Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-491

316 A nemzetgyűlés 491. ülése 1926. évi január hó 19-én, kedden. ben a valóságnak meg nem felelő hivatalos jelentést adott ki a kormány, következő bizonyítékaimat terjesztem hirtelen elő. Fel fogom olvasni a kormány részéről a Magyar Távirati Iroda utján január 10-én kiadott hivatalos jelentést, amely kijelentem, nem valótlan, nem hamis jelentés. Ez a valóságnak megfelelő jelentés beismeri, hogy december 21-én megérkezett ugyanezen frankhamisitási ügyben Amsterdamból az ügyészség átirata, amely közölte, hogy Jankovieh Arisztid, Marsovszky György és Mankovits György ott letartóztatásban vannak, ennyi és ennyi ezerfrankost koboztak el tőlük és hogy az ott elfogott személyek vallomása szerint az ügyről tudott dr. Nádosy Imre országos főkapitány. A kormánynak január 10-én, tehát utólag Nádosy Imre letartóztatása után kiadott ez a hivatalos jelentése eszerint megállapítja, beismeri, hogy december 21-én a kormány és rendőrhatóságaink tudatában voltak annak, hogy Jankoviehék vallomása szerint Nádosy Imre főkapitány "iir legalább is tudott a frankhamisításról. Ezzel a hivatalos jelentéssel szemben, amely január 10-én már őszinte volt, nézzük meg, hogy január 3-án és 4-én milyen hivatalos jelentések láttak napvilágot. Január 2-án este — ez egy szombati este volt — hire terjedt annak, hogy menesztik Nádosy főkapitány urat. Erre január 3-án, vasárnap, a kormány erről a menesztésről kiadott egy cáfolatot és a Magyar Távirati Iroda utján megállapította, hogy Nádosy Imre és a belügyminister ur között semmi nézeteltérés nincs. (Élénk derültség és tavs a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Nagyon jó! Elfogadjuk! — Peyer Károly: Hivatalos jelentós! Hamis ez a jelentés*?) és az országos főkapitány ur csak egészségi állapotának hely reál litása céljából azért távozik szabadságra, hogy gyógykezeltethesse magát. (Egg hang a szélsőbaloldalon: Nem az első eset volt! Szanatóriumba ment! — Lendvai István: Ne kiabáljanak Rupert háta mögött szanatóriumról. — Derültség.) Ez a két hivatalos jelentés lényeges ellentétben áll egymással, mert beismerte az igazi kormányjelentés, hog}

7 december 21-iki óta a kormány és a belügyministerium tudott Nádosy bűn részességéről és január 3-án a belügyminister ur hivatalosan kijelenti, hogy ő közte és a főkapitány között semmiféle differencia nincs. (Peye

r Károly: Most sincs! — Farkas István: Elhisszük! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Lemondani! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Halász Móric: Tudott a Tisza-gyilkosokról, miért nem szólt! Arról beszéljen. — Kuna P. András: Arról beszéljen, ki szöktette ki Kun Bélát! Ki vitte ki Magyarországból. — Dénes István: Adja át ahelyét Almássynak. —- Zaj. Mándy Samu közbeszól, — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Nagy Vince: Sajnálom, de nem tehetek eleget Mándy képviselő ur provokálásának. Engem Bethlen ministerelnök ur provokált, hogy erről beszéljek, nekem kötelességein erről beszélni. (Zaj.) Amikor január 3-án a kormány közzétette ezt a kommünikét és ilyen módon kijelentette, hogy Nádosy főkapitány csak azért nem fog ezentúl bejárni hivatalába, mert egészségügyi szabadságra megy, másnap január 4-én, hétfőn kiadta a kormány a hivatalos kommünikét, hogy most már elrendelte Nádosy főkapitány ellen a frankhamisitási ügyben való részesség miatt... (Zaj a jobboldalon. — Peyer Károly: Mert a franciák ráparancsoltak! — Propper Sándor: A franciák parancsára! — Peyer Károly: Ezt nem lehet letagadni! — Propper Sándor: Korányi miért jött haza?) A hivatalos közlemény szerint elrendelte a fegyelmi vizsgálatot és az országos főkapitányi állástól fegyelmi utón felfüggesztette, (ilénes István: Hogy merte ezt megtenni?) Másnap, január 5-én bekövetkezett ISíádosynak a letartóztatása. Tisztelettel azt kérdezem, vájjon igaz-e az, hogy valótlan volt a belügyminister urnák, illetőleg a kormánynak az a hivatalos jelentése január 3-án, hogy Nádosyt csak egészségügyi szabadságra küldték? (Erődi-Harrach Tihamér: Nem igy volt. — Folytonos zaj.) Elnök: Minden oldalon kérem a képviselő urakat, hogy méltóztassanak egjmiással szemben több türelmet tanusitani. Nagy Vince: Hogy nemcsak valótlan, hanem rosszhiszemű volt ez a hivatalos kommüniké, bizonyltom azzal, hogy ugyanazon a.napon, amikor kijelentették, hogy egészségügyi szabadságra küldték Nádosyt, a pártközi értekezleten gróf Bethlen István ministerelnök ur bevallotta, hogy Nádosy súlyos inkorrektséget követett el, (Felkiáltások a jobboldalon: Valótlan!) és ugyanaznap a rendőrségi hivatalos jelentés szerint Nádosy beismerte bűnrészességét, (Peyer Károly: Megvolt a megállapodás! — Zaj.) • Elnök : Kérem a képviselő. urakat, méltóztassanak csendben maradni. Nagy Vince : Itt két eset lehetséges : vagy igazam volt nekem abban, hogy a szabadságraküldést jelentő kammüniké hamis, valótlan, Ha ez igy van, akkor ennek a jelentésnek kiadásával annak kiadója kompromittálta önmagát és aláásta a a kormány tekintélyét. Ha, azonban nem igaz, ha nem volt valótlan és ez a jelentés nem hamis, akkor szembenáll a jelentésben foglalt az a tény, hogy 13 nappal azután, hogy a belügyminister ur megtudta, hogy Amszterdamból bűnösnek jelentették Nádosyt, azonosította magát vele. Tessék választani. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. A belügyminister ur kivan szólani. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Lemondani! — Felkiáltások a jobboldalon és a középen : Halljuk ! Halljuk ! — Farkas István : Sajtóhóhér ! — Szomjas Gusztáv : Még a rágalmazót is meghallgatjuk ! — Peyer Károly közbeszól. — Folytonos zaj.) Elnök : Peyer Károly képviselő urat rendreutasítom. (Farkas István : A Világot betiltotta !) Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Azt hiszem, azt az ellentmondást, amelyet Nagy Vince t. képviselőtársam két különböző időközben megjelent kommüniké között felfedezett, egynéhány rövid szóval el tudom oszlatni. A dolog története az, hogy abban a pillanatban, amikor az amszterdami átirat a kezembe került és abból konstatáltam azt, hogy a tettesek, az ott letartóztatottak Nádcsy országos főkapitányra hivatkoznak, azonnal intézkedtem, hogy a nyomozás Nádosy országos főkapitány beleavatkozása nélkül történjék, s hogy a budapesti rendőrkapitány nekem referáljon minden ügyben. (Erődi-Harrach Tihamér: Nagyon helyes!) Igen rövid idővel később szükségesnek láttam azt, hogy Nádosy országos főkapitány necsak ebben a nyomozásban való részvételtől tiltassék el, hanem, hogy a ministeriuin épületében se tartózkodjék. Ezért felkértem Nádosy főkapitányt arra, hogy menjen szabadságra, ennek a szabadságnak jogcíme pedig az volt, hogy üdülőszabad-