Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-491

A nemzetgyűlés 491. ülése 1926. használta, szíveskedjék felállani. (Éhn Kálmán jelentkezik. — Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Pfuj! Bizony itani! — Felkiáltások jobb felöl: Ne lármázzon! — Rupert Rezső: Marsovszky teremtménye! Egy Marsovszkyhamisitvány! Ezek már nemcsak a frankot, hanem a magyaroka t^ is hamisították!) Elnök: Csendet kérek! Éhn Kálmán képviselő urat ezért a sértő kifejezésért rendreutasítom. (Éhn Kálmán: Az ilyen viselkedésre ez a méltó válasz! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Fogja be a száját! — Peyer Károly: Azt hiszik, hogy itt minden szemtelenséget el lehet mondani? — Nagy zaj.) Peyer Károly képviselő urat rendreutasitom! Kérnem kell a képviselő urakat mindkét oldalon, szíveskedjenek nyugalmukat meg'őrizni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Bethlen István minister elnök: T. Nemzetgyűlés! A nyomozat lassan indult meg, daeára annak a collaboratiónak, mely a nemzetközi jogszokások szerint a magyar és a francia rendőrség között ebben az esetben kifejlődött. Ennek a collaboratiónak az alapjaira is rá kell, hogy mutassak, mert ez a nemzet szuverenitása szempontjából is fontos kérdés. (Peidl Gyula: Eljátszották már a szuverenitást! Az is hamis! — Nagy zaj. — Egy hang a jobboldalon: Önök! —• Malasits Géza: Elpocsékolták a nemzet legdrágább kincsét!) Emlékezzünk vissza, hogy 1914-ben a világháború egy ilyen rendőrségi eollaboratiós kérdésből vette kezdetét. Hiszen mi voltunk azok, akik a szerbektől ilyen collaboratiót követeltünk, amelynél bizonyos formákhoz ragaszkodtunk. A magyar kormány kész a legmesszebbmenő collaboration, amennyiben az nemzetközi megegyezéseken alapszik és a magyar törvényekben gyökerezik. Ezen túlmenő eollaboratióba azonban nem mehet bele (Helyeslés jobb felől. — Eckhardt Tibor: Ez is veszélyes precedens!), mert ez a magyar nemzet szuverenitását érintené. (Rupert Rezső: Érintené Zadravetzet meg Baross Gábort!) — Nem mehetünk bele még annak a gyanúnak kockáztatása ellenéire sem, amelybe ilyen messzemenő collaboratio megtagadása esetén beleké vertetünk, minthogyha ezt az ügyet komolyan és energikusan nem akarnók felderíteni. Mi az alanelve ennek a colla bora ti miak! (Halljuk! Halljuk!) Az 1897. évi XXXIV. te. 28. §-a, amelynek alapján a helügyministor és az igazságügyminister által 1899-ben 130.000 szám alatt egy rendőri nyomozati utasítás adatott ki, amelynek a 19, §-a következőképen szól (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A külföldi hatóság ál.tal kiküldött egyes nyomozó cselekmény foganatosításánál, amennyiben ezt a bűnvádi perrendtartás nem tiltja, útbaigazítás, felvilágosítás céljából jelen lehet ugyan, de ezen cselekmények mindig a hazai hatóság tagjai, vagy közegei által teljesitendők.« Ez az a szakasz, melyen ez a collaboratio alapszik és amely egyúttal ennek a collaboratiónak kereteit is pontosan megállapitja. T. Nemzetgyűlés! Az 1921 : XXIX. t-cikk 5. §-ának második bekezdésében felhatalmaztuk a magyar ügyészséget is arra, hogy önállló nyomozati cselekményeket is végezzen, de erre vonatkozólag' hasonló utasítás nem adatott ki, ugy hogy a collaboratio a nyomozásnál rendőri hatóságok között lehetséges, ellenben ügyészi stádiumbn erre törvényes utasítás, vagy felhatalmazás nincs. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Figyelembe kívántuk venni itt a sértett fél helyzetét, amely ebben az esetben a Banque de France, (Felkiáltások a NAPLÓ. XXXVIII. évi január hó 19-én, keddjén. 