Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-491

À nemzetgyűlés 491. ülése 1926. küszöbölje, a minimumra redukálja — kevés­nek tartom, és minthogy az emberi életet tar­tom a legszentebbnek, amelyet óvni kell, amelyre vigyázni kell, mert mindennek lét­alapja az emberi élet, a minister urat arra ké­rem, hogy minél nagyobb összeget forditson a gyermekvédelmi és csecsemővédelmi célokra, mert azok az összegek, amelyeket a minister ur erre a célra felvesz és folyósit, igazi fajvédelmi célokat szolgálnak. Nincs nemesebb fajvéde­lem, mint a magyar élet kis palántáit meg­menteni az életnek, ennek az amúgy is szo­morú, szenvedéses magyar életnek. Most pedig felszólalásom végén (Felkiáltá­sok a .jobboldalon: Hála Istennek!) beterjesz­tem a következő határozati javaslatot (olvassa): »A nemzetgyűlés határozatilag kimondja, hogy parlamenti bizottságot küld ki a Bethlen­udvar épitése körüli visszaélések megvizsgálá­sára.« Minthogy a minister urnák, államtitkárá­nak és ministeriumának működése iránt az eddigi szomorú tapasztalatok alapján bizalom­mal nem viseltetem, a költségvetést nem szava­zom meg. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Frühwirth Mátyás! Frühwirth Mátyás: Tisztelt Nemzetgyűlés! A előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédében egy sereg tévedést állapítottam meg és igy az én felfogásom, érvelésem és be­szédem — sajnálatomra — nem csatlakozik az ő beszéde fonalához „mert nem akarok tévedé­sekből kiindulni. — (Kiss Menyhért: Micsoda tévedések?) Az egéisz beszéde egy nagy tévedés volt. (Derültség.) — Kiss Menyhért: És Petro­váezé, az ön kollégájáé'?) Az utóbbi időben sokszor hangzott el az a vélemény, hogy a népjóléti ministeriumot meg kell szüntetni, mert ez feleslegessé vált csonka Magyarországon. Aki a szociális fejlődéssel tisztában van és aki figyeli az európai helyzetet, az nagyon jól tudja, hogy ha van egy ministe­riumnak létjogosultsága,, ha van egy munka­körre szükség egy országban, akkor valóban szükség van e ministérium fennállására. A szociális fejlődést állandóan figyelem­mel kell kisérni. A tőke és a munka harcából kifejlődött differenciák uj meg uj helyzeteket teremtenek, amelyek szükségessé teszik, hogy az államférfiak állandóan figyeljék, állandóan vegyék észre a változásokat és azután a gazda­sági helyzetnek megfelelően tegyenek javasla­tokat, intézményeket hivjanak életre. Én azon a véleményen vagyok, hogy a népjóléti minis­teriumot nem csak hogy nem kell megszün­tetni, hanem ellenkezőleg, ki kell épiteni, ki kell fejleszteni, amint azt itt egy esztendővel ezelőtt épen a népjóléti minister ur hangsú­lyozta; a legteljesebb módon ki kellene épite­nünk, hiszen clZ cl munkakör, amely ma a nép- I jóléti ministérium keretében van, csak nagyon kicsiny része a szociális problémák ama kom­plexumának, amelyet szociális kérdésnek ne­vezünk. A szociális kérdésnek óriási terrénu­mai vannak, amelyek ma a különböző ministe­riumokban oszlanak meg. így a kereskedelem­ügyi ministeriumban, a belügyministermm­ban s a földmivelésügyi ministeriumban is látjuk némely szociális kérdés intézését. Az a hitem és meggyőződésem, hogy fokozatosan át kell tolódnia, át kell jönnie a népjóléti mi­nistérium kezébe mindenféle szociális kérdés­nek, mert a szociális problémáknál az egységes szempont, az egységes elv keresztülvitele a leglényegesebb. Például itt van a munkanélküliség elleni évi január hó 19-én, kedden. 