Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-488

À nemzetgyiUés 488. ülése 1925. mert a költségvetésen belül a megoldásra fedezetet nem találhattunk, és tettük ezt abban a tudatban, hogy ebben a törvényjavaslatban óriási morális erő nyugszik, amelyet, azt hiszem, tényleg mindenki a magáévá kell, hogy tegyen. (Lígy van! Ugy van! jobbfelöl.) De épen azért, mert elvileg ellene vagyok a céladóknak, a magamévá teszem azt az indítványt, amelyet Farkas Tibor igen t. képviselőtársam tett, hogy ez a törvény legyen időhöz kötött. Hozzájárulok ahhoz, hogy ez a törvény öt évre szóljon; majd öt év múlva látni fogjuk, szükség van-e tovább ïs erre a törvényre, vagy sem, majd akkor fogunk dönteni további sorsáról. (Klárik Ferenc: Addig meghalnak éhen! — Putnoky Sándor: Majd ad maga nekik! — Esztergályos János: Önhöz nem is mennek! — Putnoky Sándor: Biztosan többet adok nekik, mint maga! — Esztergályos János: Ön csak vesz tőlük! — Putnoky Sándor: Nem áll! Ez már pimaszság! Maga még nem hallott olyat! — B. Podmaniezky Endre: Ilyen a modoruk! — Putnoky Sándor: Hogy mer ilyet mondani! Pimasz! — Kothenstein Mór: Ezt szabad mondani? Ez is parlamentáris kifejezési — Putnoky Sándor: A sértés, amire mondtam, parlamentárisabb volt!?) Elnök: Putnoky Sándor képviselő urat egy képviselőtársával szemben használt sértő kifejezéseért kénytelen vagyok rendreutasítani s kérnem kell a képviselő urakat, méltóztassanak higgadtságukat megőrizni. (Esztergályos János: Ez parlamentáris hang? — Viczián István: Esztergályos is beszél? — Putnoky Sándor: Meggyanúsított!) Bud János pénzügyminister; Nekem az volt az érzésem, hogy végeredményben ezt a törvényjavaslatot tulajdonkópen mindenki meg akarja szavazni... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bud János pénzügyniinister : ... mindenki magáévá akarja tenni. Hoztak ugyan fel vele szemben egyes indokokat, még pedig azt, mintha bizonyos előkészitetlenség jellemezné ezt a törvényjavaslatot, mintha a kormány hirtelen változtatott volna álláspontot ebben a kérdésben. Erre vonatkozólag rá akarok mutatni arra, hogy tény az, hogy egy másik törvényjavaslattal jöttünk a Ház elé, még pedig egy olyan törvényjavaslattal, amely a hadmentességi díjnak megfelelő elveken épült fel, amikor azonban láttuk, hogy a pénzügyi bizottságban ennek a megoldásnak általában ellene vannak, különösen épen az ellenzék részéről, és amikor hallottam azokat az indokokat, amelyeket ebben az irányban felhoztak, hogy általánosságban mindenkire vonatkozólag kell ezt a kérdést megoldani, ekkor változtat; La meg a kormány ezt a törvényjavaslatot, ós alakította át erre a formára, amilyen formában most ezidő szerint a nemzetgyűlés előtt fekszik. Most az a kifogás, hogy nincs benne^ a törvényjavaslatban az egész rokkantkérdés rendezése. Én elismerem, hogy helyes volna, ha ezt meg lehetne tenni, a bevételek és kiadások azonban rendszerint csak a költségvetésben szerepelnek együttesen, mig a bevételeket szabályozó törvényjavaslatokban mindig csak a bevételekről történnek intézkedések. A népjóléti minister ur többizben — azt határozottan tudom, hogy az egységespártban, de ha jól emlékszem, még itt a Házban is — igen részletesen ismertette azokat az alapelveket, amelyek szerint a rokkantkérdést szabályozni kívánja. Van tehát módja mindenkinek megtenni erre a maga megjegyzéseit, — hiszen ha évi december hó !ß-dn, pénteken. 261 utána akarnak nézni, a gyorsírói feljegyzésekben, a Ház naplóiban, egész részletesen megtalálják az adatokat — és meg vagyok győződve arról, hogy a- népjóléti minister ur, amikor rendezni fogja ezt a kérdést, megfogja találni a módját annak, hogy a nemzetgyűlésen is megnyilatkozhassék, ha másként nem, valamelyik bizottság előtt, esetleg a 33-as bizottságban, ahol a képviselő uraknak módjuk lesz észrevételeiket megtenni, majd pedig itt a parlamenten belül is megtehetik szükséges észrevételeiket. Ennek alapján én be is fejezem beszédemet. Még csak egyet akarok megjegyezni s ez az, hogy rokkant és rokkant között különbség nincsen, legyen az bárki, bármilyen vallásfelekezethez is tartozzék, egyenlő elbánásban fog részesülni. Magam is kénytelen vagyok tiltakozni olyan beállítás ellen, mintha az én ügykörömben a trafikok és italmérések engedélyezésénél az egyes rokkantak között differenciák tétetnének. Én a rokkantakat, akik vérüket és testi épségüket áldozták a hazáért, egyformán becsülöm. Kérem a javaslat elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Mielőtt a határozati javaslatok feletti döntésre áttérnénk, kénytelen vagyok báró Podmaniezky Endre képviselő urat azért a sértő kifejezésért, melyet képviselőtársával szemben használt, hogy »ne hazudjék«, utólagosan rendreutasítani. (Derültség a szélsőbaloldalon. — B. Podmaniezky Endre: Ezen nincs mit nevetni. Azért fentartom.) Elsősorban felteszem a kérdést Cserti József képviselő ur határozati javaslatára, mely halasztó természetű. Kérdem, méltóztatnak-e Cserti József képviselő ur határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A nemzetgyűlés a határozati javaslatot elveti. Most pedig kérdem, méltóztatnak-e a rokkantéllátási adóról szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes vita alapjául elfogandi, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadta. Következik a Kéthly Anna képviselőtársunk határozati javaslata felett való döntés, melyben utasítani kéri a munkaügyi és népjóléti minister urat, hogy a hadirokkantak ellátásáról szóló törvényjavaslatot a hadirokkantak, özvegyek és árvák ügyeinek halasztást nem tűrő végleges rendezéséről 1926 március végéig nyújtsa be. A népjóléti minister ur kivan szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Csak néhány mondatban szeretném megindokolni azt, amit bevezető beszédemben már mondottam ; azt tudniillik, hogy a hadirokkantak, özvegyek és árvák ellátásáról törvényjavaslatot készit a kormány, nem lehet azonban a rokkantak, árvák és özvegyek illetményeit törvénybe^ iktatni addig, amíg a kormány költségvetésileg a megfelelő végleges és teljes fedezetet is nem tudja rendelkezésre bocsátani. Ez az adó, amely a törvényerőre emelendő javaslat folytán az államkincstárba befolyik, nem elég arra, hogy a tervezett végleges rendezést fedezni tudja. De tovább kell — mint emiitettem — keresni fedezetet arra, hogy a végleges rendezéshez szükséges összeg rendelkezésre álljon. Én tehát forditott sorrendben kívánok el-