277 szélsőbaloldalon: A magyar nemzet!) és kivételesen anélkül, hogy ebből precedens származhatnék bármely esetre nézve, hozzájárultunk ahhoz, hogy itt is a nemzetközi jogsegélynek a nyújtása lehetővé legyen, de sem a nyomozás körén túl, sem pedig azon körön túl nem terjedhet, amelyben a külföldi kiküldött jelenléte útbaigazítás, vagy felvilágosítás adása céljából kívánatos lehetne. Vagyis a külföldi kiküldött jelenléte csak oly bűnügyekre és olyan egyes nyomozati cselekményeire terjedhet ki, amely bűnügyekben és amely nyomozati cselekményekben az illető' külföldi fél érdekeltsége nyilvánvaló. Ebben az esetben arra nézve, hogy milyen mennyiségű hamis bankjegy készült és került forgalomba, s hogy a forgalomba nem került bankjegyekkel mi történt, hol vannak azok, valamint hogy hol vannak a hamisítványok előállítására használt eszközök. (Peidl Gyula: És ki finanszirozta? — Peyer Károly: Ugy van! Ki finanszírozta és milyen célbólT) Ez a magyar kormánynak hivatalos álláspontja. Ezen túlmenő collaboratiót törvényes felhatalmazás hiányában meg kell a magyar kormánynak tagadnia, (Helyeslés a jobboldalon.) mert nem teheti azt, hogy fokról-fokra odavonassa magát egy olyan útra, amely utón a magyar szuverenitás is veszélyeztetve van. (Helyeslés és taps jobbfelől. — Peyer Károly: Budaörsnél miért nem voltak ilyen gerincesek?) Ha a legmesszebbmenő collaboratio szükségét hangoztatják, mert hiszen az ügy felderítésének érdeke is ezt parancsolja, akkor rá kell mutatnom arra is, hogy ennek a collaboratiónak teljes őszintesége nem a mi hibánkból nem fejlődhetett ki a mai napig. Az első perctől kezdve kértük a holland hatóságokat és amikor azok a francia rendőrhatóságokhoz utasították az ügyet, a francia rendőrhatóságot, sőt az utóbbi időben diplomáciai utón a francia és a holland kormányt is, hogy bocsássa rendelkezésére a magyar kormánynak a hágai vizsgálat eredményét. Azt hiszem, hogy mi, akik a legnagyobb energiával fogtuk meg ezt a kérdést az első pillanattól kezdve, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) lojálisán kérhettük ezt. (Zaj a baloldalon.) Sajnos, a mai napig nincs az ottani vizsgálat eredménye a magyar kormány birtokában. E helyett azonban, ugy látszik, a külföldi nyomozásból eredő részletek a francia lanokban indiszkréció utján, vagy nem tudom, milyen utón közöltettek. Elég, ha rámutatok a Matin-nek cikkére, amely arról a jegyzőkönyvről beszél, amely Jankovich Arisztidnél találtatott. Ez a jegyzőkönyv különböző -feljegyzéseket tartalmaz, amelyek a francia lapokban napvilágot láttak. Én a magam részéről csak megütközésemnek és csodálkozásomnak adhatok kifejezést á felett, hogy a nemzetközi jogszokásoknak és megegyezéseknek figyelmen kivül hagyásával történik meg, hogy ugyanebből az ügyből kifolyólag a külföldi lapok közléseket tehetnek. Ezzel a kérdésnek ezzel a részével végeztem. Még pár szót akarok szólani arról a kérdésről, — mert ez érdekli a magyar és a külföldi közvéleményt egyaránt —- hogy milyen politikai háttere van ennek az egész ügynek. (Zaj a baloldalon. — Rupert Rezső: Szerencsére a Matin-t nem tudja betiltani!) Én itt természetszerűen erről a végleges képet nem adhatok. Nem az én hivatásom, hogy ezt a kérdést kifirtassam, kinyomozzam; ez a bíróságnak, az ügyészségnek dolga. (Folytonos zaj halfelël. — Peyer Károly: A politikai része nem!) A magam részéről csak azt jegyzem 40