299 biztositás kérdése, amely szorosan összefügg i a munkaközvetítés kérdésével; a munkanélkü­liség elleni biztositás kérdése eddig a keres­kedelmi ministérium hatáskörébe tartozott, de amikor a kormányzat azt a kérdést meg akarja oldani, akkor a kereskedelemügyi mi­nistériumtól át kell vennie és a népjóléti mi­nistérium felügyelete alá kell helyeznie. Mit jelent ez? Újra csak azt, hogy a népjóléti mi­nistérium még mindig nem kapta meg azokat a munkaköröket, amelyeket pedig kezében kel­lene tartania. De van egy másik kérdés is. Ha a baleset­biztosítás kérdését megoldani, kiszélesíteni és nagyobb térre kiterjeszteni akarjuk, akkor okvetlenül szükségessé válik, hogy a népjóléti ministérium intézze ezt is. Ha tökéletessé akarjuk tenni e feladat megoldását, ugy ezt a kérdést az iparfelügyelettel kell összekapcsol­nunk, mert a baleset elleni biztosítással ösz­szefügg a baleset elhárításának kérdése is. Mind a kettő szoros szervi összefüggésben áll egymással és nem tudom elgondolni ezeknek a kérdéseknek megoldását ugy, ha az iparfel­ügyelet ne tartozzék ugyanannak a ministé­ri umnak hatáskörébe, amely a baleset elleni biztositás kérdését rendezi. így sorba lehetne menni a különböző szo­ciális kérdések mindegyikén, és ki lehetne mu­tatni, hogy ha egy lépéssel tovább akarunk ha­ladni, ugy okvetlenül szükséges, hogy a kü­lönböző ministeriumokban .levő szociális osz­tályokat összevonjuk és egy kézben tömö­ritsük. Ma még a szociális kérdések kezdetén va­gyunk csupán. Igaz ugyan, hogy az elméletek és a Marx-féle szociáldemokrácia hirdeti, hogy a kapitalizmust ki kell küszöbölni, meg kell semmisíteni, ki kell dobni a világból. (Pikler Emil: Hol mondja ezt? Nagyon rosszul tudja!) A marxizmus elvének keresztülvitele azt je­lenti, hogy a kapitalizmus helyébe uj szociális rendet kell állitani, ezzel kell helyettesiteni a kapitalista világrendet. (Zaj a szélsőbalolda­lon.) Ugy hallottam az önök szájából, hogy a marxizmus a tőke ellensége és a tőkét ki akarja küszöbölni a gazdasági fejlődésből. (Kothenstein Mór: Csak az idegen tőkét! — Nemes Bertalan: A szocialista tőkét pedig fo­kozni kell? — Saly Endre: Olvassa el a mar­xizmust, azután beszéljen róla!) Akármi is lesz a mai gazdasági rend fejlődése és következ­ménye, a munka és a tőke között fennálló ter­mészetes ellentétekből mindig fognak differen­ciák származni a munkabérkérdésre, a mű­helykérdésre, a munkaidőre vonatkozólag; örökké lesznek differenciák, amelyek a munka és a tőke között bizonyos szociális harcot idéz­nek elő. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez igaz!) B harcok kiküszöbölésére van hivatva a szociálpolitika. Az ellentéteket kell tompitani, s kiküszöbölni kell a harcot a munka és a tőke között annyira, amennyire csak lehetséges. Ezt a harcot megszüntetni teljesen nem lehet, amig emberek élnek a földön. A szociáldemokrácia régen nem lesz már és még mindig lesz küzde­leni f és harc a tőke és a munka között. (Pikler Emil: Honnan tudja, hogy a szociáldemokrácia nem lesz!) Igaz, hogy a szociáldemokrácia sze­reti túllicitálni mindazt, ami megvan, mert irá­nyitói taktikai, politikai szempontból maguk­nak tőkét akarnak kovácsolni azok előtt a tö­megek előtt, amelyek előtt naponta szónokol­nak, így megtörtént a német költségvetési vita alkalmával nem régen, — egy hete — hogy a szociáldemokraták egy sereg indítványt nynj­tottak be, hogy túllicitálják a többi pártot ,szo-

Next

/
Thumbnails
Contents