Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-491

À nemzetgyűlés 491. ülése 1926. küszöbölje, a minimumra redukálja — kevésnek tartom, és minthogy az emberi életet tartom a legszentebbnek, amelyet óvni kell, amelyre vigyázni kell, mert mindennek létalapja az emberi élet, a minister urat arra kérem, hogy minél nagyobb összeget forditson a gyermekvédelmi és csecsemővédelmi célokra, mert azok az összegek, amelyeket a minister ur erre a célra felvesz és folyósit, igazi fajvédelmi célokat szolgálnak. Nincs nemesebb fajvédelem, mint a magyar élet kis palántáit megmenteni az életnek, ennek az amúgy is szomorú, szenvedéses magyar életnek. Most pedig felszólalásom végén (Felkiáltások a .jobboldalon: Hála Istennek!) beterjesztem a következő határozati javaslatot (olvassa): »A nemzetgyűlés határozatilag kimondja, hogy parlamenti bizottságot küld ki a Bethlenudvar épitése körüli visszaélések megvizsgálására.« Minthogy a minister urnák, államtitkárának és ministeriumának működése iránt az eddigi szomorú tapasztalatok alapján bizalommal nem viseltetem, a költségvetést nem szavazom meg. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Frühwirth Mátyás! Frühwirth Mátyás: Tisztelt Nemzetgyűlés! A előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédében egy sereg tévedést állapítottam meg és igy az én felfogásom, érvelésem és beszédem — sajnálatomra — nem csatlakozik az ő beszéde fonalához „mert nem akarok tévedésekből kiindulni. — (Kiss Menyhért: Micsoda tévedések?) Az egéisz beszéde egy nagy tévedés volt. (Derültség.) — Kiss Menyhért: És Petrováezé, az ön kollégájáé'?) Az utóbbi időben sokszor hangzott el az a vélemény, hogy a népjóléti ministeriumot meg kell szüntetni, mert ez feleslegessé vált csonka Magyarországon. Aki a szociális fejlődéssel tisztában van és aki figyeli az európai helyzetet, az nagyon jól tudja, hogy ha van egy ministeriumnak létjogosultsága,, ha van egy munkakörre szükség egy országban, akkor valóban szükség van e ministérium fennállására. A szociális fejlődést állandóan figyelemmel kell kisérni. A tőke és a munka harcából kifejlődött differenciák uj meg uj helyzeteket teremtenek, amelyek szükségessé teszik, hogy az államférfiak állandóan figyeljék, állandóan vegyék észre a változásokat és azután a gazdasági helyzetnek megfelelően tegyenek javaslatokat, intézményeket hivjanak életre. Én azon a véleményen vagyok, hogy a népjóléti ministeriumot nem csak hogy nem kell megszüntetni, hanem ellenkezőleg, ki kell épiteni, ki kell fejleszteni, amint azt itt egy esztendővel ezelőtt épen a népjóléti minister ur hangsúlyozta; a legteljesebb módon ki kellene épitenünk, hiszen clZ cl munkakör, amely ma a nép- I jóléti ministérium keretében van, csak nagyon kicsiny része a szociális problémák ama komplexumának, amelyet szociális kérdésnek nevezünk. A szociális kérdésnek óriási terrénumai vannak, amelyek ma a különböző ministeriumokban oszlanak meg. így a kereskedelemügyi ministeriumban, a belügyministermmban s a földmivelésügyi ministeriumban is látjuk némely szociális kérdés intézését. Az a hitem és meggyőződésem, hogy fokozatosan át kell tolódnia, át kell jönnie a népjóléti ministérium kezébe mindenféle szociális kérdésnek, mert a szociális problémáknál az egységes szempont, az egységes elv keresztülvitele a leglényegesebb. Például itt van a munkanélküliség elleni évi január hó 19-én, kedden. 