Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-491

284 A nemzetgyűlés 491. ülése 1926. épi január hó 19-én, kedden. is. A kormány hiába küzd az egyik és a másik fronton, mert egyformán küzd mind a két fronton, (Zaj balfelől. — Rupert Rezső: Ez szánalmas!) amikor ezek a psiehologiai jelenségek összefüggnek. (Zaj. — Saly Endre: Jól összebeszéltek!) Másik oka is van annak, hogy a kormány törekvései nem mindig jártak sikerrel és ez a gyüJölet a trianoni rendszer ellen. Nemcsak belső jogrend van, hanem külső nemzetközi jogrend is. Megengedem, hogy ez a külső jogrend formailag fennáll, de ez a külső jogrend nélkülözi azokat a morális bázisokat, amelyekre tartós békét lehet alapozni. (Ugy van! — Taps jobb felől.) Mi ezt a formális jogrendet respektálni kötelesek vagyunk és nem helyezkedhetünk ezen a formális jogrenden, a fennálló törvényes renden kivül. Azonban lehet-e csodálkozni, hogy egy országban, amely kénytelen volt aláirni Trianont, amelynek Trianon után a megaláztatásoknak sorozatát kellett elszenvednie, (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) a szenvedéseknek sorozatát kellett elszenvednie, (ügy van! jobbfélŐl. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Hedry Lőrinc: Aki ennek ellentmond, nem magyar ember!), lehet-e csodálkozni, hogy ebben az országban a mai körülmények között, (Zaj a baloldalon.) amikor a magyar nemzet végigszenvedte Trianon után a megalázásoknak azt a sorozatát, aminőre egyetlenegy nemzet a világon a múltban és a jelenben nem mutathat rá, akadnak emberek, akik fellázadnak ez ellen a jogrend ellen és lehetetlenné akarják tenni ennek további fennállását!? (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Taps jobbfelől.) A magyar kormány mindig azon az állásponton volt, (Állandó nagy zaj a szélsőbaloldalon.) hogy a nemzet ezt a jogrendet respektálni köteles, épugy, mint. a belső jogrendet, mert egy nemzet nem teheti magát a törvényen túl és egy nemzet sem kelyezkedhetik arra az álláspontra, hogy a nemzetközi megegyezések nem érvényesek és azokkal szemben öszsz.eesküvésekkel lehet valamit tenni. Összeesküvésekkel nem fogjuk elősegíteni ennek az országnak boldogulását. Ad hoc összeesküvések csak arra jók, hogy ahelyett, hogy felfordítanák azt az igazságtalan jogrendet, amelynek igazságtalansága tekintetében mindnyájan egyetértünk, azt eredményezzék, hogy ezt a nemzetet pellengére állítják a külföldön, mint a nyugtalanságnak, a féktelenségnek gócpontját, amelyből Európára csak veszély származik. (Állandó zaj.) Én azt mondom, hogy nekünk csak egy utunk van : ezt a jogrendet, amelyet igazságtalannak tartunk, respektálva, fokról-fokra becsületes munkával építsük át a magunk erejével és igy haladjunk a felé az ut felé, amely végeredményben ennek az országnak megbecsülést és tiszteletet szerez. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Sokan a külföldön azt mondják, hogy ez a nemzet romlott, hogy itt az erkölcsök le vannak romolva és balkáni színvonalra kerültek. De én azt mondom : ez a nemzet nem romlott, ez a nemzet csak szerencsétlen. Meg kell óvni ezt a nemzetet a szerencsétlenségtől és akkor meg fogja mutatni, hogy becsületes nemzet és a nemzetek társaságában morális alapon állva, segítségére lesz az emberi haladásnak, a kulturtörekvéseknek és mindama értékek gyarapításának, amelyek előttünk, de a külföldön is valódi értékeket, jelentenek ! (Általános helyeslés jobbfelől.) Levonom a konzekvenciákat, (Halljuk! Halljuk!) még pedig két irányban. Nekünk össze kell fognunk és ki kell irtanunk gyökerestől az álhazatiság bűneit, mert ezzel a szisztémával ez a nemzet a többiek között meg nem élhet. (Zaj balfelől.) Másik megállapításom az, hogy csak becsületes, fokozatos munkával emelkedhetünk fölfelé. Fogjunk össze ebben a pillanatban, amikor a nemzet becsületéről van szó, amelyet minden áron meg kell védenünk. Ezeket kívántam megjegyezni. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbról és a középen. A képviselők helyükről felállva tapsolnak.) Mielőtt befejezném beszédemet, még egy nyilatkozatot kivanon tenni. (Mailjük! Halljuk ! A tegnapi nap folyamán az ellenzék részéről az az indítvány tétetett, hogy parlamenti bizottság küldessék ki abból a céloói, hogy a felelősség kérdését és ennek az odiózus ügynek politikai vonatkozásait felderítse. Elvileg nem zárkózom el ez elöl, azonban egyet feltétlenül respektáltatni kívánok ós ez a magyar bíróságok függetlensége. Minden indítványhoz hozzájárulok, amely közelebb hoz ahhoz a célhoz, (Zaj a szélsőbaloldalon.— Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) hogy^ennek az ügynek politikai Háttere felderittessék, de semmiféle indítványhoz hozzá nem járulhatok, amely a magyar bíróságok függetlenségét, a magyar bíróságoknak hatalmi körét érintené. (Peidl Gyula: Bodóné!) Végül még csak annyit jegyzek meg, hogy tegnap már bejelentettem álláspontomat ebben a kérdésben, (Zaj.) de fentartom magamnak azt a jogot, hogy amikor az ügy egyes részletei fel lesznek teljesen derítve, (Malasits Géza: Négy esztendő múlva!) a Háznak ujabb jelentést tegyek. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Lemondani!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Farkas István képviselő urat az imént felszólítottam volt, nyilatkozzék, hogy kifejezését kire vonatkoztatta. A képviselő ur azt mondotta, hogy a kormányrendszerre. A gyorsírói jegyzetekben a következők vannak. A ministerelnök ur a következőket mondja (Olvassa): »A vizsgálat folyamán kiderült tényállás alapján annak a felfogásnak ad kifejezést a Matin, hogy a kormányzó politikailag bűnrészes. Felkiáltások a jobboldalon : Hallatlan ! — Farkas István: Igaz!« (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől és a Középen: Ffuj !) Csendet kérek! (Varsányi Gábor közbeszól. — Peyer Károly: Nézze meg magát a tükörben!) (Elnök tovább olvassa): »Farkas István: Hát nem igaz?« A parlamenti gyakorlat szerint, — amenynyiben ón itt fent nem igy értettem ezt a kijelentést, — kérdést intéztem a képviselő úrhoz. A képviselő ur maga illetékes szavainak interpretálására. (Zaj jobbfelől. — Rassay Károly: Megmagyarázza!) Egy képviselőt sem akarok elütni ettől a jogától. (Zaj jobbfelől. — Peyer Károly: Ha meg akarunk valakit sérteni, nyíltan megmondjuk, nem kertelünk, nyugodtak lehetnek!) Hogy ne fosszak meg tehát egy képviselőt sem ettől a jogától akár a jobb, akár a baloldalon (Helyeslés.), kénytelen vagyok a képviselő urat ismételten felszólítani, hogy kire és hogyan értette szavait! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! a bal- és a jobboldalon.) Az igazságnak teszek eleget akkor, amikor kijelentem, hogy én a kormányra és a kormányzórendszerre értettem kifejezésemet. (Zaj a középen.) Bocsánatot kérek, ha másképen értettem volna, ezt is meg-