Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-491

302 A nemzetgyűlés 491. ülése 1926. évi január hó 19-én, kedden. ma s összegeket tud teremteni, az adminisztráció viszi el a ."jótékonysági mozgalmak eredményé­nek nagy részét. Szükségessé válnék tehát, hogy a minister ur belenyúljon ebbe a kérdésbe s kiváló munkatársainak tanácsával hasson azok­nak a jótékonysági mozgalmaknak vezetőire abban az irányban, hogy kellőkép felhasználva mindazt, amit a társadalom nyújt, ez valóban a közjótékonyságot szolgálja, ne pedig az ad­minisztráció költségeire folyjon szét. Ezzel kapcsolatban szükségessé válnék a sze­gényügyi kérdés rendezése is. Ez eddig elha­nyagolt kérdés volt, amelyet illetékességi ala­pon állapítottak meg, s olyan régi törvény­paragrafusok intézkednek erről, amelyek ma már nem egyeztethetők össze a modern kor szellemével. Legtöbbször végre sem hajtják azokat, úgyhogy teljesen rendezetlen szegény­ügyünk. Pedig valóban minden modern állam megalkotta már a maga szegényügyi törvé­nyét. Ez olyan szociális kérdés, amelyet ren­deznünk, valahogy csoportosítanunk kell s épen azért szükségessé válik, hogy a népjóléti mi­nister ur kélszítse elő az erre vonatkozó tör­vényjavaslatot s azt mielőbb terjessze a nem­zetgyűlés elé. Méltóztassanak megengedni, hogy erre vo­natkozólag szintén egy határozati javaslatot terjesszek elő (olvassa); »Utasítsa a Nemzet­gyűlés a népjóléti minister urat, hogy sze­gényügyünk modern °s a mai viszonyoknak megfelelő rendezése céljából javaslatot ter­jesszen a Nemzetgyűlés elé.« (Helyeslés.) r Ezekután méltóztassék megengedni, hogy be­szédem legfőbb témájával — amennyi idő még rendelkezésemre áll — a munkásbiztositás kér­désével foglalkozzam. (Malasits Géza: Amelyet tőlünk elvettek!) Mindjárt rátérek arra is,hogy miért vették el önöktől. (Malasits Géza; Akár­csak a mozikat, ezt is elkommunizálták! 1878­tól 1919-ig nem törődtek vele! — Zaj. — Elnök csenget.) A munkásbiztositás ma egyik leg­szebb alkotása minden államnak. (Malasits Géza: A szocialisták csinálták, nem önök!) Ma­gyarországon is ez egyike a legszebb intézmé­nyeknek (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak volt!), amely mintaképe volt a külföldi álla­mok hasonló intézményeinek is. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igaza van, csak volt!) A munkásbiztositás intézménye azonban átélt két hatalmas krizist: az egyik a szocialista vir­tsaft, a másik pedig az inflációs korszak. (Propper Sándor: A Sörház-utca tönkretette!) Ez a két korszak volt az, amely a munkásbiz­tositás intézményét aláásta. (Zaj a szélsőbal­oldalon.) Az inflációs korszak valóban azzal fenyegette már az egész intézményt, bogy az felborul, s ig'azán a népjóléti minister nr ügyes­sége és rátermettsége mutatkozott meg abban, (Zaj a szélsőbaloldalon.) hogy ezt az intéz­ményt megmentette erélyes kézzel a jövő fej­lődésének. (Propper Sándor: Ott nem csinál­tak sem hamis ezerfrankosokat, sem hamis Kzokolokat. — Zaj. — Elnök csenget.) A munkásbiztositás hatása szinte hihetet­len, ha az ember az egészségüggTel, a belügyi viszonyokkal való vonatkozásait nézi. Annak szükségét akarom ezzel biztosítani, hogy az or­szág agrár lakossága érdekében — amely any­nyira el van hanyagolva ebben a tekintetben — belenyúljunk a falvak egészségébe olyan intéz­ményekkel, amelyekkel sikerült a magyar mun­kásság egészségügyét is rendezni. Erre vonat­kozólag a következő adatokat legyen szabad felhoznom. (Halljuk! Halljuk!) A háború után az átlasros halálozási arányszám volt az egyik esztendőben 28 ezrelék; a faluban volt 29 ezrelék, ugyanakkor az ipari munkásoknál csak 16 ez­relék. Nyilvánvaló tehát, ho»gy ez a munkás­bizto-sitásnak köszönhető, ahol mindig orvos, gyógyszer és orvosi kezelés áll rendelkezésre. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kár volt tönkretenni!) Méltóztassanak csak kis türelem­mel lenni, mindjárt rátérek erre is. A baleset tekinteteben is a munkásbiztositó pénztár való­ban szép dolgot produkált. Ezer munkásra 1904­ben még 70 baleset esett, 1923-ban már csak 36. (Esztergályos János: De most kisebb az ország!) Ez megint azt bizonyítja, hogy a munkásságnak ebből a szociális intézményből mennyi haszna volt s hogy mennyire javult a munkásság egész­ségügye és a balesetek szempontjából a mun­kásság egészségének védelme. Mennyivel más lett volna azonban az, ha a szociáldemokrata virtsaft nem csinálta volna meg azokat a pusz­tításokat. (Propper Sándor: Beszéljen Benárd ur virtsaft járói! — Saly Endre: Akkor nem talpaltak »Est«-tel, mint most! Újságot ragaszt a beteg lábára Benárd orvos ur! — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Malasits Géza: Halljuk, hogy mennyi pénzt loptak el ott.) Malasits képviselő urat kénytelen vagyok ezért a sértő kifejezésért rendreutasítani. Frühwirth Mátyás: Ma egy intézmény csak ugy tud pontosan és szakszerűen működni, ha ott olyan emberek ülnek, akik képzettek, tanul­tak. Amikor a szociáldemokraták ültek a Mun­kásbiztositó Pénztárban, akkor az egész Mun­kásbiztositási Pénztár tisztviselőinek 80%-a csak hat elemit vagy annál kevesebb iskolát végzett. (Schandl Károly: Érdekes! — Propper Sándor: Ez fontos magának? — Halász Móric: Elég fontos!) Minden kapától és kaszától mene­külő bizalmi férfiú bekerült tisztviselőnek a Munkásbiztositó Pénztárhoz. A Munkásbizto­sitó Pénztár éveken keresztül munkásvezér­biztcsitó pénztár volt. (Ugy van! jobbfelől. — Szabó József: Vezérkiképzés! — Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak csendben maradni. Frühwirth Mátyás: Az ottani tisztviselők közül csak 15%-nak volt középiskolai képzett­sége. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem mondom, hogy ahhoz, hogy valaki jó irnok, tisztviselő legyen, okvetlenül kell az érettségi, vagy más iskolai bizonyítvány, de méltóztassanak mégis elhinni, hogT egy cipészsegéd vagy egy laka­tossegéd lehet kiváló szakember a maga szak­májában, de mégsem érthet a Munkásbiztositó Pénztár bonyolult kezeléséhez. Innét van az, hogy önök sokkal több költséget fordítottak adminisztrációra, mint az összes európai álla­mok hasonló intézményei. Propper Sándor: Nem ért hozzá. — Zaj.) Elnök: Propper képvselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni. Frühwirth Mátyás: Saját bizonyítékaikkal fogok szolgálni. Bizonyára ismerik a Munkás­biztositási Közlönyt, hiszen ez munkásügyi, biztosítási szaklap volt, az önök emberei szer­kesztették, önök írtak bele. Nem tagadhatják tehát, hogy az önök saját forrásából citálok. Abban az időben, amikor önök grasszáltak a Munkásbiztositó Pénztárban, egyik-másik pénz­tár amig egy aranykoronát folyósított segély­képen a munkásságnak, adminisztrációs költ­ségre 2.-27 koronát használt fel. (Felkiáltások jobbfelől: Aha!— KunaP. András: Gyönyörű! — Propper Sándor: Fogalma sincs róla! — Kuna P. András: Ez a szakszervezet! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Frühwirth Mátyás: Ha tud olvasni a kép­viselő ur, rendelkezésére bocsátom. (Propper

Next

/
Thumbnails
Contents