299 biztositás kérdése, amely szorosan összefügg i a munkaközvetítés kérdésével; a munkanélküliség elleni biztositás kérdése eddig a kereskedelmi ministérium hatáskörébe tartozott, de amikor a kormányzat azt a kérdést meg akarja oldani, akkor a kereskedelemügyi ministériumtól át kell vennie és a népjóléti ministérium felügyelete alá kell helyeznie. Mit jelent ez? Újra csak azt, hogy a népjóléti ministérium még mindig nem kapta meg azokat a munkaköröket, amelyeket pedig kezében kellene tartania. De van egy másik kérdés is. Ha a balesetbiztosítás kérdését megoldani, kiszélesíteni és nagyobb térre kiterjeszteni akarjuk, akkor okvetlenül szükségessé válik, hogy a népjóléti ministérium intézze ezt is. Ha tökéletessé akarjuk tenni e feladat megoldását, ugy ezt a kérdést az iparfelügyelettel kell összekapcsolnunk, mert a baleset elleni biztosítással öszszefügg a baleset elhárításának kérdése is. Mind a kettő szoros szervi összefüggésben áll egymással és nem tudom elgondolni ezeknek a kérdéseknek megoldását ugy, ha az iparfelügyelet ne tartozzék ugyanannak a ministéri umnak hatáskörébe, amely a baleset elleni biztositás kérdését rendezi. így sorba lehetne menni a különböző szociális kérdések mindegyikén, és ki lehetne mutatni, hogy ha egy lépéssel tovább akarunk haladni, ugy okvetlenül szükséges, hogy a különböző ministeriumokban .levő szociális osztályokat összevonjuk és egy kézben tömöritsük. Ma még a szociális kérdések kezdetén vagyunk csupán. Igaz ugyan, hogy az elméletek és a Marx-féle szociáldemokrácia hirdeti, hogy a kapitalizmust ki kell küszöbölni, meg kell semmisíteni, ki kell dobni a világból. (Pikler Emil: Hol mondja ezt? Nagyon rosszul tudja!) A marxizmus elvének keresztülvitele azt jelenti, hogy a kapitalizmus helyébe uj szociális rendet kell állitani, ezzel kell helyettesiteni a kapitalista világrendet. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ugy hallottam az önök szájából, hogy a marxizmus a tőke ellensége és a tőkét ki akarja küszöbölni a gazdasági fejlődésből. (Kothenstein Mór: Csak az idegen tőkét! — Nemes Bertalan: A szocialista tőkét pedig fokozni kell? — Saly Endre: Olvassa el a marxizmust, azután beszéljen róla!) Akármi is lesz a mai gazdasági rend fejlődése és következménye, a munka és a tőke között fennálló természetes ellentétekből mindig fognak differenciák származni a munkabérkérdésre, a műhelykérdésre, a munkaidőre vonatkozólag; örökké lesznek differenciák, amelyek a munka és a tőke között bizonyos szociális harcot idéznek elő. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez igaz!) B harcok kiküszöbölésére van hivatva a szociálpolitika. Az ellentéteket kell tompitani, s kiküszöbölni kell a harcot a munka és a tőke között annyira, amennyire csak lehetséges. Ezt a harcot megszüntetni teljesen nem lehet, amig emberek élnek a földön. A szociáldemokrácia régen nem lesz már és még mindig lesz küzdeleni

f és harc a tőke és a munka között. (Pikler Emil: Honnan tudja, hogy a szociáldemokrácia nem lesz!) Igaz, hogy a szociáldemokrácia szereti túllicitálni mindazt, ami megvan, mert irányitói taktikai, politikai szempontból maguknak tőkét akarnak kovácsolni azok előtt a tömegek előtt, amelyek előtt naponta szónokolnak, így megtörtént a német költségvetési vita alkalmával nem régen, — egy hete — hogy a szociáldemokraták egy sereg indítványt nynjtottak be, hogy túllicitálják a többi pártot ,szo-