Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-491
A nemzetgyűlés 491. ülése 1926, dalmazni, akik arra tényleg a legjobban rá vannak utalva. A rendkívüli kiadások keretében (Zaj a szélsőbaloldalon.) a nem állami kórházak karbantartására a folyó évben, a múlt évi 1-2 milliárd koronával szemben most 5*1 milliárdot irányoztatott elő a népjóléti kormány. Ezt szükségessé tette az a körülmény, hogy a kórházak legszükségesebb tatarozási költségei ebből fedeztessenek és a kormány némi tekintetben a leromlott berendezések pótlására szolgáló költségek tekintetében is segélyezze a kórházakat. A nemi betegek gyógyítására a múlt évi 7/5 millió koronával szemben most 438 millió korona irányoztatott elő, amely hitelösszegre azért volt szükség, hogy ebből legalább egynéhány vidéki város meglévő kórháza mellett a nemi betegek gyógyítására alkalmas kórhelyiségeket teremtsünk, melyekre a nemi betegségek elleni védekezés szempontjából szükség van. Ujabb tüdőbeteggondozó intézetek létesítésére a múlt évi 25 millió koronával szemben most 292 millió korona irányoztatott elő, amely összegből lehetőleg négy vagy öt ilyen gondozó intézet lesz a jövőben felállítható. Az állami kútfúró berendezések céljaira 511 millió korona irányoztatott elő abból a célból, hogy egyik kútfúró berendezésünk a megszállott területen maradt és a hiányzó alkatrészeket a népjóléti kormány ebből kívánja pótolni azért, hogy ezekkel a kútfúró berendezésekkel a szegényebb községekben mélyfúrású kutakat létesíthessünk. A háború és annak következményei által s\]jtottak segélyezésére a múlt évi 773-5 millió koronával szemben most 11 milliárd korona irányoztatott elő. Erre az előirányzati többletre azért volt szükség, hogy a hadirokkantak művégtagellátásával kapcsolatos vasúti, költségek megtéríthetők legyenek. A hadigondozottak ellátási igényeinek megállapítására a múlt évi 68 millió koronával szemben 146 millió korona irányoztatott elő avégből, hogy a 7200/1922. számú kormányrendelet értelmében háromévenként megejtendő ujabb felülvizsgálat alkalmával — amely ebben az esztendőben bekövetkezik — az illető felülvizsgálok útiköltségei és az ezzel a munkálattal járó nyomtaványköltségek fedezhetők legyenek. A beruházási hitelre előirányzott 1'2 milliárd korona összegre azért volt szükség, hogy a székesfehérvári hadiárvaintézet elhelyezésére szolgáló és Székesfehérvár tulajdonát képező telek megvásárolható legyen. Szükségesnek tartom itt a közegészségügy címénél felhívni a mélyen tisztelt népjóléti miniszter ur szives figyelmét arra a körülményre, hogy míg egyes városokban, különösen egyetemi városokban orvosok olyan nagy számmal vannak, hogy egymástól úgyszólván már élni sem tudnak, — amire épen a múlt hetekben Ritoók professzor is egyik hírlapi cikkében rámutatott — ezzel szemben van Magyarországon igen sok olyan község, amelynek a mai napig nincs orvosa és igy a szegény betegeket különösen télvíz idején, az ottani lakosok képtelenek orvosi segítségben részesíteni. Azt hiszem, hogy ha a népjóléti kormány módját ejthetné, hogy ezeket a szegény községeket hozzájuttatná olyan kölcsönösszeghez, amelyből orvosaiknak lakást építhetnének, abban az esetben a városokból mindenesetre könnyen tudnának maguknak orvost szerezni. Az egészségügyi intézmények címénél az évi január hó 19-én, kedden. 287 Országos Közegészségügyi Tanács elnökének és tagjainak részére a múlt évi 46 millió koronával szemben most 70 millió korona irányoztatott elő, amely hitelösszeg emelésének szüksége az időközben beállott tisztviselői javadalmazásemelés kövekeztében állott elő. Az állami elme- és ideggyógyintézetek, az állami szemkórház és a gyulai állami kórház dologi kiadásai a törvényhatóságokat terhelő nyilvános betegápolási költségek terhére számoltatnak el, ezek tehát az államra nézve költségtöbbletet nem jelentenek. A Rockefeller-alapítvány támogatásával létesített Országos Közegészségügyi Intézet igazgatójának állása e tárca költségvetésébe volt beállítandó azért, mert hiszen a Rockefelleralapítványból személyi kiadásokat nem fedezhetünk. Ez azonban az államra nézve nem jelent többletkiadást a múlt évvel szemben azért, mert a munkásvédelmi szövetség kezelésébe átadott népegészségügyi múzeum igazgatói állása a folyó évben már beszüntettetett és ez igazgatói állás terhére szerveztetett a Roekefelleralapitvány igazgatói állása. A gyermekvédelem címénél az 1925/26. évi előirányzat 1. rovatán a nem »állami gyermek menhelyeken levő gyermekek intézeti elhelyezési költségeinél a tavalyi 4-6 milliárddal szemben most 5.5 milliárd irányoztatott elő. E költségtöbbletet a gyermekvédelmi egyesületek fentartási költségeihez való hozzájárulás okozza. A mai nehéz gazdasági viszonyok mellett ugyanis nem követelhetjük, hogy e társadalmi intézmények saját költségükből fedezzék azokat a rendkívül nagy összegeket, melyek az ilyen intézmények fentartásához szükségesek. Ezt annál kevésbé követelhetjük, mert az állam is fokozott mértékben veszi igénybe ezeket az intézményeket, a gyermek nevelése szempontjából. A 2. rovaton az anya- és csecsemővédelemnél a múlt évi 5.129,000.000 koronával szemben most 5.110,000.000 korona irányoztatott elő. azonban az átmeneti kiadások 5. rovatánál 4 milliárdnál több állíttatott be az anya- és csecsemővédelem országos továbbszervezjéséve 1 kapcsolatosan. felállítandó uj védőintézetek költségre címén. E jelentős tételre az anya- és csecsemővédelem szempontjából nélkülözhetetlen szükség' van, mivel az Országos Stefánia Szövetség a védőintézetek előre megállapított terv szerint; való felállításával tölti be feladatát. Ebben az évben mintegy 20 ilyen védőintézetet kivan felállítani, ami mindenesetre nagy összegbe kerül. Ezenkívül a Madarász-utcai állami kórházat a népjóléti kormány csecsemőkórházzá kívánja átalakítani és e kórház átalakítási költségei szintén ezt a rovatot terhelik. Hogy az Országos Stefánia Szövetség e nemes intézményével mily nagy eredményt ért el, arra a statisztikai hivatal külön kiadmányai élesen rávilágítanak. Hazánkban ugyanis a csecsemőhalandóság 1924. évben átlagosan a születetteknek 19-5%-ára emelkedett. Azokban a köz£ egekben pétiig ahol ilyen védőintézetek nincsenek, ez az arányszám felemelkedett 20-2%-ra. Ezzel szemben, ahol a védőintézetek már megvoltak és igy az újszülötteknek körülbelül 76%-a védelemben részesült, ott a csecsemőknek csak 85%-a halt el. Budapest csecsemőhalandósága 1922. évben 16-8% volt, az 1923. évben 16'7%, 1924. évben pedig lecsökkent 15%-ra. Ezek az adatok indokolják legjobban a csecsemővédelem további kiépítésének feltétlen szükségességét. A 4. rovaton a dologi kiadásoknál az 1924— 1925. évi költségvetéssel szemben szintén jelenál*