendreutasítottam, hogy ha folytatják a zajongás!, kénytelen leszek a mentelmi bizottságiioz való utasításokra javaslatot tenni. (Zaj.) Rakovszky Iván belügyminister:... minthogy pedig természetszerűleg a szabadságolás igazi okáról csak a nyomozatba beavatottak tudtak és a belügyministeriumban a szabadságolás mint betegszabadság szerepelt, (Zaj. — Nagy Vince: Ki találta ki a betegszabadságot ?) tehát világos, hogy teljes jóhiszeműséggel ezt az információt adták a sajtónak. Nem a kormány adott ki tehát hamis kommünikét. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőba.'oldalon: Szóval igaz! — Nagy Vince: De Nádosy nem volt beteg, amint önök kitalálták!) Elnök: Nagy Vince képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassanak csendben maradni. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Mentelmihez!) Sütő képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Lendvai István: Süsse meg! — Zaj. — Élénk felkiáltások a jobboldalon: Mentelmihez!) Rakovszky Iván belügyminister: A dolgok koincidenciája folytán ez a hivatalos információ a dolog ama oldalának felelt meg, amely annakidején tényleg hivatalosan a belügyministeriumban szerepelt. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi baja volt Nádosynak? — Szeder Ferenc: Fájt a frankja — Nagy zaj.) Az igen t. képviselő urak tisztában lehettek azzal, hogy amig perrendszerü bizonyítékok valaki ellen nincsenek, nem áll módunkban neveket és gyanúsításokat a nagy nyilvánosság elé juttatni, mert megesküdtünk a hivatalos titoktartásra, (Nagy zaj, derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Zadravetznél?) amely hivatalos titoktartás arra kötelez bennünket, hogy gyanuokok alapján bele ne keverjünk embereket bűncselekményekbe addig, amig ezekből a gyanú okokból perrendszerü eljárás nem lesz. (Szeder Ferenc: A Világot miért tiltotta bel) Ezt a kötelességemet teljesitettem akkor, (Peidl Gyula: Nem mindig olyan finnyásak!) amikor a szabadságolás igazi okát nem hoztam nyilvánosságra. Ennek a kötelességemnek következménye volt az, hogy aki a belügyministeriumban az információt adta, (Horváth Zoltán: Tehát Nagy Vince igazat mondott!) az igazi okáról nem volt tájékozva. Vaayok annyira lojális, hogy elismerem, Nagy Vince igen t. képviselőtársam jóhiszemű lehetett, amikor ellentmondást látott a két kommüniké között. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Dehogy jóhiszemű! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Ezek után a magyarázatok után azonban viszont az igen t. Nemzetgyü- • lésnek is lojálisán be kell látnia (Kitajka Lajos: A ministerelnök ur mást mondott!) hogy ez nem valótlan információ, hanem olyan XAPLÓ. XXXVIII. 45